Kezdőlap Blog Oldal 1205

Büntetni jönnek, nem ellenőrizni

0

A budapesti étteremtulajdonosok jó erkölcsbe ütközőnek tartják a NAV ellenőrzési gyakorlatát, a legnagyobb problémát azonban a felelős személyére vonatkozó törvényi előírás jelenti számukra.

Egyre több vendéglátós fordul a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Turizmus és Vendéglátás osztályához a NAV ellenőrzéseivel kapcsolatos anomáliák miatt. A panaszok könnyen összegezhetők: a revizorok az étteremtulajdonosok szerint büntetni járnak, nem pedig ellenőrizni. Az ellenőrzések során az adóhivatal munkatársai „mindent bevetnek”: ha úgy látják jónak, akár egy nap háromszor is „meglátogatják” ugyanazt az éttermet, ami – figyelembe véve, hogy egy ellenőrzés még akkor is eltart egy óráig, ha büntetésre nem kerül sor – jelentős fennakadást és persze bevételkiesést okoz. A revizorok gyakran négyesével járják a várost, közülük ketten (a „vatták”) józanok – ők a tényleges ellenőrök –, a másik kettő („szivacs”) viszont az „életszerűség” jegyében nem tartózkodik sem az alkoholfogyasztástól, sem az ordenáré viselkedéstől. A kiváló színészek az adófizetők pénzén nemritkán több tízezer forint értékben fogyasztanak, mielőtt felfedik magukat – holott a számlaadást néhány pohár sör megrendelésével is ellenőrizni lehetne…

A revizorok többnyire „többlépcsős” (vagy „ütemezett”) stratégiát követnek: ha kapnak számlát, akkor nem fedik fel magukat, hátha a következő körben „sikerrel járnak”, ami az ellenőrzött vállalkozás vezetőit csak erősít abbéli meggyőződésükben, hogy az elsődleges cél nem az ellenőrzés, hanem a büntetés. (Sokat hallani arról, hogy a revizoroknak kvótát kell teljesíteniük, amit a hivatal rendre városi legendának minősít.) Amennyiben az ellenőrök nem találnak fogást a számlaadáson, akkor adminisztratív hibát keresnek, például felfedezik, hogy a számlaadási nyomtatványon nem szerepel az online pénztárgép regisztrációs száma, ami 50 ezer forintos büntetést von maga után. Hasonlóan, aki keres, találhat – formai – hibát az áfatömböket végiglapozva is. (Egy felíró alkalmazása viszont olyan plusz költség, amelyet az átlag vendéglátós már nem tud kigazdálkodni.)

De nem csupán az ellenőrzések hossza, gyakorisága, jó erkölcsbe ütköző jellege jelent problémát. Az adóhivatal a kiválasztás során sincs mindig a helyzet magaslatán. Előfordult, hogy miután egy egység bevétele az előző napi 300 ezer forint után 3 ezerre csökkent, azonnal megjelentek az ellenőrök – figyelmen kívül hagyva, hogy egy kerthelységről volt szó, a bevétel gyanús visszaesését pedig a zord időjárás magyarázta…

Mindez nincs összhangban azzal a kormány által is vallott stratégiával, amely szerint a kkv-kat erősíteni kellene. Sok vendéglátósnak van összehasonlítási alapja arról is, miként jár el az adóhatóság – például – Németországban: álruhás ellenőrzés nincs, a revizorok előre egyeztetett időpontban keresik fel a vendéglátó egységet; az is igaz persze, hogy ha nem találnak rendben valamit, akkor szigorúan büntetnek.

A vendéglátósokat azonban leginkább az az adójogszabály zavarja, amely szerint a számlaadási előírás megsértése esetén nem csupán a tényleges „bűnös”, vagyis a pincér fizet büntetést, hanem a munkaadó is: az előbbi 10–50 ezer forintot, az utóbbi viszont 150 – 500 ezret is; a visszaesők szankciója pedig 12 napos bezárás, ami amellett, hogy ellehetetlenítheti az üzletet, a kieső állami bevételek miatt nemzetgazdasági szempontból is óriási öngól.

