KamaraOnline

Bekerültünk Budapest kulturális körforgásába – mondja Kulcsár Viktória. A Jurányi Ház október végén ünnepelte ötödik születésnapját. A Jurányi és a FÜGE vezetője a KamaraOnline-nak beszélt a brandépítésről, a pályázatokról, és arról is, hogy 6700 négyzetméteren naponta mennyi izzócserével kell kalkulálni.

– Milyen volt a születésnapi buli?

– Kicsit úgy éreztem, mintha az én születésnapomon lettünk volna, nem is bulit mondanék, hanem ünnepséget. Október 29-én, előre megfontoltan, zártkörű rendezvényt tartottunk a színházteremben. Azt kértük a házban dolgozó színházi és tánc csapatoktól, hogy mindenki öt perces ajándékkal készüljön. Készültek is, igazi meglepetésekkel szolgáltak. Mivel az ötös szám volt a meghatározó, délután 5-kor kezdtünk, s igyekeztünk, hogy az ünneplés öt órán át tartson. Egyébként a Jurányi egész évada az ötös szám jegyében zajlik, ezt kommunikáljuk. A honlapunkon sorozatban közlünk történeteket és véleményeket, fotókat. Azok beszélnek, írnak és mutatják meg magukat, akik velünk töltötték ezt az öt esztendőt.

– Egy másik fontos ötös szám, hogy a Fővárosi Önkormányzattal 5+5 évre szól az együttműködési szerződésük. Az első öt év lepergett.

– Az 5+5 év egyrészt garanciát jelentett nekünk a folytatásra, ugyanakkor azt is feltételezte, hogy öt év után véget érjen, ha nem jönnek be a számításaink. Annak idején éppen ilyen megfontolásból nem szorgalmaztam tíz éves szerződést, hagytam magunknak egy kis egérutat, de szerencsére erre nem volt szükség. Nyáron újra aláírtunk, a szerződés érvényben van, következhet az újabb öt év.

– Van esetleg valami különösen érdekes a hosszabbításban?

– A feltételek alapvetően változatlanok maradtak.

– Jó partner a főváros?

– Igen. Az a konstrukció, amit kitaláltunk, ma és a jövőben is fenntartható, számunkra megfelelő. Az épületet a fővárostól béreljük. Az önkormányzattal közszolgáltatási megállapodást kötöttünk, vagyis vállaltuk bizonyos közfeladatok ellátását. Nagyon kedvező a bérleti díj, mondjuk, fizetünk 100 forintot, s abból a fővárostól visszakapunk hetvenet.

– A maradék harmincat miből fedezik?

– Az első pillanattól fogva nagyon pontosan kiszámoltuk, hogy mennyibe kerül a ház fenntartása, üzemeltetése. A Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház ma már több mint hatvan szervezetnek, társulatnak, vállalkozásnak ad otthont. Valamennyien a FÜGE (Függetlenül Egymással Közhasznú Egyesület) ernyőszervezet tagjai, a termekért használatba vételi díjat fizetnek nekünk. Úgy kalkuláltuk ki négyzetméter arányosan az összegeket, hogy abba valamennyi közüzemi díj, a portaszolgálat és minden más benne legyen.

– Ki fizet a legtöbbet? Ki a legnagyobb „lakótárs”?

– A legnagyobb területen, 200 négyzetméteren a Műhely Alapítvány működik. Ők a kortárstánc területén dolgoznak ernyőszervezetként. Ebben az épületben annak idején két iskola működött, az egyik volt iskolai tornateremben dolgozik a Műhely Alapítvány.

– A tagok hűségesek a házhoz?

– Teljes mértékben. Öt év alatt ketten mentek el, de ők sem miattunk, hanem azért, mert nem jöttek be a számításaik. Több százas a várólistánk, ami hihetetlenül nagy szám, és azt mutatja, hogy a Jurányiba rengetegen szívesen jönnének.

– Öt évvel ezelőtt 40 millió forintot költöttek az épület felújítására. Terveznek további szépítgetést vagy rendben van a Jurányi?

– Költségek folyamatosan vannak, olykor nem vártak is. Ugye, egy 40 négyzetméteres lakásban, ha kiég egy izzó, annak cseréje is plusz költség. Mi pedig 6700 négyzetméteren lakunk, így napi szinten sok „izzócserével” kell számolni. Öt évvel a nyitás után egyébként éppen idén volt nagyobb beruházásunk: megújítottuk a 150 fős színház nézőterét, és új padlót kapott több tér. Igyekszem évente valamennyi összeget elkülöníteni fejlesztésre, de nyilván lenne helye több pénznek is.

