KamaraOnline

Az iLex Systems Zrt. együttműködő partnerei közreműködésével indított cégjogi sorozat 29. részében dr. Viktor Éva és dr. Bogdány Beáta ügyvédek ismertetik egy, a gazdasági társaságok által jól ismert üzletrész-átruházási forma, a saját üzletrész megszerzésére vonatkozó új szabályokat.

A saját üzletrészre vonatkozó szabályozással kapcsolatosan elmondható, hogy az az új Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény) hatályba lépésével jelentős változáson ment keresztül.

A saját üzletrész fogalmát a jogszabály konkrétan nem adja meg, így azt az alábbiak szerint lehet meghatározni. A saját üzletrész gyakorlatilag egy speciális fajtájú üzletrész, mely esetben lehetősége van a társaságnak adott törvényi feltételek megléte esetén egy általa tulajdonolt saját üzletrészt megszerezni a társaságból. A saját üzletrész úgymond „átmeneti” megoldás lehet egy gazdasági társaságnál, hiszen alapvetően azt hivatott megakadályozni, hogy a társaságtól megváló tag üzletrészét egy új tag (kívülálló harmadik személy) szerezze meg, de előfordulhat, hogy az üzletrész társaság általi megszerzését egyéb üzleti stratégia indokolja.

Az elmúlt évtizedekben hatályban lévő, a gazdasági társaságokra vonatkozó törvényekben eltérő rendelkezések jelentek meg mind a saját üzletrész megszerzésére, mind pedig az elidegenítésére vonatkozóan. Az 1997. évi CXLIV tv.  (régi Gt) 143. §-a alapján a társaság az üzletrészek legfeljebb egyharmadát – a taggyűlés legalább háromnegyedes szótöbbséggel hozott határozatával – a törzstőkén felüli vagyonából szerezhette meg. Csak azok az üzletrészek voltak megszerezhetők, amelyekre a törzsbetétek teljes összegét befizették. Az ennek alapján a társaság tulajdonába került üzletrész (saját üzletrész) után a társaság szavazati jogot nem gyakorolhatott. Fontos rendelkezés, hogy az így megvásárolt üzletrészt a vásárlástól számított egy éven belül a társaság köteles volt elidegeníteni vagy azt a tagoknak – törzsbetéteik arányában – térítés nélkül átadni, illetve a határidő eltelte után a törzstőke-leszállítás szabályainak alkalmazásával bevonni.

Álláspontunk szerint ez a szabályozás erősen körülhatárolta mind a megszerzés, mind az elidegenítés feltételeit.

Az ezt követően hatályba lépett és a gazdasági társaságokra vonatkozó törvény (2006. évi IV. tv.: Gt) megengedőbb, mondhatni egyszerűbb szabályokat fektetett le. A 2006. évi IV. tv. 135. § alapján a társaság a saját üzletrészét a törzstőkén felüli vagyonából vásárolhatta meg – látható, hogy ekkor eltűnik a szótöbbségi korlátozás és az üzletrész mértékének korlátozása. A törvényi rendelkezés alapján csak azokat az üzletrészeket lehetett így megvásárolni, amelyekre a törzsbetétek teljes összegét befizették, illetőleg teljesítették. Az akkori szabályozás szerint tilos volt a saját üzletrész megvásárlása, ha a társaság osztalék fizetéséről sem határozhatott. A saját üzletrész megvásárlása fedezetének megállapításával összefüggésben a számviteli törvény szerinti beszámolóban és a közbenső mérlegben foglaltakat a mérleg fordulónapját követő hat hónapon belül lehetett figyelembe venni. A társaság tulajdonába került saját üzletrész után a társaság szavazati jogot nem gyakorolhatott, ezen üzletrészt a határozatképesség megállapításánál figyelmen kívül kellett hagyni. A saját üzletrészre eső osztalékot az osztalékra jogosult tagokat megillető juttatásként kellett – ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – törzsbetéteik arányában számításba venni. Az osztalékra való jogosultság szabályai megfelelően alkalmazandók a társaság megszűnése esetén a társasági vagyon felosztása során is. Fontos és a korábbi szabályozástól jelentősen eltérő rendelkezés volt, hogy az így megvásárolt üzletrészt – ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezett – a vásárlástól számított egy éven belül a társaság köteles volt elidegeníteni vagy azt a tagoknak – törzsbetéteik arányában – térítés nélkül átadni, illetve a törzstőke-leszállítás szabályainak alkalmazásával bevonni.

