Cseh Norbert úgy látja, hogy jó úton halad. A Magenta-R tulajdonosa pár új szitanyomó szakembernek és egy profi ügyviteli rendszernek azért mindenképp örülne. Büszke tulajdonosnak és lelkes úttörőnek tartja magát, aki az üzleti bakancslistájáról is beszélt a KamaraOnline-nak adott interjúban.

A szitanyomás rejtelmeibe most ne menjünk bele! Az nekem egyelőre „kínaiul” van. A Magenta-R újpesti birodalmában amúgy is vannak ehhez profi szakemberek. Nekem most bőven elég rákukkantani a munkafolyamatokra, a készülő és a gyártásra váró termékekre. Már egymáson pihennek a Honvéd birkózóinak gyártott mezek, mellettük a gépen egy futóverseny pólói sokasodnak, és hamarosan jön az újabb nagy, határidős feladat. Az októberi 7-ei 33. SPAR Budapest Maraton futóverseny 32 ezer pólóját kezdik majd gyártani. Mindezt Cseh Norbert mutatja meg, miután kijöttünk a beszélgetés után az irodájából.

– A cég weboldalán azt olvasom, hogy Ön büszke tulajdonos (tiszta sor!) és lelkes úttörő. Utóbbihoz kérhetek magyarázatot?

– Természetesen nem az egykori piros nyakkendős mozgalomra gondoltam. Új dolgokat kitaláló, mindig előre néző és előre haladó embernek tartom magamat. Ebből az „úttörőzésből” egyébként eddig nem volt gondom.

– Most sincs. Mint ahogy azzal főleg nincs gond, ahogy a Magenta-R megy előre – immár 21 éve. Két évtized alatt melyek voltak a nagy változások a cég életében?

– 1997-ben gyerekkori barátommal, Csath Andrással alapítottuk a céget, akivel azóta is társtulajdonosként dolgozunk együtt. Akkoriban a piacozós, pólós világ nagyon trendi hullámaira ültünk fel. Együttesek és különböző vicces feliratok rajongói vásárolták a pólókat. Az indulás sokkal könnyebb volt a maihoz képest. Elég volt a pólón egy világító szín, más már nem is nagyon számított. Persze már akkor is figyeltünk a minőségre, de sokkal fontosabbnak bizonyult a gyorsaság: minél előbb piacra kellett dobni egy menő terméket. A gyors reagálás természetesen ma is megmaradt, azonban a minőség kimondottan fontossá vált. Megjegyzem: napjainkra a piacozós rendszer is jócskán átalakult. Cégünknél az első nagy kihívás 2001-re tehető, amikor tömegével jöttek be az országba a kínai és török ruházati termékek. A mennyiséggel nem, de a minőségi munkával és a megbízható, gyors szállítással versenyben tudtunk maradni. Azonban ekkor döntöttünk úgy, hogy új piacokat keresünk, sok cégnek ajánlottuk fel, hogy promóciós pólókat készítünk a számukra.

– Ez azóta is népszerű?

– Egyértelműen az. Nagyon szeretik a vállalkozások, a különféle rendezvényeiket a legláthatóbb, figyelmet felkeltő módon reklámozni. A céges reklámpólókat szívesen viselik akár munka közben, akár sportoláskor, szabadidős programokon. Bérmunkát, vagyis csak emblémázást is vállalunk, de egyre többen bíznak meg bennünket a teljes folyamattal, a grafikai ötlettől a gyártásig. Ez egyébként nem csak a pólókra vonatkozik, hanem a legkülönfélébb ajándéktárgyakra szintén. Nagy energiát fordítunk a minőségellenőrzésre, nem véletlenül van sok visszatérő vevőnk. Előfordult már az is, hogy megpróbáltuk lebeszélni a megrendelőt egy szerintünk rossz döntésről. Van már olyan referenciánk, hogy hallgatnak ránk.

– Hogyan érintette cégüket a gazdasági válság?

– 2008-2009 nem tartozott az egyszerű évek közé. Szerintem mindenki számára komoly feladat, amikor hirtelen jelentősen csökken a bevétel, ám a költségeket nem tudja ugyanolyan ütemben csökkenteni. Mi egyébként nem is akartuk. Nem szándékoztunk egyik napról a másikra elküldeni a csapat egy részét. Inkább forgóeszköz hitelt vettünk fel, újraterveztük a finanszírozást. Kemény másfél év volt, de megoldottuk, sőt, sokat tanulva és tapasztalva, erősebb, lojálisabb lett a csapatunk és mi magunk is. Kollégáink úgy érezték, hogy nálunk a bajban is biztonságban vannak, és ezt a mostani munkájukkal „meghálálják”. Sajátjuknak érzik a vállalkozást, nem kell naponta mondogatni, hogy miért fontos a határidő betartása, abszolút érzik ezt. A válság éveiben tisztult a piac, ami mindenképp előnyére vált. Viszont azok a cégek, amelyek nem a saját tőkéjüket védve dolgoztak, gyorsabban bedobták a törölközőt.