– Honnan lehetne plusz pénzt szerezni?

– Azt én is szeretném tudni.

– Nem kopogtatnak szponzorok, mecénások?

– Vannak szponzorok. Már elindulni is úgy tudtunk, hogy voltak mögöttünk támogatók. Más kérdés, hogy szerintem manapság a szponzoráció a kultúrában nem nagyon működik. Vannak sokkal inkább „divatosabb” területek, például a sport. Egyáltalán nem jellemző, hogy nagy cégek felkarolnának kulturális kezdeményezéseket. Annak már jó néhány éve, amikor plakátokon is hirdették, hogy egy cég milyen produkciót támogatott. Ez nyilván azért is alakult így, mert a vállalkozások a társasági adókedvezménnyel (tao) letudják a szponzorálást. Regisztrált szervezetként természetesen mi is részesülünk a tao-pénzekből.

– Van azért jó példa is. A Mastercard például az Év Színművésze díjat adta át.

– Ebbe most beletalált, hiszen a Mastercard ilyen megközelítésből az egyetlen közvetlen céges támogatónk, a Jurányit a kezdetektől támogatja. Nagyon jó lenne ezt a céges szponzori portfóliót bővíteni. S ha már említette az Év Színművésze díjat: a díjat az MC most először adta át. Keresztes Tamásnak ítélték az Egy őrült naplójában nyújtott alakításáért, amelyet nálunk láthatnak a nézők.

– A Jurányi 2012 óta követendő modellé nőtte ki magát. Budapesten kívül máshol is követik a példát? Kérnek Öntől tanácsot „új Jurányik” létrehozására?

– Azért azt fontos tudni, hogy regisztrált független színházi társaságból jelenleg 250 van Magyarországon, 90 százalékuk a fővárosban működik. Azt látom, hogy a nagyobb megyeszékhelyen és nagyobb városokban egy ideje elindult valamilyen kezdeményezés. Néhány éve valóban többen megkerestek, hogy milyen módon lehet helyzetbe hozni házakat. Próbáltam segíteni, de nem hallottam róla, hogy ezekből a kezdeményezésekből lett-e valami. Pedig a komplex működési modell máshol is életképes lehet. Vidéken például a civil szervezetek összefogásával lehetne elindulni ezen az úton, mondjuk, a kultúra vagy oktatás területén. Gondolom, a vidéki városokban nem feltétlenül 6700 négyzetméteres házban érdemes gondolkodni, megjegyzem, én sem ekkora helyről álmodtam.

– Mennyire ismert a Jurányi brand?

– Öt év alatt szépen kinőttük magunkat. Ott tartunk, hogy budai színházként dedikált hely lettünk, noha nem ez volt az eredeti cél. De egyáltalán nem baj, ha valaki először színházba jön hozzánk, mert sokan így fedezik fel további lehetőségeinket a családi programoktól kezdve a jógán át a táncórákig, szakkörökig. Sokat teszünk azért, hogy népszerűek legyünk, és szerintem már sokan ismernek minket. Tegnap például a nagyobbik gyerekemért mentem az oviba. Az öltözőben kiderült, hogy az egyik anyuka rendszeresen jár a Jurányiba, s nagyon örült, amikor megtudta, hogy én meg itt dolgozom. Jó ez a fajta visszajelzés, amikor előbb ismerik a Jurányit, mint engem.

– Brandépítés nem képzelhető el marketing nélkül. Igaz, sokan ezen akarják a legtöbbet spórolni.

– Az elejétől fogva intézményi imidzs kampányokat folytattunk, aminek középpontjában a Jurányi szellemisége állt. Vagyis magát a házat népszerűsítettük, és csak azután az adott programokat. Van egy nagyon egyszerű példa: a kávézóban nagyon sok mindenkivel össze lehet futni, s ha a vendéget elkapja a feeling, másoknak is szívesen ajánlja a házat. Ha pedig valaki eljön hozzánk, biztos körbenéz és végiglapozza a műsorfüzetünket. Egy jó előadás híre amúgy is futótűzként terjed.

– Mondjuk, a Facebookon.

– Egyértelmű. Az FB nagy mozgástér, napi 24 órában dolgozunk azon, hogy az oldalunk egyedi legyen.

– Hány alkalmazottat foglalkoztatnak?