Ha tehát a munkavállaló becsapja a vendéget, tized akkora büntetést fizet, mint a munkaadó, aki gyakorlatilag ki van szolgáltatva az ágazatra jellemző erős fluktuáció miatt sok esetben ismeretlen alkalmazottnak. Egy nézeteltérés esetén az alkalmazott az egyhónapos felmondási idő alatt néhány tízezer forint „költségen” akár a csőd szélére is sodorhatja alkalmazóját. A problémát súlyosbítja, hogy a szakma legjobbjai már régen külföldön dolgoznak, akikből pedig a vendéglátósok „válogathatnak”, azok közül sokan még jóhiszeműen is követnek el hibákat. (A revizorok előszeretettel fizetnek nagy címletekkel, és bevett gyakorlat, hogy a már elkészült számlát újraíratják, mondván, külön-külön kívánnak fizetni. Az ilyen feladatok a gyakorlatlanabb alkalmazottat – elég sokan tartoznak ebbe a körbe – akkor is zavarba hozhatják, ha nem áll szándékában csalni.)

Több vendéglátós követi már azt a gyakorlatot, hogy alkalmazottaival tanúk előtt aláíratja: mivel jogkövető cég foglalkoztatja őket, mindig számlát kell adniuk, és ha ezt elmulasztják, akkor vállalniuk kell a következményeket is. Ez azonban a NAV-ot nem érdekli, mivel így nem adóügyi, hanem polgári jogviszony keletkezik a felek között. A munkaadó bírósághoz fordulhat és megpróbálhatja egy polgári per során érvényesíteni a megállapodásban foglaltakat – az esélyei persze nem fényesek. A megoldást az jelentené, ha a törvényalkotó rendelkezne másképpen, és az ilyen típusú felelősségvállalásnak adójogi következményei is lennének.

A Kamarához érkező panaszok alapján tehát úgy tűnik: az alkalmazó és az alkalmazott közötti jogviszonynak az adójogszabályokban is érvényesülni kellene. Amennyiben a büntetést a tényleges „bűnös” fizetné, azzal feltehetően a gazdaság egésze is jobban járna.

 

A KamaraOnline folytatni kívánja a témát. Olvasóink észrevételeit, beszámolóit a szerkesztoseg@kamaraonline.hu címre várjuk.

Elektronikus kormányzat Magyarországon: nem minden trend biztató

0

Az elektronikus kormányzat nyújtotta lehetőségeket Magyarország hasonlóan használja ki, mint a régió többi országa, de aggasztó trendek is tapasztalhatók – olvasható az OECD nemrég közzétett összefoglalójában.

Az e-kormányzat szolgáltatásainak igénybevétele Magyarországon hasonló arányokat mutat, mint a régió többi országában, ugyanakkor – ha kevéssel is, de – elmarad az EU-átlagtól. Az igénybevétel az állampolgárok iskolázottsága, illetve a cégek mérete függvényében jelentős eltéréseket mutat – olvasható az OECD nemrég közzétett, „Government at a Glance – How Hungary Compares” című kiadványában. Az elektronikus közbeszerzés még mindig alig terjedt el, ebben a tekintetben Magyarország a régiótól és az uniótól is elmarad.

Lakossági ügyek

Az OECD legutóbbi, 2013-as felmérése szerint a magyarok kereken 50 százaléka nyilatkozta, hogy a megelőző 12 hónapban az interneten keresztül is kapcsolatba lépett valamely állami szervvel; ez az arány meghaladja az OECD-átlagot (46 százalék), de elmarad az 54 százalékos uniós átlagtól. A „bonyolultabb” interakciók tekintetében az arány már sokkal alacsonyabb: a 2013-as felmérésben megkérdezettek 23 százaléka töltött ki legalább egy hivatalos űrlapot online. (EU-szerte az átlag 27 százalék, Kelet-Közép-Európában 18 százalék volt.) Érdekesség, hogy Németországban az előbbi mutató jobb, az utóbbi viszont rosszabb, mint Magyarországon.

A többi OECD-tagállamhoz hasonlóan Magyarországon is főként a 35–44 éves korosztály intézi online a hivatalos ügyeit (56 százalék). A legtöbb szomszédos országtól eltérően ugyanakkor Magyarországon viszonylag kicsi a „szakadék” a 35–44 évesek, illetve az idősebbek (például a 65–74 évesek) ilyen célú internethasználata tekintetében.

Az iskolai végzettség szerint már jóval nagyobbak az eltérések: míg a felsőfokú végzettségű 25–54 évesek 77 százaléka intézte bizonyos hivatalos ügyeit az interneten, addig a legalacsonyabb végzettségűek körében ez a mutató csupán 25 százalék. Az 52 százalékpontnyi, a 33 százalékpontos EU-átlagot jelentősen meghaladó különbség részben annak tudható be, hogy a legalacsonyabb végzettségűek kisebb hányada rendelkezett interneteléréssel.

