Hogy áll a magyar gazdaság „feltörekvő európai” összevetésben? A Morgan Stanley friss áttekintéséből szemezgettünk.
A Morgan Stanley elemzői 12 „feltörekvő” európai gazdaságot – Szlovénia, Észtország, Csehország, Szlovákia, Litvánia, Lettország, Lengyelország, Magyarország, Horvátország, Románia, Bulgária, Szerbia – vizsgáltak meg abból a szempontból, hogy miként áll (jobb esetben halad) a felzárkózás Európa gazdagabb államaihoz (az eurózónához).
Egy főre jutó GDP
Az egy főre jutó GDP a szóban forgó országokban 2014-ben átlagosan az eurózóna átlagának 40 százaléka volt, ami komoly előrelépés a 2014-es 27 százalékhoz képest. A „felzárkózás” döntően 2004 és 2008 között ment végbe, a válság a folyamatot megakasztotta. Az utóbbi években a Szlovákia, Lengyelország, Románia és a balti államok felzárkózásának üteme gyors volt, míg Magyarország, Szlovénia és Horvátország csalódást keltett – írják a Morgan Stanley elemzői.
Vásárlóerő-paritáson valamivel pozitívabb a kép: az egy főre eső GDP a vizsgált országokban így számolva tavaly „csupán” 35 százalékkal maradt el az eurózóna-belitől. A tavalyi magyar adat nem éri el a 12 ország átlagát, de megelőzi a lett, a román, a horvát, a szerb és a bolgár mutatót.
Árak
Az árak ütemesen „konvergálnak” az eurózóna-beliekhez. Az áruk ára a közös pénzt használó blokkbeli átlag 75 százalékánál jár (tíz éve ez a mutató 65 százalék volt), a szolgáltatásoké viszont csak 45 százaléknál, míg 2004-ben még 35 százalék volt.
Érdekesség, hogy a mind a termékek, mind a szolgáltatások esetében az eurózóna-átlaghoz viszonyított átlagár a 12 országból csupán egyben csökkent 2004 és 2014 között: Magyarországon.
A relatív árszint Szlovéniában a legmagasabb, és Szerbiában (áru), illetve Bulgáriában (szolgáltatás) a legmagasabb. Magyarországnál az említetteken túl Románia és Bulgária (áruk), illetve Litvánia, Románia és Szerbia (szolgáltatások) „olcsóbb”.
Termelés
A feltörekvő európai gazdaságokban az ipari termelés súlya 5–10 százalékponttal nagyobb, mint az eurózónában, nem kis részben a német ipar beszállítói láncaiba való sikeres beilleszkedésnek köszönhetően.
A visegrádi négyek (Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország) együtt az Európai Unió második számú autógyártó „övezetét” alkotják, évente körülbelül 3 millió autóval; Németország az első, 5,5 millióval. A négy ország együttes GDP-je így csupán 25 százaléka a németországinak – jegyzik meg a Morgan Stanley elemzői.
Kicsi és nyitott gazdaságok
A szóban forgó gazdaságok kicsik és nyitottak – Lengyelország, Horvátország és Románia kivételével. Az export és az import együttvéve Magyarországon a GDP 175 százalékára rúg, ugyanez a mutató a második legnyitottabb cseh gazdaságban 163 százalék és a balti államokban is meghaladja a 100 százalékot.
A fő kereskedelmi partner értelemszerűen Németország: a Németországba irányuló export Csehországban a GDP 27, Magyarországon a 23 százalékának felel meg, Szlovákiában ez az adat 18, Lengyelországban 10, Romániában 7 százalék.
A Németországba szállított árukat aztán a német cégek „tovább-exportálják”, Németország így „a világ kapuja” a feltörekvő európai gazdaságok számára, amelyek ezzel párhuzamosan „önerőből” is növelik kereskedelmi forgalmukat az ázsiai és más feltörekvő piacokon (is).
Olcsó munkaerő
Az Eurostat adatai szerint a munkaerőköltség a feltörekvő európai gazdaságokban az európai átlag 35 százalék (10 éve még 25 százaléka volt). Ha azonban a termelékenységet is figyelembe vesszük, akkor a különbség már csak 22 százalék (10 éve 32 százalék volt).
A Morgan Stanley elemzői úgy vélik: ha a szóban forgó országok meg akarják tartani versenyelőnyüket, akkor nyilvánvalóvá kell tenniük, hogy többet fektetnek a humán tőkébe, képesek jobban ellenállni az „agyelszívásnak” és hogy képzettebb munkaerővel fognak rendelkezni.
Energia
Az energia-külkereskedelem a feltörekvő európai gazdaságok mindegyikében deficites, döntően a kőolajimportnak betudhatóan (bár Magyarországon, Bulgáriában, Litvániában és Szlovákiában a földgáz súlya is csaknem akkora, mint az olajé). GDP-arányosan a külkereskedelmi mérleg energia-komponensének hiánya Magyarországon a legnagyobb (több mint hat százalék), a kőolaj- és földgáz-készletekkel egyaránt rendelkező (és azokat kitermelő) Romániában pedig a legalacsonyabb.
Mennyire számítanak az olajárak?
Az energiaárak csökkenése a közép- és kelet-európai országok mindegyikében jelentősen hozzájárul az infláció mérséklődéséhez. A Morgan Stanley elemzőinek számítása szerint az olajárak 10 százalékos csökkenése 0,1 és 0,4 százalékpont közötti mértékben járul hozzá az infláció csökkenéséhez. (Csehországban 0,1, Lengyelországban 1,2, Magyarországon 0,3 százalékponttal.)
A magyar gazdaság a legkevésbé sebezhető
A Morgan Stanley „sebezhetőségi indexe” (Vulnerability Scoring Indicator) számos tényezőt vesz figyelembe, többek között a folyó fizetési mérlegnek, a külső adósságnak, a rövid lejáratú államadósság és a devizatartalék arányának, a devizahitelek arányának és a költségvetési hiánynak az alakulását. Ez a mutató a vizsgált országok közül Magyarországon a legmagasabb, ami azt jelenti, hogy a magyar gazdaság a legkevésbé sérülékeny. Ez pedig alátámasztja azt a várakozást, hogy a vezető hitelminősítők a befektetési kategóriába fogják delegálni a magyar besorolást – hangsúlyozzák a Morgan Stanley szakemberei.