– 15 főállású alkalmazottunk van, hárman pedig vállalkozóként dolgoznak. Az előbbiekhez tartozik például a jegypénztáros és a programszervező is.

– Ezek szerint sikeres volt a pályázatuk, amiben jegypénztárost és marketing asszisztens kerestek.

– Mindenkit megtaláltunk, sikeres volt a pályázat, 150-nél többen jelentkeztek. Egyébként ritkán hirdetünk álláslehetőséget, de most adódott a helyzet. Néha sokan vagyunk, néha kevesen. Ha látom, hogy egy-egy területen nagyon leterheltek a kollégák, igyekszem megoldást találni.

– Kikből áll a Jurányi törzsközönsége?

– Kevésbé fontos, hogy a II. kerületben vagyunk, mi nem kerületi színház lettünk. Frekventált helyen található a ház, jó a közlekedés, könnyen megtalálnak minket. Belekerültünk a kulturális körforgásba, aki szeret a Vígszínházba, a Trafóba, a Katona József Színházba vagy az Örkénybe menni, az minket is felkeres. Egyébként sokan színészek és rendezők miatt jönnek, mert úgy érzik, ők garanciát nyújtanak a jó előadásra.

– Hogyan áll össze egy évad műsora?

– A harmadik évtől arra álltunk be, hogy repertoár színházként működünk, vagyis kevésbé számítunk befogadó helynek. Havi szinten egyszer-kétszer jönnek vissza a darabok, akár több évadon keresztül. Ha marad szabad kapacitás, akkor befogadunk más előadásokat is, például vidéki társulatoktól vagy a házban nálunk dolgozó csapatoktól.

– Mondhatom azt, hogy a hét éve alakult FÜGE és a Jurányi már egy és ugyanaz?

– Mondja inkább azt, hogy a FÜGE a Jurányi anyja! A FÜGE a házban dolgozók munkáltatója, míg a Jurányi a művészeti bázis.

– Feladatuknak tartják a tehetséggondozást. Sok pályázatuk van.

– A Staféta a Fővárosi Önkormányzattal közös pályázat, idén már harmadik alkalommal írtuk ki, december elején hirdetünk eredményt. A Stafétára 90 pályázat érkezett, a keretösszeg 20 millió forint, most úgy látom, hogy ezt nyolc előadásra tudjuk adni. A Dumaszínházzal is van közös pályázatunk, a DEKK by Dumaszínház. Ennek nyertesei a Jurányi Kamaratermében mutatkoznak majd be. Várhatóan 2-3 előadás valósulhat meg, amelyekkel a kabaré műfaját „rehabilitálják” kortárs szövegekkel – magas színvonalon. Az eredmények decemberben lesznek ismertek.

– Hogy áll a Tantermi Színházi Projekt?

– Szeptemberben lezárult a pályázat, majd a nyertes projektek előállítására és egész tanévben utaztatására biztosítjuk az összeget. Az idei keret 25 millió forint. Vidéki középiskolákban tartják az előadásokat, elsősorban olyan helyeken, ahol a színházi élménnyel csak így találkozhatnak a diákok. Az idei tanévben tíznél több előadás jut el a támogatásunkkal produkciónként öt-tíz településre.

– Szeretnek a fiatalok színházba járni?

– Járhatnának többen is. A tantermi projektben éppen az a jó, hogy házhoz megy a színház. Nagyon népszerűek az előadások, a gyerekek kimondottan fogékonyak.

– Mikor számol be arról, hogy hol tart a Jurányis korszakkal kapcsolatos öndefiníciójával?

– Valóban úgy gondoltam, hogy öt év után érdemes megnézni, meddig jutottam el ahhoz képest, amit terveztem. Most úgy látom, hogy ennek nyáron jön el az ideje, de nem gondolom, hogy erről nyilvánosan beszámolok. Az a típus vagyok, aki azt vallja, hogy mindenki saját magának a legszigorúbb főnöke. A napi munka mellett nagyon kevés a szabad kapacitásom. Van egy 1 és egy 3 éves gyermekem, velük is igyekszem minél többet foglalkozni. Vagyis arra biztos nem jut idő, hogy napokra elvonuljak az erdőbe gondolkodni az öndefiníción. De az biztos, hogy fel kell mérnem: merre vezetett az utunk. Fontos, hogy lássam: hányas a kabát.

Szerdahelyi Csaba

Kulcsár Viktóriáról a fotót Hargitay Olivér készítette