KamaraOnline

A munkaerőpiachoz való viszony szempontjából a nők háromféle karriertípusba sorolhatók – írja nemrég megjelent cikkében Koncz Katalin, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora.

A köznapi karrier fogalom szerint – akár pejoratív, akár pozitív kicsengéssel – ha valaki „karriert futott be”, azt jelenti, hogy „vitte valamire”, elért valamilyen társadalmilag magasra értékelt pozíciót. A karriert építő nő ugyanakkor meglehetősen gyanús, aki vélhetően elhanyagolja „eredeti” hivatását, az anyaságot. A munkaerőpiachoz való viszony szempontjából a nők háromféle karriertípusba sorolhatók írja – írja Koncz Katalin, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora a Munkaügyi Szemle idei első számában megjelent cikkében. Az alábbiakban a cikkből közlünk részleteket.

A karrier társadalmi minősítése

A társadalom karrierként csak a társadalmilag szervezett (kereső) munkát értelmezi, azt értékeli, és ruházza fel presztízs javakkal (címek, rangok, előmenetel, anyagi és nem anyagi ellenszolgáltatás), amelyből a nők jelentős tömegei kiszorulnak. A háztartás kereteiben kifejtett hatalmas – az iparban végzett munkaórákkal azonos nagyságrendű vagy kiterjedtebb – mennyiségű munkát a társadalom semmilyen módon nem honorálja. Az elismerés hiánya gyengíti az egyéni pozitív életérzést, fontosságtudatot, megelégedettséget. Rontja az önismeretet és az önértékelést, leépíti az önbizalmat. Következményeként korlátozza a karrierutak közötti választás szabadságát. A háztartás keretében végzett munkát értelmetlen, időrabló, felesleges tevékenységként közvetíti a jövő generációk felé. Ezzel rombolja a családi kereteket, rontja a népesség újratermelésének feltételrendszerét, a szülői feladatokra felkészítő szocializációs folyamat hatékonyságát.

A karrier társadalmi és egyéni értékelése a férfiak esetében többnyire összhangban van, azonos, a nők nagy csoportja esetében különbözik. A férfiak társadalmi szerepüknek és a szocializációs mintáknak megfelelően azonosulnak a családfenntartó szereppel, a kereső munka elsődlegességét vallják, anyagi értékeknek elkötelezettek, szívesen versengnek, általában kedvelik a hatalmat, és mobilak. A munkaerőpiac (a társadalom) ezt a magatartást értékeli nagyra, visszacsatolási rendszerével ezeket a normákat erősíti meg. A nők jelentős hányada azonban a gyermekszülést, gyermekgondozást a kereső munkával azonos értékűnek, vagy fontosabbnak tarja. Ezt a társadalom – lévén piacgazdaság – nem jutalmazza az áruvilágéval egyenértékű szimbólumokkal, ami a családalapítási, gyermeknevelési kedv lanyhulásához vezet, végeredményében a népesség egészséges újratermelését korlátozza.

Női karriertípusok a munka-erőpiaci integráció szemszögéből

A munkaerőpiachoz való viszony szempontjából a nők háromféle karriertípusba sorolhatók.

• A „családi karrier” a családgondozásra, háztartásra berendezkedett nők munkatapasztalatainak sorával jellemezhető. A politikai hatalomban való részvétel iránt nem támasztanak igényt. A férfiak számára ez a karriertípus csak csekély mértékben és átmenetileg jellemző, amikor a gyermekgondozás fizetett formáját választják.
• A „munkaerő-piaci karrier” elsődlegességét preferáló karrier esetében a kereső munka kap prioritást az egyéni életpálya teljes hosszán. Az e rétegbe tartozó nőket a szakirodalom általában „karrierorientált” nőknek nevezi. A szülést követően nem, vagy rövid ideig veszik igénye a fizetett gyermekgondozási rendszereket. Körükben találhatók nagyobb arányban azok a nők, akik karrierjüket a politikai és gazdasági vezetésben teljesítik ki.
• A „kettős kötődésű” karrier a családi karriert és a munkaerő-piaci karriert egyaránt preferáló nőket jellemzi. Ők a kereső munka és a családi feladatok párhuzamos teljesítését tekintik életpálya célnak. A kétfajta feladat fontossága társadalmi-foglalkozási rétegenként eltérő. A kettős szerep összehangolása munkaköri feladatoktól függően különböző nehézséget okoz. Ezért vállalják szívesen az e réteghez tartozó nők a kötetlen munkaidőt, a hosszú nyári szabadságot, a rugalmas munkaidőt. A kisgyermekkel rendelkező nőket állítja különösen nehéz feladat elé a vezető pozíció ellátásának korlátlan idő- és feladatéhsége.