– Mondhatom, hogy a Magenta-R egyfajta családi vállalkozássá nőtte ki magát?

– Gyakorlatig így van. A kezdetektől hárman dolgozunk együtt. Tavaly pedig az ötödik kollégánkat köszöntöttük, aki már tízedik éve van velünk.

– Hány munkatársuk van?

– 14-15, s azt hiszem, nem csak szavakban vagyunk családias légkörű vállalkozás. Valóban egy nagy család vagyunk, minden jó és rossz tulajdonságával együtt.

– A pólós munkák az összes megrendelés hány százalékát teszik ki?

– Hozzávetőlegesen a fele a textiles üzletágunk, a másik ötven százalékba tartoznak a reklámajándékok, valamint a „papíros” szekció: céges matricák, táblák, üzleti dekorációk, névjegykártyák, prospektusok, katalógusok, könyvek tervezése és nyomdai előkészítése.

– Hogyan bővíthető a piac?

– Nagyon sok időtálló, 10-15 évre visszanyúló kapcsolatunk van, régi ügyfeleink rendszeresen ajánlanak minket a partnereiknek. Új megrendelők megtalálásra nekünk nagyon jól bevált az internet, a kereső az élen ajánl minket. Jönnek hozzánk olyanok is, akik korábban megégették magukat valamelyik versenytársunknál, s nálunk gyorsan kiderül, hogy megbízhatóak vagyunk. Természetesen vannak becsületes konkurensek is, akikkel versenyezve megint csak erősödhetünk. Tény, hogy most konjunktúra van, sok a megrendelés, sok a munka, de hamar kibuknak azok, akik nem tisztességes módszerekkel dolgoznak.

– Magyarország kis piac. Vannak külföldi terveik?

– Tisztában vagyunk vele, hogy mennyien vagyunk itthon a „tortára”, mekkora szeletet vághatunk belőle. Éppen ezért idén léptünk egy nagyot Nyugat-Európa felé. Januárban kiállítóként szerepeltünk egy németországi szakkiállításon, vagyis az út elején tartunk, hosszú folyamat kezdődött el. Olaszországban és Ausztriában már van megbízható partnerünk, de nagyon nehéz belépni a piacukra, mert a közép-kelet-európai cégekkel szemben nem kicsit szkeptikusak. Le kell bontani ezeket a falakat, bizonyítani kell, több kiállításon szükséges bemutatkozni, több céggel kell felvenni a kapcsolatot. Nyugaton versenyelőnyt jelenthet számunkra, hogy a minőségi munkát az áraikhoz képest olcsóbban produkáljuk.

– Hogyan alakul az éves forgalmuk? 2016-ban 255 millió forint volt a bevételük.

– Tavaly ennél kicsivel többet értünk el, az idei nettó bevétel pedig 300 millió forint körül alakul majd. Ha megnézte a cégadatokat, láthatta, hogy tisztességes adózók vagyunk. Biztos nagy szavaknak tartja, de így van: tulajdonostársammal büszkék vagyunk arra, hogy adóforintokkal is hozzájárulhatunk a magyar gazdaság erősödéséhez.

– Nem véletlenül minősítette Önöket az Opten a gazdasági élet egyik legmegbízhatóbb szereplőjének.

– Így van, és erre nagyon büszkék vagyunk. 21 év alatt soha nem tartoztunk senkinek, mindig időben fizettünk a kollégáknak és a beszállítóknak, betartottuk, amit vállaltunk.

– Milyen technikai fejlesztésekre lenne szükség?