Fenti szabályozással tehát lehetőséget kaptak a társaságok arra, hogy a korábbi szigorúan meghatározott egy éves határidőt meghaladó – akár korlátlan – ideig legyen a társaság tulajdonában a saját üzletrész, amennyiben a társasági szerződésben erről határozottan rendelkeztek.

Így jutunk el a jelenlegi szabályozáshoz, a 2013. évi V. törvény (új Ptk.) rendelkezéseihez.

Az új Ptk. 3:174. §-ban találhatók a saját üzletrészre vonatkozó rendelkezések. Jelenleg a korlátolt felelősségű társaság saját üzletrészét átruházással a taggyűlés határozata alapján szerezheti meg.  A társaság a saját üzletrészét ellenérték fejében kizárólag a törzstőkén felüli vagyona terhére szerezheti meg.

A törvényi szabályozás rendelkezik továbbá arról, hogy a társaság saját üzletrészét nem szerezheti meg ellenérték fejében, amennyiben osztalék fizetéséről sem határozhatna. A saját üzletrészért nyújtandó ellenérték fedezetének megállapításával összefüggésben a beszámolóban és a közbenső mérlegben foglaltakat a mérleg fordulónapját követő hat hónapon belül lehet figyelembe venni. A társaság kizárólag azokat az üzletrészeket jogosult megszerezni, amelyek esetén a törzsbetétet a tagok teljes mértékben szolgáltatták.

További lényeges szabályozás, hogy a társaság saját üzletrészeinek alapjául szolgáló törzsbetétek összege nem haladhatja meg a törzstőke ötven százalékát.

Az új Ptk-ban a saját üzletrész megszerzésének feltételeit rögzítő rendelkezések a Gt. korábbi, 135. § (1)-(2) bekezdésével nagyrészt párhuzamot mutatnak, azonban több ponton is érdemi eltérés fedezhető fel.

Egyes nézőpont szerint jelentős változás, hogy amíg a Gt. diszpozitív szabályozást tartalmazott az ellenérték fejében szerzett üzletrész elidegenítésének határidejére, addig a Ptk. 3:175. § (3) bekezdése expressis verbis előírja, hogy az így szerzett üzletrészt a társaság a vásárlástól számított egy éven belül köteles elidegeníteni, a tagoknak törzsbetéteik arányában térítés nélkül átadni, vagy a törzstőke-leszállítás szabályainak alkalmazásával bevonni.

Amennyiben a fenti szabályozás tekintetében elfogadjuk, hogy a Ptk. rendelkezése kógensnek minősül, úgy azon társaságok esetében, ahol a társasági szerződés a Gt. által adott egy éves határidő vonatkozásában – a diszpozitív szabályozásra tekintettel – a jogszabálytól eltérő rendelkezést tartalmaz, ott szükséges az új Ptk. szabályainak elfogadásával egyidejűleg a társasági szerződést módosítani a jelenlegi kógens rendelkezésre figyelemmel.

Ebben az esetben felmerül, hogy a fenti társasági szerződésmódosítás azon gazdasági társaságok esetében is szükséges lesz a törvény által előírt, 2015. március 15-i határidőre, mely társaságoknál a törzstőke mértéke megfelel a Ptk. előírásainak.

A Ptk. hatálybalépésével sem módosultak lényegileg a tőke- és hitelezővédelmi, illetve a fedezeti feltételekre vonatkozó rendelkezések, melyek értelmében, ha a társaság osztalékot sem fizethetne, saját üzletrészt sem szerezhet.

Korábbi szabályozástól való eltérésként említhető, hogy a Ptk. konkrétan meghatározza, hogy a saját üzletrész megszerzéséről a taggyűlés dönt. Figyelemmel arra, hogy a Ptk. nem ír elő e körben szavazati arányt, így erről a kérdésről a tagok egyszerű többséggel határozhatnak. Ezen szabályozástól eltérően a Gt. nem nevesítette kifejezetten taggyűlési hatáskörként a saját üzletrész megszerzését.

Az irányadó jogszabályok áttekintése során egyértelműen megállapítható azok összhangja abban a vonatkozásban, hogy a társaság kizárólag azokat az üzletrészeket szerezheti meg, amelyek esetében a tag a törzsbetétet teljes mértékben szolgáltatta. Megállapítható az is, hogy ezen feltétel az üzletrész társaságon kívülre történő átruházásának is elengedhetetlen feltétele.