Az Eurostat 2013-as felmérése szerint a magyar állampolgárok 44 százaléka volt elégedett az e-kormányzati lehetőségekkel. A magyarok kevésbé voltak elégedettek a kormányzati weboldalakkal, mint – mondjuk – a szlovénok, de még mindig pozitívabban ítélték meg őket, mint a lengyelek vagy a szlovákok.

Vállalatok

Az OECD legutóbbi, 2011-es felmérése szerint a Magyarországon működő vállalatok 83 százaléka nyilatkozta azt, hogy a megelőző 12 hónap folyamán a kormányzattal folytatott kommunikáció során használta az internetet. Ez az arány elmarad a többi kelet-közép-európai ország mutatójától és a (88 százalékos) OECD-átlagtól is.

A magyar vállalatok 45 százaléka teljesítette adminisztratív kötelezettségeinek valamelyikét teljes egészében online – szemben az OECD 55, illetve a régió 53 százalékos átlagával. (Lengyelországban ez a mutató még rosszabb, Csehországban és Szlovákiában viszont eléri a 74 százalékot.)

A hivatalos ügyek online intézése a nagyobb, 250 főnél több alkalmazottal rendelkező vállalatokra inkább jellemző (igaz, ezek a cégek OECD-átlagban az összes vállalat kevesebb mint 1 százalékát teszik ki). Magyarországon ebben a körben 98 százalékos volt a „penetráció”, míg a kisvállalkozások körében csupán 81 százalékos (az OECD-átlag 88, a kelet-közép-európai 90 százalék). Az online szolgáltatások igénybevételének megkönnyítése segíthetné a kisvállalkozásokat: csökkentené a költségeiket és adminisztrációs terheket is – olvasható az OECD jelentésében.

Elektronikus közbeszerzés: jelentős az elmaradás

2011-ben a magyar cégek 19 százaléka használt e-közbeszerzési rendszereket a pályázati dokumentumok eléréséhez, majd ez az arány 2013-ra 18 százalékra csökkent. A trend mind a régiós, mind az uniós iránnyal ellentétes; a régió mutatója 2013-ban már megközelítette a 30 százalékot.

A 2012 januárjában életbe lépett új közbeszerzési törvény szigorú közzétételi előírásokat tartalmaz; a közbeszerzési adatbázis azóta jelentősen bővült. A szankcionálás azonban akadozik: ezt jelzi, hogy a Transparency International 2013-as felmérésében vizsgált magyarországi önkormányzatok 40 százaléka semmilyen adatot nem tett közzé 2012-es közbeszerzéseiről. Az átláthatóság és a tisztább verseny érdekében integráltabb megközelítésre van szükség – vonják le a következtetést az OECD elemzői.

Álláshely Börze: új lehetőség kis- és középvállalkozásoknak

Elsősorban a kis- és középvállalkozásoknak kínál új lehetőségeket a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara által szervezett Álláshely Börze és az Álláshely.hu álláskereső portál.

Több mint 500 önéletrajzot gyűjtött össze eddig az Álláshelyi Járat, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) Álláshely Börzéjét népszerűsítő roadshow kisbusza. Aki az elmúlt hetekben a közel 30 budapesti állomás valamelyikén leadta önéletrajzát, bekerül a BKIK Álláshely.hu oldalának adatbázisába, amely a kkv-szektor cégeinek kíván segíteni a munkaerő-keresésben. A roadshow június 9-én a Bálna rendezvényközpontban az Álláshely elnevezésű börzével ér véget.

Budapesten a csökkenő munkanélküliségi ráta ellenére egyre több a betöltetlen álláshely. Ennek gyakran az az oka, hogy a munkatársat kereső cégek, elsősorban a kis- és középvállalkozások nem kapnak elég teret arra, hogy álláslehetőségeiket eljuttassák az álláskeresőkhöz – mondta el Kott Zoltán, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnök-helyettese. Egyebek közt ezért is szervezi meg a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara az Álláshely Börzét, amelyben együttműködő partnerei a Nemzetgazdasági Minisztérium, Budapest Főváros Kormányhivatala, valamint a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány.

A június 9–10-i kétnapos állásbörzén várhatóan 5000 fő részvételével, több száz cég aktuális állásaiból válogathatnak majd az érdeklődők, és a szervezők reményei szerint minél többen megtalálják a számukra megfelelő munkahelyet a helyszínen vagy az allashely.hu oldalon, ahol egész évben lehet böngészni az állásajánlatok között.