A családi karrier jellemzői

A hagyományos egykeresős családmodellben a nők a családi feladatokat látják el, a férfiak a családfenntartó szerepére vállalkoznak. A háztartás ellátására, családgondozásra berendezkedett nők egy része megszünteti korábbi munkaviszonyát, más része eleve nem is létesített munkaviszonyt, semmilyen kereső munkatapasztalattal nem rendelkezik. A férfiakra a családi karrier kizárólagossága csak ritkán jellemző, és többnyire csak átmeneti jelleggel, például, amikor ők élnek a fizetett gyermekgondozás valamelyik formájával.

A „családi karrierre” berendezkedett nők számára előnyt jelent, hogy az otthon falai védelmet nyújtanak a versenyszféra követelményeitől, stresszeitől. Időkorlát nem nehezíti a családgondozási-háztartási feladatok ellátását. A férfiak e szerepvállalásának megéléséről nincsenek tudományos vizsgálatok.

A „családi karrier” hátránya a gyenge társadalmi elismerés és az önálló jövedelem hiányával összefüggő kiszolgáltatottság, amelyről a hatvanas-hetvenes években sokat cikkezett a szépirodalom és a szakirodalom. Evidencia, hogy a társadalom perifériájára sodródás, a szegények közé kerülés esélye a kereső munkával nem rendelkezők soraiban a legnagyobb, főként ha gyermekek eltartásáról is gondoskodik a család. A fogyasztói társadalomban, ahol a pénz „szentség”, ahol a létfenntartás kényszerén túl mindent, beleértve az emberi kapcsolatokat is, átsző a pénz mindenhatósága, ennek a karriernek kicsi a társadalmi presztízse.

Munka alatt még az Eurostat és a Központi Statisztikai Hivatal felméréseiben is a kereső munkát értik, a „dolgozik” kifejezés a kereső világra fenntartott kategória. De ekként fogalmaznak a politikai pártok, a kutatók, és a közbeszéd is ezt használja. Pedig a társadalom számára legfontosabb tevékenység folyik a családi-háztartási keretek között, a jövő generációk fizikai, szellemi állapota formálódik az itt kifejtett munka révén. Szűk látókörű megközelítéssel a jelen generációk tagjainak jövőbeli eltartói készülnek fel a munkaerő-piaci karrierre.

A kizárólagos otthoni lét természetesen nem mindenki számára követendő alternatíva. A társadalmi kapcsolatok beszűkülésének, a négy fal közé szorítottság neurotizáló hatását „gyesszindrómaként” írták le a témával foglalkozó kutatók a hetvenes évek elején. A munkaerő-piaci kirekesztettség az információs társadalomban különösen nagy veszélyt jelent, ahol a megszerzett ismeretek elavulása a korábbiaknál gyorsabb, ahol a társadalmi integrációhoz szükséges új ismeretek rohamosan bővülnek. A háztartásbeliek újratermelődésével fel kell figyelni az új-régi jelenségre: az egyedül maradt, a társadalmi, munkaerő-piaci integrációra nem képes, megélhetési forrással, nyugdíjjal nem rendelkező nők veszélyeztetettségére. A csökkenő állami gondoskodás, és a másokért felelősséget nem vállaló hedonista életvezetés miatt e réteg magára maradása és ellehetetlenülésének veszélye ma nagyobb, mint a korábbi évtizedekben.

A munkaerő-piaci karrier jellemzői

A „munkaerő-piaci karriert” választókra a folyamatos (megszakítás nélküli) munkaviszony jellemző az életpálya teljes hosszán. Élénk munkaerő-kereslet mellett az iskolázott, főként a felsőfokú végzettségű és/vagy magas beosztású nők vállalják nagyobb arányban ezt az életformát. Ők vagy gyermektelenek, illetve egyedülállók, vagy gyermekszülés esetén sem szakítják meg kereső munkájukat. Társadalmi jelenséggé vált a „szingli életforma”. A kereső munkára épülő karriert előnyben részesítő, magas beosztású egyedülálló nők és férfiak rétege ma már fontos fogyasztói célcsoporttá vált.

A munka-erőpiaci karriert preferáló nők számára előnyt kínál az önálló (gyakran átlagot meghaladó) jövedelem, a munka nyújtotta belső jutalom, az önmegvalósítás lehetősége, az előmenetel a szakértői és vezetői ranglétrán, a társadalmi kapcsolatok széles köre, a presztízsszimbólumok birtoklása. A kereső munka jelentősége az anyagi biztonság mellett a társadalmi integráció szempontjából is elsődleges fontosságú, mivel a társadalmi kapcsolatok alapvető színtere.

