Noha a casco átlagdíja 20 százalékkal alacsonyabb, mint öt éve, a járműveknek továbbra is kevesebb mint ötöde rendelkezik biztosítással. A cascót kötő autósok 75 százaléka a jármű első forgalomba helyezése során szerződik, hat évnél idősebb autóra mindössze 7 százalék köt ilyen biztosítást.
A Magyar Biztosítók Szövetsége adatai szerint tavaly 821 ezer casco-szerződést tartottak nyilván, ami azt jelenti, hogy a járművek mindössze 18 százaléka rendelkezett ilyen biztosítással. Ez a szám annak ellenére sem nőtt lényegesen, hogy időközben a casco átlagdíja jelentősen csökkent: immár évek óta 80 ezer forint körül mozog értéke (havi 6800 forint), szemben az öt évvel korábbi, 101 ezer forintos szinttel.
Az Union Biztosító felmérése szerint a legtöbb autós járművének kora (38 százalék) és a casco magasnak vélt díja (37 százalék) miatt nem köt biztosítást. Az adatokból ugyanakkor az is kiderül, hogy az autósok túlnyomó többsége egyáltalán nincsen tisztában azzal, hogy a casco-átlagdíjak mintegy 20 százalékkal alacsonyabbak, mint öt évvel korábban. A megkérdezettek 57 százaléka szerint az elmúlt fél évtizedben díjemelkedés zajlott, és csak 20 százaléknyian tippeltek úgy, hogy 10 százaléknál nagyobb arányú díjcsökkenés következett be ebben az időszakban.
A jóval kedvezőbbé váló díjnak, és az idősebb autók sajátosságaihoz igazodó új termékek megjelenésének köszönhetően ma már korántsem csak az új, vagy a néhány éves autók esetében érdemes megfontolni a casco megkötését – magyarázza Almássy Gabriella, az Union nem-életbiztosításokért felelős igazgatósági tagja. Az Union állományában például jelenleg a casco-szerződések 62 százaléka legalább hét éves autóhoz tartozik, míg ugyanez az arány tíz éve még alig volt több mint 6 százalék. A fenti változásokról azonban az autósoknak csupán kis hányada rendelkezik megfelelő információval, így eleve úgy gondolja, számára ezt a védelmet már nem éri meg igénybe venni – mondja.
A cascót kötő autósok 75 százaléka az autó első forgalomba helyezése során szerződik, hat évnél idősebb autóra mindössze 7 százalék köt ilyen biztosítást. Aki viszont megkötötte a szerződését, általában hosszú évekig fenn is tartja azt. A casco esetében jóval kevésbé jellemző a kedvezőbb díjak miatt végrehajtott szerződésváltás, mint a kötelező biztosításnál. Míg a kgfb esetében az autósok többsége már néhány ezer forintnyi különbség miatt szerződést vált, a casco esetében évi tízezer forint alatti spórolás miatt csupán 48 százalékuk nyilatkozott ilyen szándékról. 36 százalékuk a váltásra még 20 ezer forintnyi díjkülönbség esetén sem szánná rá magát.
A szerződéskötés motivációit vizsgálva a többség a töréskártól félti leginkább az autóját (58 százalék), míg a lopás elleni fedezetet 42 százaléknyian helyezték első helyre. A káresemények bekövetkezési aránya szintén a töréskárok túlsúlyát mutatja: a cascóval térített károk mintegy 40 százaléka töréskár, és csaknem ugyanekkora részt képviselnek a külön nyilvántartott üvegkárok. A lopáskárok gyakorisága nem éri el a tíz százalékot. Ugyanakkor a kárkifizetés mértéke ez utóbbi esetben jóval magasabb: míg a töréskároknál átlagosan 400-500 ezer forint a kárösszeg, lopás esetén ennek könnyen a 3-4-szerese is lehet – függően az autó típusától, felszereltségétől és életkorától.
