Az élelmiszer-feldolgozás és -kereskedelem volt a témája a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara által szervezett „Élelmiszeripari körkép – 2016” elnevezésű rendezvénysorozat második eseményének.
A vásárlóerőre nincs befolyás
A budapesti Öbölház rendezvényközpontban összegyűlt közel százötven fős hallgatóságnak elsőként Dudás Gyula, az Agárgazdasági Kutató Intézet munkatársa a nemzetközi élelmiszeripar piacról, illetve a szektor hazai szereplőinek értékesítési lehetőségeiről adott áttekintést. Abból az AKI által készített, „Magyarország élelmiszeripari helyzete és jövőképe” című tanulmányból idézett, amelyet a rendezvénysorozat első, szeptember 20-i fórumán már bemutattak az akkori résztvevőknek. Dudás Gyula is elmondta, hogy az élelmiszeripar azért tudott 2003 és 2013 között jó eredményeket felmutatni, mert erős volt az exporttevékenysége. Ezzel pedig tulajdonképpen kompenzálta a belföldi forgalom visszaeséséből fakadó hiányokat.
Ahogy fogalmazott, a statisztikák megmutatják, hogy a vállalati méret és az exportból származó árbevétel szoros összefüggésben van egymással, így a vizsgálat alapján a mikrovállalkozásoknál 10 százalék körüli, a kisvállalkozásoknál körülbelül 17 százalék, míg a közepeseknél az arány megközelítőleg 29 százalék, a nagyvállalatoknál pedig 41 százalék körül alakul az export árbevétel részaránya. Ezeket a megállapításokat támasztja alá szerinte az is, hogy az export több mint felét húsz nagyvállalat adja. Megoszlásukat tekintve ezekből tizenegy teljesen, négy pedig többségi külföldi tulajdonban van.
Ő is megjegyezte, hogy a hazai élelmiszeripari kis- és középvállalkozások hátránya a nagyokkal szemben – az export tekintetében – abból is fakad, hogy nem méretgazdaságosak, hiányzik az innovációs készség, nem fordítanak kellő figyelmet a marketingre, az idegennyelv-ismeretre, a nemzetközi üzleti kapcsolatokra és a szakemberek alkalmazására. Úgy vélte, az előrelépés érdekében utóbbiakon feltétlenül szükséges javítani. Általánosságban pedig ugyancsak az előrelépést segíti elő az értékesítés diverzifikációja, az erős márkák és védjegyek. Egyvalamire nincs a szektornak befolyása, ez pedig a vásárlóerő.
Dudás Gyula szerint – a belföldi eladások élénkítése mellett – továbbra is ösztönözni kell az exportra való termelést, aminek feltételeit a kormányzatnak és az üzleti szférának is meg kell teremtenie. Kormányzati feladat szerinte a szabadkereskedelmi tárgyalásokon a magyar érdekek képviselete, a makrogazdasági környezet (képzés, szakképzés, adózási és szabályozási rendszer, logisztikai háttér) javítása, míg az üzleti szféra feladata – kormányzati ösztönzőkkel – az exportáru-alapok növelése, a piaci szereplők hatékonyságának, innovációs készségének fejlesztése. Mindkettőnek önállóan és/vagy együtt a feladata az információszolgáltatás potenciális piacokról, árakról, elvárt minőségről, fogyasztói trendekről, aztán szervezet létrehozása/fejlesztése konkrét piackutatások elvégzésére, üzleti partnerkapcsolatok kialakítására, továbbá közösségi marketingprogramok és védjegyek népszerűsítése, valamint megfelelő finanszírozási, biztosítási háttér kialakítása.
