2016. március 24-től alkalmazandó a 2016. évi IX. törvény a behajtási költségátalányról, amelyet a törvény hatálybalépését megelőzően kötött ügyletek késedelmes fizetése esetén is alkalmazni kell – figyelmeztet Gábor Gabriella, a Mazars szakértője.
Vállalkozási szerződések esetén, amennyiben késedelembe esik a kötelezett a pénzügyi teljesítéssel, úgy a jogosult a követelései behajtásának fedezetéül 40 euró, illetve a mindenkori hivatalos MNB deviza középárfolyamon átszámított forint összegre tarthat igényt. Ebből az is következik, hogy a behajtási költségátalányt csak akkor kell a kötelezettnek nyilvántartásba vennie, ha azt tőle a jogosult követeli – írja friss bejegyzésében Gábor Gabriella, a Mazars audit menedzsere.
Az új törvény lehetővé teszi, hogy egyéb bevételekkel szemben egy éves elévülési időt követően kivezetésre kerüljön az előzetesen lekönyvelt kötelezettség, ha azon időpontig a jogosult nem követelte.
Az egy éves jogvesztő határidő a késedelem bekövetkezésétől, illetve az új szabály életbelépésekor fennálló késedelmes tartozás esetén a törvény hatálybalépése napjától számít.
A jelen törvénnyel a számviteli törvénybe beiktatott új átmeneti szabály [177. § (56)] szerint a törvény hatálybalépésekor kimutatott, nem követelt költségátalányt a vállalkozó köteles kivezetni a könyveiből (tehát 2016. március 24-ével).
A NAV és az NGM 2015. december 28-án jelentetett meg egy minden témára kitérő összefoglalót, ezt a fentiek módosítják a törvény által érintett pontokon.
A kötelezettnek ki kell mutatnia a könyveiben a kötelezettséget az egyéb ráfordításokkal szemben, a jogosultnak csak pénzügyi teljesítéskor kell a bevételt elszámolnia. Ha a jogosult lemond, akkor nála nincs könyvelendő, míg a kötelezettnél társasági adóköteles rendkívüli bevétel, illetve 2016-tól egyéb bevétel keletkezik az elengedett kötelezettség elszámolásával (az eredetileg elszámolt egyéb ráfordítás TAO-ban elfogadottnak minősült). Semmilyen egyéb adó- vagy illeték vonzata nincs az elszámolásnak. Az elévülési időre vonatkozóan korábban az általános szabály volt érvényben, azaz az 5 év, ami most egy évre mérséklődött.
Alapvetően azon cégeknél lényeges figyelni különösen, akik pályázatokon szoktak vagy kívánnak indulni, mert a NAV esetleges megállapítása negatívba viheti az eredményt, amivel már nem pályázhatnak/tak volna, aminek súlyos következményei lehetnek.
További fontos információk
- Kizárólag a 2013. július 1. napján és ezt követően megkötött, valamint ezen időpontot követően módosított szerződések esetében alkalmazható. Nincsen olyan kötelezettség, ami a korábban megkötött szerződések módosítását írná elő.
- Csak belföldi szállítói kötelezettségekre kell elvégezni a számítást.
- Az olyan szállítói számlák, amelyek a közbeszerzési törvény alapján a fizetési sorrend tartása miatt esne késedelembe, nem kell figyelembe venni. („Amíg nekem nem fizet a fővállalkozó, addig én sem fizetek az én alvállalkozómnak.”) Ez főként az építőipari szerződések esetében fordulhat elő.
- Ha eleve a fizetési határidő lejártát követően kapjuk kézhez a szállító számláját, akkor az a helyes metódus, ha rápecsételjük/ráírjuk, hogy mikor kaptuk kézhez, és onnantól számítjuk fel a fizetési határidőnek megfelelő számú napot. De akkor a rendszerben is így legyen, és áfában is így legyen, ha mondjuk határozott idejű szolgáltatás szerint ezt kell figyelembe venni.
- Számlánként kell felszámítani a 40 eurót, és nem utalásonként – még akkor is, ha ugyanazon a napon állítottunk ki 3 számlát és azonos a fizetési határidejük.
- Alacsonyabb összegű kikötés, vagy azt kizáró szerződéses kikötés semmisnek számít.
- A késedelmi kamaton felül kell felszámítani, az esetleges kártérítésbe azonban beleszámít a behajtási költségátalány összege.
- Ha gyűjtögetjük szépen a lemondó nyilatkozatokat, abban az esetben is látni kell, hogy mennyi lenne összesen, és abból mennyire van meg a nyilatkozat. Ebben az esetben a lekönyvelt kötelezettséget vehetné elengedettnek azon esetekben, ahol megkapja a nyilatkozatot, és nem az a helyes eljárás, hogy akkor már be sem könyveljük a kötelezettséget.
A cikk társszerzője Dr. Fekete Zsuzsa, a Mazars Kft. tanácsadója.