Hátránya – kedvezőtlen munkaerő-piaci viszonyok mellett – az elhelyezkedési nehézség, a munkanélküliség fenyegetettsége, a munka túlhajtásának kedvezőtlen következményei (munka alkoholizmus, stressz, kiégés). A munkaerő-piaci karriert választó gyermekes nők esetében gondot jelent a családi szerep zavartalan ellátása. Esetükben a hatékony társadalmi integráció feltétele a gyermekelhelyezés megoldása magán jelleggel vagy intézményi keretekben.

A „kettős kötődésű karrier” jellemzői

A „kettős kötődésű karriert” választó nőkre a munkahelyi karrier megszakítottsága jellemző. A családos nők rövidebb-hosszabb ideig felfüggesztik munkahelyi életpályájukat a gyermekszülés, gyermekgondozás miatt. A munkahelyi életpálya folytonosságának hiánya korlátozza előmenetelüket és hozzájárul a keresetkülönbség állandósulásához.

A „kettős kötődésű karrier” előnye az előbbi két karrierút egyoldalúságának feloldása, mivel a nők mindkét szerepe iránti igényt kielégíti (amennyiben nem kényszer, hanem szabad választás eredménye). A keresőmunka biztosítása meghatározó a szegénység leküzdésében. Lehetőséget teremt a szerepek közötti váltásra. A munkanélküliségi fenyegetettség nem annyira erőteljes, mint a kizárólag kereső munkára építő nők, vagy a férfiak esetében. A munkanélküliség ellen biztonságos hátteret nyújtanak a családi-háztartási keretek.

A „kettős kötődésű karrierű” nők esetében a karrier és a családi teendők összehangolása az életpálya menedzselésének legkritikusabb eleme. Az e csoportba tartozó nők az „akrobaták”, akik a kereső munka és az otthoni feladatok összehangolását művészi fokon végzik. A kettős kötődésű karrier örök dilemmája a túlterheltség, a kevés szabadidő, ezzel összefüggésben, a képzésben való részvétel, a kapcsolatépítés korlátozottsága, amely az élethosszig tartó képzés követelménye közepette a szakmai lemaradás veszélyével jár. Főként a kisgyermek nevelésének követelménye ütközik a kereső munkával, amely sokszor a munkahelyi előmenetel átmeneti vagy végleges feladását eredményezi. A kereső munka megszakításával e réteg jelentős része átmenetileg vagy véglegesen a szegények közé kerül. Hogy sikerül-e kiemelkedniük a szegénységből, az a munkaerő-piaci reintegráció esélyétől függ. Újabb tendencia – amely elsőként az Egyesült Államokban jelent meg –, hogy a kettős kötődésű karrierre igényt tartó, magasan képzett nők időben előbbre hozzák a munkahelyi karriert, majd ezt követően alapítanak családot és szülnek gyermeke/ke/t, sokszor a szülőképes kor végső határán. Ez hozzájárul a tervezett gyermekvállalás teljesítésének elmaradásához, a kedvezőtlen népesedési tendenciák erősödéséhez.

A kettős kötődésű karriert vállaló nők másik nagy kockázata a munkaerő-piaci reintegráció nehézsége. A munkaerő-piacról rövidebb-hosszabb időre kiszorulók visszakerülési esélye napjainkban rosszabb, mint korábban volt. A TÁRKI felmérése szerint a GYES-en, GYED-en levő nők több mint a felének (51 százalékának) nincs munkahelye, ahová visszamehet dolgozni. A 40-45 éven felüli nők érdekérvényesítési esélye és munkaerő-piaci pozíciója egyébként is gyenge, és elhelyezkedésük még akkor is majdnem lehetetlen, ha folyamatos munkaviszony mellett veszítik el állásukat. Lényegesen nehezebb a munkaerő-piacról hosszú időre kivált nők reintegrációja, vagy azok integrációja, akiknek soha nem volt állásuk. A 15-25 évre a háztartás szervezésére, családgondozásra berendezkedett nők reintegrációs kockázatát növeli, hogy megszerzett ismereteik elavulnak. Az újbóli munkavállalás során a nők veszítenek munkaerő-piaci pozíciójukból. Amerikai vizsgálat szerint három év kihagyása után a nők 37 százalékkal keresnek kevesebbet.

Koncz Katalin cikke – amelyből ehelyütt csak részleteket idéztünk – itt olvasható.