Biztosításmatematikusok globális csapata öt olyan alapelvet azonosított, amivel kezelni lehetne a növekvő élettartam kockázatát, ami szerintük időzített bombaként ketyeg.
Az amerikai, brit és ausztrál biztosításmatematikusokból álló csapat arra a problémára keresett megoldást, hogy miként kerülhetik el a nyugdíjasok azt a kockázatot, hogy az egyre növekvő várható élettartam miatt idő előtt kifogynak a megtakarításaikból – írja a Biztosítási Szemle.
A brit Institute and Faculty of Actuaries (IFoA), az amerikai American Academy of Actuaries, és az ausztrál Institute of Actuaries of Australia szakértői közösen folytatott kutatás során igyekeztek összehasonlítani országaik nyugdíjrendszereit, amely alapján 5 olyan alapelvet határoztak meg, amire ügyelni kell a növekvő élettartam kockázata miatt.
Az egyik legfontosabb alapelv a megfelelőség, vagyis a megfelelő megtakarítási szint meghatározása.
Ehhez az egyéneknek megfelelő információkra is szükségük van a megtakarításokról, méghozzá nemcsak a nyugdíjba vonulás időpontjában, de azt megelőzően és azon túl is.
A szabályozásnak kellően rugalmasnak kell lenni, tükrözve az egyének eltérő nyugdíjigényeit, és választási lehetőségeit.
A kormányok és szabályozó hatóságok feladata az, hogy méltányos, igazságos nyugdíjrendszert alakítsanak ki, illetve működtessenek. A szakértők szerint például a kormányoknak és a központi bankoknak szem előtt kell tartaniuk, hogy a monetáris politikán keresztül hatással vannak azokra a nyugdíjtermékekre, amelyek a meglévő kamatkörnyezethez lettek kialakítva.
Az ötödik alapelv, a fenntarthatóság tekintetében a jelentés azt állítja, hogy a nyugdíj piacokat érintő változtatásoknak hosszú távra kell fókuszálniuk, kerülve a meglévő rendszerek „bütykölését”.
Az IFoA szerint az egyének hajlamosak alulbecsülni, hogy mennyi ideig fognak élni nyugdíjba vonulásukat követően, ami komoly pénzügyi nehézségek elé állíthatja őket, valamint a nyugdíjrendszereket is.