Az állásportálon nagy számban megjelenhetnek a kis- és középvállalkozások munkaajánlatai is, mivel – ahogy a börzén is – ingyenes a megjelenés. Tematikus előadások, kerekasztal beszélgetések segítik az elhelyezkedni vágyókat. Kiemelt szerepet kap a nők, a megváltozott munkaképességűek és a 25 év alattiak foglalkoztatása, valamint a kisvállalati szektor foglalkoztatásban játszott szerepe.

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat 2015. márciusi adatai szerint 462 ezer regisztrált álláskereső van jelenleg Magyarországon, közülük 235 ezer férfi és 227 ezer nő; a teljes létszám közel 13 százaléka pályakezdő, 25 év alatti fiatal munkavállaló. A bejelentett álláskeresés az észak-alföldi és az észak-magyarországi régióban a legnagyobb, és a Nyugat-Dunántúlon a legkisebb. Mindemellett szignifikáns eltérés nem tapasztalható az egyes régiók között. Átlagosan kb. 50–60 ezer regisztráltat tartanak számon régiónként.

Az Álláshely – Lehetőséget mindenkinek! elnevezésű börzét egy roadshow előzi meg, melynek keretén belül már közel 2 hónapja Budapest utcáit rója egy, a rendezvényről elnevezett kisbusz, ahol szóróanyagokkal, tanácsadással és regisztrációs lehetőségekkel várják a szervezők a munkaerőpiacon elhelyezkedni vágyókat. Az „Álláshelyi Járat” hetente 3-4 alkalommal Budapest forgalmas utcáin, közterületein gyűjti az önéletrajzokat, melyből már jócskán összegyűlt az elmúlt hetekben. A beérkezett CV-k között vannak pályakezdők, friss diplomások, de olyanok is, akiknek már több tíz éves tapasztalatuk vannak a munkaerőpiacon. A szervezők továbbra is várják mind az állást kínálók, mind pedig az álláskeresők érdeklődését. Minden fontos információ megtalálható a www.allashely.hu oldalon és az Álláshely facebook-oldalán.

Mit tehetünk, ha megsértik elővásárlási jogunkat?

0

Mit tehetünk abban az esetben, ha jogszabályon alapuló elővásárlási jogunkat figyelmen kívül hagyják, és e jogunkat megsértve köt az eladó és a vevő szerződést? Dr. Bolvári Zoltán, a Dessewffy és Dávid valamint Társaik Ügyvédi Iroda ügyvédje, ingatlanjogi szakértő válaszol.

A jogszabályon alapuló elővásárlási jogoknak számos esete lehet. A legközismertebb a közös tulajdon esetén a tulajdonközösségben a tulajdonostársakat megillető, Ptk. szerinti elővásárlási jog, valamint az elkülönült tulajdonban álló föld és az épület tulajdonosát egymás felé kölcsönösen megillető elővásárlási jog. A napi jogászi gyakorlatban a legnagyobb számban a földforgalmi ügyleteknél, a földnek minősülő ingatlanok adás-vételénél fordulnak elő a törvényes elővásárlási jogok, ezeknek jogszabályban rögzített sorrendje és közzétételi eljárási rendje van.

Ismertek a közérdekből gyakorolható elővásárlási jogok (állam, önkormányzatok javára), amelyek például egyedi védettséget élvező műemléki ingatlanok, védett természeti területek átruházásánál vagy éppen az építésügyi törvény alapján településrendezési eszközként gyakorolhatóak, vagy a nemzeti vagyon körében az állam által gyakorolhatóan az önkormányzati ingatlanok értékesítése esetén. Vannak kevésbé ismert törvényes elővásárlási jogok, így például az első kárpótlási törvény alapján a kárpótlásra jogosultat a volt tulajdonának állam vagy önkormányzat által történő értékesítése során elővásárlási jog illeti meg. Különbséget teszünk a jogszabályon alapuló elővásárlási jog és a szerződéses elővásárlási jog között, utóbbi a felek megállapodásával keletkezik. A jogszabályon alapuló elővásárlási jog a szerződéses elővásárlási jogot megelőzi.Bolvári Zoltán