Az 1997. évi CXLIV. évi törvénnyel összhangban a Ptk. is előír szerzési korlátozást, amikor is a törzstőke felében maximálja a saját üzletrész lehetséges mértékét. Ezt a szabályt a Gt. már nem tartalmazta. 

Eltérésként említhető, hogy míg a Ptk. ellenérték fejében való szerzést említ, addig a Gt. a megvásárlás kifejezést tartalmazta. Ezzel az új rendelkezéssel a Ptk. az adásvételen kívüli egyéb visszterhes ügyletekre is egyértelműen kiterjeszti a szabályozást, melynek indokaként említhető, hogy ilyen jogügyletek esetében nem kizárólag pénz szerepelhet ellenértékként, hanem egyéb – összegszerűségében meghatározható, értékkel bíró – dolog is.

A Ptk. – a Gt.-vel összhangban – továbbra sem tartalmaz arra vonatkozóan szabályozást, hogy a saját üzletrészt milyen értéken szerezheti meg a társaság. Ennek értelmében a saját üzletrész ellenértéke meghatározható annak könyv szerinti értékén, vagy esetlegesen attól eltérő forgalmi értékén is.

 A saját üzletrész alapján gyakorolható jogok kérdését, illetve a saját üzletrész tagi jogokkal kapcsolatos korlátozásait tekintve a Gt. tartalmilag jelentős mértékben egyező szabályozást tartalmazott a jelenlegi Ptk-beli rendelkezésekkel:

3:175. § [A saját üzletrész alapján gyakorolható jogok]
(1) A társaság saját üzletrésze alapján tagsági jogokat nem gyakorolhat, ezen üzletrészt a határozatképesség megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni.
(2) A társaságot a saját üzletrész után osztalék nem illeti meg. A saját üzletrészre eső osztalékot az osztalékra jogosult tagok között törzsbetéteik arányában kell felosztani.
(3) A társaság által ellenérték fejében megszerzett üzletrészt a vásárlástól számított egy éven belül a társaság köteles elidegeníteni, a tagoknak törzsbetéteik arányában térítés nélkül átadni vagy a törzstőke-leszállítás szabályainak alkalmazásával bevonni.

A szabályozások közötti különbségként értékelhető, hogy a Ptk. szövegezésében a saját üzletrész taggyűlési jogait tagsági jogokként aposztrofálja, míg a Gt. a szavazati jog megfogalmazást alkalmazza. További eltérés, hogy a saját üzletrészre eső osztalék tagok közötti felosztását illetően Ptk.-beli megfogalmazás jóval egyértelműbb a Gt-hez képest. Megállapítható, hogy kötelezettségről a saját üzletrész vonatkozásában nem beszélhetünk, így a Ptk. 3:175. §-a kizárólag jogok gyakorlását említi, amely azonban gyakorlatilag a saját üzletrészhez kapcsolt tagi és osztalékjog korlátozása. A saját üzletrészhez taggyűlési jogok nem fűződnek, a társaság maga nyilvánvalóan nem szavaz, a saját üzletrészt a taggyűlés határozatképességének megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni.

A saját üzletrész után a társaság saját eredményéből önmaga részére osztalékot nem fizethet, az osztalék kizárólag a tagokat illeti meg, mely rendelkezésre figyelemmel a saját üzletrész arányában megállapítható osztalékra is a tagoknak van joga.

A Ptk. rendelkezése értelmében a saját üzletrészre jutó osztalékhányadból a részesedés a tagokat nem az üzletrész-arányuk, hanem a törzsbetét arányuk alapján illeti meg. Megjegyzendő, hogy a saját üzletrész korlátozott tagi- és osztalékjoga hitelezővédelmi szabály, azaz e körben a Ptk 3:4. § tilalmi rendelkezései széles körben érvényesülnek.

Az új Ptk. rendelkezései alapján – mely szabályozás visszatér az 1997. évi CXLIV. tv. rendelkezéseihez – a saját üzletrésszel a társaság csak korlátozott ideig rendelkezhet, azaz a társaságnak az üzletrészt a vásárlástól számított egy éven belül a) el kell idegeníteni, b) ingyenesen átruházni a tagokra, vagy c) be kell vonni. Figyelemmel arra, hogy ez a szabály főszabályként az ellenérték fejében való szerzésre irányadó, így az ingyenes jogügyletekre nem vonatkozik. A vagylagosan előírt lehetőségeknek nincs kötelező sorrendje, annak bármely változatát választhatja a társaság.