Megmaradni a piacon
A Dudás Gyula által is említett innováció-javulásra, az ebben rejlő lehetőségre jó példa a magyar VeSage találmány: a zöldségalapú felvágottat (Vegetable Sausage) két, a Szent István Egyetemen tanuló fiatalember, Gergely Kristóf András és Nagy László Bendegúz találta ki és alkotta meg. Mint mondták, abból indultak ki egyfelől, hogy az élelmiszeripar ma nem igazán szolgálja ki a keveset fogyasztó egyszemélyes háztartásokat, ennél fogva az ilyenek egyre csak növelik élelmiszerhulladékot, másfelől, hogy a zöldségtermelésnek és -feldolgozásnak alacsony az ökológiai lábnyoma a hústermékek előállításához képest. Az egyelőre két ízben („zöld” – borsó, spenót, brokkoli, „piros” – paprika, paradicsom, sárgarépa) létező, hengeres alakú felvágottat olyan pályakezdő és egyedülálló vagy fiatal családos embereknek (18-35 évesek) ajánlják, akik környezet- és egészségtudatosan élnek, táplálkozási rendellenességgel (glutén-, tejcukor- és tejfehérje-érzékenyek) küzdenek, illetve prémiumkategóriás termékeket fogyasztanak. Ahogy fogalmaztak, utóbbi és a kis gyártási volumen miatt egyelőre drága a VeSage, de ha a mennyiség nő, akkor az ára is lejjebb mehet majd. Mint mondták, tisztában vannak az új termék erősségeivel, gyengeségeivel, lehetőségeivel és veszélyeivel, de bíznak abban, hogy hosszú távon a pozitívumok maradnak „versenyben” és a felvágott megragad a piacon.
Csomagolási praktikák
Nagyon fontos, hogy egy új vagy régi termék hogyan is van becsomagolva, ugyanis, mint Nagy Miklós, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség főtitkára elmondta, az élelmiszerek csomagolása kulcsfontosságú élelmezési és környezetvédelmi szempontból egyaránt. A csomagolószer-felhasználás Magyarországon 2015-ben 102 kg/fő/év volt, ez szerinte a hazai gazdaság és az iparág fejlettségének megfelelő szám. Ugyanakkor szerinte már csak azért sem mindegy, hogy miben van az áru, mert például egy-egy nagyobb hazai hipermarketben 25 ezer termék közül választhat a fogyasztó, így a sok közül kell elnyerni egynek-egynek a vevő tetszését. A vevők pedig jellemzően 25 másodpercet szánnak döntéseikre.
Nagy Miklós úgy fogalmazott, a jelenlegi szakmai trend szerint a csomagolásban leginkább a könnyen megjegyezhetőség, az egyediség, a letisztult formavilág, a kényelmi megoldások alkalmazása és a nyomon követésre való jelzés uralkodik. Az újdonságok kapcsán pedig megjegyezte, hogy egyre inkább alkalmazzák már a 3D-s nyomtatással készült csomagolóanyagokat, de ezeket egyelőre csak a kis volumenben gyártott termékeknél veszik igénybe.
A fogyasztóknak fontos információk
A csomagolás számos információt tartalmaz, többek között az adott élelmiszer tápértékét is. Mint Szegedyné Fricz Ágnes, a Földművelésügyi Minisztérium Élelmiszer-feldolgozási Főosztályának főosztályvezető-helyettese elmondta, ez az uniós tápérték-jelölési szabály 2011. december 13-tól hatályos az EU tagállamaiban, viszont alkalmazásukra öt év türelmi időt is hagytak; ami azt is jelenti, hogy idén december közepétől már fel kell tüntetni az előrecsomagolt termékeken vonatkozó adatokat. Amiket kötelezően rájuk kell vezetni (a nem előrecsomagoltaknál csak ajánlott): energia-, zsír- (telítettzsír-), szénhidrát- (cukor-), fehérje-, sótartalom. A megadott értékeknek (kJ/kcal, illetve gramm) átlagértékeknek kell lenniük, amelyeket mérési vizsgálatok vagy különböző adatbázisokból alapján szükséges megállapítani.
Szegedyné Fricz Ágnes szerint a rendelettel nem az előállítók munkájának a megnehezítése volt a cél, hanem mert a tudatos fogyasztók ezen értékek alapján választanak a termékek közül.