A régi Ptk. kapcsán a Legfelsőbb Bíróság által a PK 9. sz. állásfoglalással (korábban 823. sz. állásfoglalás) kialakított bírói gyakorlat szerint az elővásárlási jog megsértésével létrejött adásvételi szerződés a jogosult irányában hatálytalan. Szemben a régi Polgári Törvénykönyvvel, a 2014. március 15. napjával hatályos új Ptk. viszont már szabályozza az elővásárlási jog megsértése miatti hatálytalansági jogkövetkezményt és az igényérvényesítés feltételeit, határidejét. A törvény 6:223. §-ában rendelkezik arról: ha a tulajdonos az elővásárlási jogból eredő kötelezettségeinek megszegésével köt szerződést, az így megkötött szerződés az elővásárlási jog jogosultjával szemben hatálytalan. A hatálytalanságból eredő igényeket a jogosult a szerződéskötésről való tudomásszerzéstől számított harminc napon belül érvényesítheti azzal a feltétellel, hogy az igényérvényesítéssel egyidejűleg az ajánlatot elfogadó nyilatkozatot tesz, és igazolja teljesítőképességét. A hatálytalanságból eredő igényeket a jogosult a szerződéskötéstől számított három év elteltével nem érvényesítheti. Tehát a relatív hatálytalanságból eredő igények érvényesítésének van egy szubjektív – 30 napos – és egy objektív – 3 éves – határideje. Az új Ptk. alapján elbírálandó ügyekben irányadó elvi iránymutatásokról szóló 1/2014. Polgári jogegységi határozat V.1 pontja alapján a PK 9. sz. állásfoglalást a régi Ptk. alapján kötött ügyletekre lehet alkalmazni. Tehát amennyiben az elővásárlási jog sérelme az új Ptk. hatályba lépése után következett be, akkor már az új Ptk. szabályait kell alkalmazni.

A törvény szövege a kialakult bírósági gyakorlatot vette át, amikor kimondta, hogy nem elegendő a megkötött szerződés hatálytalanságát állítani. Az elővásárlásra jogosult, amennyiben a hatálytalansági pert megindítja, akkor az eladónak a vevőtől kapott ajánlatot elfogadó nyilatkozatot kell tennie, és megfelelően igazolnia kell a teljesítőképességét. Utóbbira a legmegfelelőbb módszer a letét útján való teljesítés. Az elővásárlási joggal kapcsolatos egyes jogértelmezési kérdésekről szóló 2/2009.(VI.24.) PK vélemény már kimondta, hogy az elővásárlási joga megsértése miatt pert indító jogosultnak keresetében egyrészt kérnie kell annak megállapítását, hogy az adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan, másrészt – az ajánlatot elfogadó nyilatkozat egyidejű megtételével – annak megállapítását is, hogy ennek folytán az adásvételi szerződés közte és az eladó között jött létre. Az elővásárlásra jogosultnak egy sajátos megállapítási keresetet kell előterjesztenie, amely két részből áll. Egyrészt kérnie kell annak megállapítását, hogy az eladó és a vevő között létrejött adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan. Másrészt pedig annak megállapítását is kérnie kell, hogy elfogadó nyilatkozata folytán az adásvételi szerződés közte és az eladó között jött létre. A kereset e két része szorosan összefügg és egymást feltételezi.

Kérdésként merülhet fel, hogy a tulajdonjog jogszerűtlen bejegyzésével okozott hátrány kiküszöbölésére törlési pert indítható-e. A Legfelsőbb Bíróság 2007. évi jogegységi határozatában (3/2007. számú KPJE határozat) úgy foglalt állást, hogy a vevő törlési per indítására nem jogosult, mert nyilvántartott joga nincs. Keresetet az eladó terjeszthetne elő, de még az érvénytelenség kiterjesztő értelmezése esetén is sérelem érné. A törlési kereset előterjesztőjének kellene ugyanis bizonyítania a bejegyzés érvénytelenségét, ezen belül azt, hogy az elővásárlásra jogosult jogszerűtlenül élt e jogával. Ebben az esetben megfordulna a bizonyítási teher és nem az elővásárlásra jogosultnak kellene az adásvételi szerződés vele szembeni hatálytalanságának a megállapítását kérnie és bizonyítania elővásárlási jogának fennállását, jogosultságát és annak jogszerű gyakorlását, hanem mindezek ellenkezőjét a tulajdonos eladónak kellene bizonyítania. A jogegységi határozat a közigazgatási és polgári jogi ítélkezésben jelentkező eltérő gyakorlatot azzal oldotta fel, hogy elvi éllel kimondta: az elővásárlásra jogosult egyoldalú kérelme alapján a tulajdonjog az ingatlan-nyilvántartásba csak akkor jegyezhető be, ha az eladó az elővásárlásra jogosult javára a bejegyzést megengedő nyilatkozatot (az ún. bejegyzési engedélyt) megadja.