Felhívjuk a figyelmet, hogy a fenti szabályozás – a Ptk 3:175. § (3) bekezdése – kogens szabály, azaz a jogszabály nem enged eltérést, mint ahogy azt a korábbi Gt. 135. § (5) tartalmazta. Egyes vélemények alapján ezen kogens szabálytól a Ptk 3:4. § korlátai közt el lehet térni.

Tény tehát, hogy a jelenlegi szabályozás alapján a társaság a saját üzletrésszel csupán korlátozott ideig rendelkezhet, ezt követően három lehetősége van.

• Első lehetőség, hogy a társaság a saját üzletrészt elidegeníti. Erre mind a társaságon belül, mind azon kívülre (kívülállónak történő átruházással) sor kerülhet a Ptk., valamint az adott társaság társasági szerződésének rendelkezéseit figyelembe véve.
• Második lehetőség, hogy a saját üzletrészt a társaság átadja a tagoknak, térítés nélkül
• A harmadik lehetőség, hogy a társaság a saját üzletrészt bevonja. Az üzletrész bevonására a Ptk  3:176. § külön rendelkezéseket ír elő. A saját üzletrész bevonása esetében a tagi jogok – melyet ez az üzletrész képviselt – megszűnnek, a törzsbetét, melyet az üzletrész képviselt kikerül a törzstőkéből, azaz a társaság törzstőkéjét le kell szállítani.

Az üzletrész bevonásának intézményét az eddig hatályban volt valamennyi a gazdasági társaságokra vonatkozó törvény ismerte. A korlátolt felelősség elvéből következő szabályozásra tekintettel a kft.-k esetében töretlenül követett elv, hogy a társaságból kilépni nem lehet. Az üzletrész átruházásán kívül nincs arra lehetőség, hogy a tag saját akaratából – még életében – megválhasson a társaságtól.

A Ptk. az üzletrész bevonásának rendelkezéseit jelentősen megváltoztatta azzal, hogy a korábbi társasági jogi szabályozással ellentétesen – mely az üzletrész bevonását akkor tette lehetővé, ha ezt a társasági szerződés kifejezetten tartalmazta – akkor is lehetőség van az üzletrész bevonására, ha azt a létesítő okirat rendelkezései kifejezetten nem tartalmazzák.

A Ptk. jelenlegi szabályozása nem tartalmazza a Gt. 137. §-ának (1)-(2), valamint (5) bekezdését, így

• a Ptk-ban nem található kifejezetten olyan rendelkezés, hogy a tag beleegyezése nélkül is bevonható az üzletrész, amennyiben a társaságba való belépésekor a bevonásra vonatkozó szabályok már szerepeltek a társasági szerződésben;
• a Ptk.-ban jelenleg nincs olyan rendelkezés, hogy a tagsági jogviszonynak a törzsbetét szolgáltatásának elmulasztására tekintettel történő megszűnése esetén, illetve kizárás esetében az árverés lebonyolítása érdekében az üzletrész bevonható.

A Ptk. rendelkezései alapján az üzletrész bevonásáról a taggyűlés dönt. A tag tagsági jogviszonya az üzletrész bevonásával megszűnik, így a társaságba szolgáltatott vagyoni hozzájárulása alapján kvázi el kell vele számolni a társaságnak. Ennek folyományaként a „kikerülő” üzletrész alapjául szolgáló törzsbetét összegével a törzstőkét le kell szállítani, ez az összeg – tőkekivonással megvalósított tőkeleszállításként – szolgálhat alapul a taggal való elszámolásra. Ettől függetlenül a társaságnak fennmaradnak a tagjával szembeni esetleges követelései és egyéb igényei, melyeket egyéb jogi eszközökkel érvényesíthet adott esetben.

A bevont üzletrész alapjául szolgáló törzsbetét összegével a törzstőkét (jegyzett tőkét) le kell szállítani. Ennek eredményeképpen a törzstőke leszállítás törvényi előírásait be kell tartani és minden esetben le kell folytatni.

Összességében megállapítható, hogy a saját üzletrészre vonatkozó szabályozás az új Polgári Törvénykönyv hatályba lépéséig jelentős változáson ment keresztül, mely nem utolsó sorban abban nyilvánult meg, hogy az elmúlt évtizedek során a saját üzletrészre vonatkozó szabályozást hol erős kogencia, hol pedig lehetőségeket teremtő diszpozitivitás jellemezte.

dr. Viktor Éva (balra) és dr. Bogdány Beáta ügyvédek
iLex Systems Zrt. együttműködő partnerek
kérdések/észrevételek: ilex@ilexsystems.com