Viszont vannak olyan áruk, amelyek mentesülnek a kötelező tápérték-jelölés alól. Ilyenek például: a feldolgozatlan termékek, amelyek egyetlen összetevőből vagy összetevőcsoportból állnak; a feldolgozott termékek, amelyeken feldolgozásként kizárólag érlelést végeztek, és amelyek egyetlen összetevőből vagy összetevőcsoportból állnak; az emberi fogyasztásra szánt vizek, beleértve azokat is, amelyekben az egyedüli hozzáadott összetevő a szén-dioxid és/vagy az aromák; a fűszernövények és a fűszerek, és ezek keveréke; a sók és sóhelyettesítők; az asztali édesítőszerek.
Termékek, pályák
Aztán az sem mindegy, hogy egy-egy élelmiszeripari termék mennyire ismert a hazai és/vagy a külföldi fogyasztók előtt – a népszerűsítés pedig az Agrármarketing Centrum Nonprofit Kft. egyik fő feladata. Mint Lipcsey György ügyvezető igazgató elmondta, kiemelt termékpályát a hús, a tej, a zöldség-gyümölcs, a dísznövény, a gabona, a hal, a méz, a pálinka és a bioélelmiszer számára biztosítanak, amely tevékenység hazai fogyasztásösztönzésből és exportösztönzésből, illetve a védjegy-ismertség erősítéséből áll. Ennek során a csoportokba tartozó termékeknek egységes arculatot, azonosítható üzenetet, célpiac-meghatározást, célzott kommunikációt és utánkövetést biztosítanak.
Lipcsey György minderre sikeres példaként hozta az idén nyáron, a NAK-kal közösen lebonyolított dinnyekampányt, és hozzátette, reméli, a közeljövőben induló almakampány is hasonlóan népszerű lesz majd.
Riasztó az alacsony bér
A jó példák mellett szó volt az élelmiszeripar egyik problémájáról, a munkaerőhiányról is. Mint Simon Attila István, a Nemzetgazdasági Minisztérium munkaerőpiacért felelős helyettes államtitkára elmondta, a szakképzett és a szakképzetlen munkaerőből is kevés van az ágazaton belül. Nem volt ez mindig így, a helyzet hektikusan változott az évek során: 2006-ban 141 ezer, 2011-ben 120,2 ezer, 2014-ben 143 ezer főt foglalkoztattak az élelmiszeriparban, míg idén 139,4 ezer főt.
A munkaerő-hiány fő okai között említette a felkínált alacsony bért, a munkavállalókat érintő közlekedési nehézségeket, a közfoglalkoztatás elszívó hatását és a nem megfelelő munkakörülményeket. Ami a béreket illeti: az általa ismertetett statisztikai adatok alapján az élelmiszeriparon belül – képzettségi foktól és munkakörtől függően – a legmagasabb bruttó átlagfizetést a növényi és állati olajat gyártók biztosítanak, közel 450 ezer forintot. Az ezt követő második legtöbb bért, mintegy 300 ezer forintot az italgyártó vállalatok nyújtanak.
A hiányszakmák között van a húsfeldolgozó, az egyszerű fizikai munkás, a pék, a kézi csomagoló, a gyümölcs- és zöldségfeldolgozó, valamint az élelmiszeriparigép-kezelő is. Simon Attila István szerint ugyanakkor több GINOP-os és VEKOP-os pályázati kiírás lehetőséget ad az élelmiszeripari cégeknek arra, hogy a rövid-, közép- és hosszútávon a hiányzó álláshelyekre új munkavállalókat találjanak.
Százmilliárdos lehetőség
Az államtitkárhoz hasonlóan pályázati lehetőséget vázolt fel Varga László, a NAK élelmiszeripari szakértője is: a kormány által társadalmi egyeztetésre bocsátott – ugyancsak a GINOP keretén belüli –, „Élelmiszeripari komplex beruházások támogatása kombinált hiteltermékkel” elnevezésű felhívás részleteit ismertette, amelyek kialakításában a kamara is aktívan részt vett. (A felhívás tervezett szövege itt elolvasható.)