– A technikával most rendben vagyunk, ennél sokkal nagyobb kihívás a munkaerő kérdése, de ezzel aligha mondok újdonságot. Szitanyomó szakemberekre például szükségünk lenne. A helyzet azért is nehéz, mert szitanyomó-képzés ma már nincs Magyarországon. Újra kellene indítani az oktatást valamilyen formában, mert van rá igény. Emellett egy igazán profi, komplett ügyviteli rendszer jelentősen megkönnyítené az életünket. Éves szinten 1400-1500 munkát végzünk el, ez rengeteg, leszervezni, követni, utánkövetni nem egyszerű feladat. A beruházáshoz szívesen igénybe vennénk pályázati forrást, de budapesti cég lévén ez külön probléma. Elég konzervatívan, óvatosan tervezünk. Lehet, hogy más már ugrott volna, például telephelyet váltva. Tény, hogy kezdünk szűkösen lenni. Új, nagyobb helyhez azonban ma még talán kicsik vagyunk, de néhány éven belül változhat a helyzet.

– Hogyan jönnek az ötletek? Látom, az osztálypóló kimondottan népszerű.

– Az élet sok mindent produkál. Hat éve kezdett a legnagyobb gyermekem iskolába járni, ahol egy cég felvette a rendelést az egyenpólóra. Négy hónapot vártunk, amíg elkészült, s „természetesen” kétszer nagyobb méretűt kapott a gyerek. Akkor azt mondtam, hogy ennek így semmi értelme, osztálypólót mi is tudunk gyártani. Azóta nagyon jó ár-értékarányban, gyors szállítással, rengeteg választható színben, minőségi anyaggal kínáljuk a diákoknak az egyenpólót. Úgy látom, hogy jól csináljuk, mert van olyan konkurens cég, amelyik még a weboldalunik színvilágát is lekoppinotta.

– Az élet valóban sok mindent diktál, de azt például nem, hogy valaki a társadalmi felelősségvállalást fontosnak tartsa. Önnek honnan jön ez a késztetés?

– Otthonról hozom, gyerekkorom óta bennem van ez az érzés, szociálisan érzékeny emberként igyekszem sok mindenre figyelni és sokakat segíteni. Ebben pedig partnerek lettek a kollégáim is a cégnél. Azt gondolom, az erősebb köteles akár anyagilag is segítenie a nála valamivel gyengébbet. Sok éve van kapcsolatom alapítványokkal, s ahol szükséges, ott a Magenta-R is segít, például pólók gyártásával futóknak, de mással is. A Gézengúz Alapítványnak harmadik éve kuratóriumi tagja vagyok, nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy velük dolgozhatok. De remek kezdeményezésnek tartom a Bátor tábort, a Csodalámpát, a Suhanj! Alapítványt vagy a Budapest Bike Maffia egyelültét, és még sorolhatnám. A rosszhírű alapítványok miatt azonban a jók nagyon nagy ellenszélben dolgoznak. Finoman fogalmazva sem egészséges ma az alapítványok megítélése Magyarországon.

– Jó ötletnek tartotta a Miutcánkat is (néhány napja jelent meg a közösségi kezdeményezésről írás a KamaraOnline-on), hiszen több mint két éve angyalbefektetőként a kft. társtulajdonosa.

– Mindig olyan projekteket keresek, amelyekhez úgy érzem, hogy hozzá tudok tenni. Belvárosban, nagy bérházban lakom, sok ember szomszédjaként. Én is azt láttam, hogy tényleg nem ismerjük egymást, fogalmunk sincs, hogy ki él a fal másik oldalán. A Miutcánk óta egyébként javult a helyzet. A Miutcánknak az a küldetése, hogy összekösse az embereket és bizalmat építsen, így könnyebben, gyorsabban segítenek egymásnak. Mert az emberek elmennek egymás mellett, noha tudják, hogy a másik ott lakik mellettük, az utcán mégis elfordítják a fejüket. Ez ugyanolyan rossz a magánéletben, mint a bizniszben, és ezen változtatni kell.

– Befektetőként úgy látja, hogy a Miutcánkból lehet üzlet?

– Tökéletesen így látom! Én sem vagyok szent, nekem is fontos a pénz, de fontosabbnak tartom a profitnál, hogy ez egy értelmes, hasznos kezdeményezés, ami most fog csak beindulni igazán. Rengeteget agyalunk azon, hogy win-win szituációt teremtsünk. Hiszek benne, hogy a felhasználók majd örömmel fizetnek egy-egy szolgáltatásunkért, mert tudják, hogy azért sokkal többet kapnak majd vissza.

– Van valamilyen kipipálandó tétel a szakmai bakancslistáján?

– Ötleteim mindig vannak, de úgy érzem, hogy most nagyon jó úton vagyok – a cégemmel ugyanúgy, mint a Miutcánkkal.

Szerdahelyi Csaba

A fotón a Magenta-R csapatának egy része, a bal szélen Cseh Norbert