Ha az eladó tulajdonos az elővásárlási jogból eredő kötelezettségeinek megszegésével köt szerződést, ebből származó vita csak a polgári peres eljárás keretében tisztázható. Bonyolítja a jogkövetkezmények alkalmazhatóságát, ha a támadott szerződés vevője időközben a tulajdonába került dologgal már rendelkezett (eladta, elcserélte).

Nem ördöngösség az innováció

Az innovatív vállalatok nem csupán a versenyképesség növekedésével kerülhetnek előnybe, de jelentősen csökkenthetik adóalapjukat, kedvezőbb feltételek mellett pályázhatnak és kevesebb saját forrást kell felmutatniuk.

Az innovációnak nem feltétele a találmány, akár egy vállalat valamennyi új vagy módosított termékének, technológiájának, szolgáltatásának kialakítása innováció lehet – hangsúlyozta Glósz Andrea, a Glósz és Társa Pénzügyi Tanácsadó Iroda ügyvezetője a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Piac és Profit által nemrégiben megrendezett konferencián. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy pusztán megítélés kérdése lenne, mi számít innovációnak. Az irányadó definíciót a 2014. évi LXXVI. törvény (a tudományos kutatásról és az innovációról) adja meg. Eszerint innováció: a gazdasági tevékenység hatékonyságának, jövedelmezőségének javítása, a kedvező társadalmi és környezeti hatások elérése érdekében végzett tudományos, műszaki, szervezési, gazdálkodási, kereskedelmi műveletek összessége, amelyek eredményeként új vagy lényegesen módosított termék, eljárás, szolgáltatás jön létre, új vagy lényegesen módosított eljárás, technológia alkalmazására, piaci bevezetésére kerül sor, ideértve azokat a változásokat, amelyek csak adott ágazatban vagy adott szervezetnél minősülnek újdonságnak.
 
Alapkutatás, alkalmazott kutatás
 
Az innováció tehát nem azonos sem az alap-, sem az alkalmazott kutatással. Az említett törvény szerint az alapkutatás: olyan felfedező jellegű kísérleti vagy elméleti munka, amelyet elsősorban jelenségek, tapasztalatok és megfigyelések megértéséhez szükséges új ismeretek megszerzésének érdekében folytatnak anélkül, hogy kilátásba helyeznék azok gyakorlati alkalmazását vagy felhasználását.
Az alkalmazott kutatás meghatározása pedig így szól: tervezett kutatás vagy célzott vizsgálat, amelynek célja új ismeretek, tudás és szakértelem megszerzése új termékek, eljárások, technológiák vagy szolgáltatások kifejlesztéséhez, vagy a létező termékek, eljárások vagy szolgáltatások jelentős mértékű továbbfejlesztésének elősegítéséhez.
Az alap-, illetve az alkalmazott kutatással szemben az innováció egy „átlagos” vállalat számára is könnyen megtanulható és „fehér köpenyesek” nélkül is alkalmazható – hangsúlyozta Glósz Andrea.
 
Közvetett és közvetlen előnyök
 
Az innováció előnyei részben az üzleti tevékenység során jelentkeznek: javul a vállalat versenyképessége, új piacokat hódít meg, bevételei növekednek stb. Vannak azonban közvetlen, a szabályozási rendszerből eredő előnyök is, amelyek a szabályozási rendszer kihasználásával érhetők el. Az innovatív vállalat adóalapja csökkenhet (TAO, helyi iparűzési adó, innovációs járulék), a pályázatokon az átlagnál kedvezőbb támogatási feltételekkel szembesül és kevesebb saját forrást kell előteremtenie.
A Glósz és Társa egyik, édesiparban működő ügyfele például új sütési technológiát vezetett be, amihez kedvező finanszírozási feltételeket keresett. Technológiafejlesztésnek (eszközbeszerzésnek) tekintve a projektet, az összes költség 575,8 millió forint lett volna, amelyből 100 millió forint lett volna támogatásként elérhető. Innovációként értelmezve viszont az elszámolható költség 617,5 millió forint volt, ami 302,5 millió forint támogatásból és 315,0 millió forintos saját forrásból állt össze. (Innováció esetén az elszámolható költségek az eszközbeszerzéseken túl magukba foglalják az anyagjellegű és a személyi jellegű ráfordításokat is.)