Az NGM összesen 100 milliárd forint keretet biztosít az élelmiszeripari középvállalkozások számára, amelyek 50-750 millió forint vissza nem térítendő támogatást nyerhetnek el, míg az igényelhető kölcsön összege minimum 50 millió, maximum 2 milliárd forint lehet. Mint Varga László megjegyezte, a NAK az elmúlt egy évben folyamatosan részt vett a különböző pályázati kiírások előkészítésében és képviselte tagjainak érdekeit a munkacsoportokban, így a kamara közbenjárásának is köszönhető, hogy a tárca ekkora összeget biztosít.
A kamara szakértője úgy fogalmazott, hogy a pályázat – amelyre a támogatási kérelmeket várhatóan 2016. november 30. és 2018. november 30. között lehet beadni – nagy lehetőség a feldolgozóipari fejlesztésben és a hatékonyság-növelésben gondolkodó élelmiszeripari kis- és középvállalkozások számára, amennyiben felkészültségüket kamatoztatni tudják, és jól sáfárkodnak a rendelkezésükre álló összeggel.
– Muszáj a technológiát, a hatékonyságot fejleszteni, nincs más lehetőség az előrelépéshez: előre kell menekülni – tette hozzá Varga László. Mint mondta, a NAK Élelmiszeripari Igazgatósága és a megyei élelmiszeripari referensek készségesen segítenek tagjaiknak a pályázattal kapcsolatos tanácsokkal, ha úgy döntenek, hogy belevágnak a fejlesztésbe.
Támogató, aktív igazgatóság
A fórumon Keleti Marcell, a NAK élelmiszeripari igazgatója az igazgatóság munkái közül kiemelte, hogy a pályázatokat előkészítő véleményezési szakaszban a VP és a GINOP esetében is következetesen képviselte a kamara tagjainak érdekeit, több észrevételüket is beépítették. Az említett GINOP-felhívásból kikerült a sokak számára fejtörést okozó Annex ás Non-Annex listák korlátozó használata. Mint mondta, az igazgatóság folyamatosan próbálja az élelmiszeripar problémáit orvosolni, keresik a megoldásokat a szaktudás bővítésére, a nyelvismereti hiányok leküzdésére, a piacismeret erősítésére. Ezeket az igényeket is szolgálva indult el a NAK élelmiszeripari hírlevele, amelyben az aktualitásokon túl innovációs és kutatási eredményeket is megosztani a tagokkal; a cél ezzel az információátadás és a tudásnövelés. Keleti Marcell hozzátette, a közelmúltban létrehozták az élelmiszeripari szakmai partnerlistát is, amelyben olyan referenciákkal rendelkező cégeket és szolgáltatókat gyűjtöttek össze, amelyek –akár pályázati forrás igénybevétele esetén, akár attól függetlenül – segíteni tudják az élelmiszeripari tagokat beruházási elképzeléseik, költséghatékonysági megoldásaik, környezetterhelést csökkentő ötleteik megvalósításában. A lista nem nyilvános, de a kamarai élelmiszeripari referensek minden érdeklődőnek szívesen segítenek a megfelelő partner megtalálásában.
A további előadásokban Stégerné Máté Mónika, a Szent István Egyetem oktatási és minőségügyi dékánhelyettese az élelmiszertartósításban ismeretes technológiai, termékfejlesztési újdonságokról és a nemzetközi trendekről beszélt, Szöllősi Réka, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége (ÉFOSZ) ügyvezető igazgatója pedig a Food and Drink Europe szervezet munkáját, törekvéseit, az egészséges életmód ösztönzésére irányuló európai folyamatokat, valamint az élelmiszerek cukortartalmának csökkentésére irányuló uniós kezdeményezést ismertette.
