Magyarország nem támogatja az Európai Unió kiküldetési irányelvének módosítását, mivel az akadályozza a szolgáltatásnyújtás szabadságát, és kiszorítja a kelet- és közép-európai munkavállalókat az egységes belső piacról – olvasható a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) csütörtöki közleményében.
A közlemény szerint a kiküldetési irányelv módosításáról a holland elnökség vitát kezdeményezett azon az informális találkozón, amelyet az EU foglalkoztatási- és szociális ügyekért felelős miniszterei számára szerveztek április 19-20-án Amszterdamban. Magyarországot az ülésen Simon Attila István, az NGM munkaerőpiacért felelős helyettes államtitkára képviselte.
A közlemény szerint a találkozón Simon Attila István a magyar kormány nevében kifejtette: a javaslat megosztottságot teremt és azt a rossz üzenetet közvetíti, hogy néhány tagállam gazdasági érdekei érdekében az unió egyik alapvető szabadsága feláldozható. A javaslat elfogadása esetén vállalkozások mennek majd tönkre, munkahelyek szűnnek meg, és teret nyer a feketegazdaság. A V4-es országok osztják Magyarország álláspontját, és számos újonnan csatlakozott tagállam mellett a déli bővítés során az unióhoz csatlakozott tagállamok többsége is.
A kiküldetési irányelv módosítása esetén Magyarország várhatóan élni kíván majd a „sárga lapos eljárás” lehetőségével, amely a nemzeti parlamentek számára ad jogot aggályaik megfogalmazására, ha egy bizottsági javaslat tagállami hatáskört sért – áll a tárca közleményében. A sárga lapos eljárás lényege, hogy a tagállami parlamentek lehetőséget kaptak arra, hogy indokolt kifogás formájában jelezzék az Európai Bizottságnak, hogy a bizottság által javaslatban szabályozni kívánt kérdés tagállami hatáskör és az uniós intézkedés nem hatékonyabb, mint a nemzeti szintű intézkedés. A sárga lapos eljáráshoz azonban a tagállami szavazatok egyharmada szükséges, ugyanis ebben az esetben a bizottságnak felül kell vizsgálni javaslatát.
Kiküldetés
A munkavállalók kiküldetése azt jelenti, hogy a szolgáltatásnyújtásra az egységes piacon belül, de egy másik tagállamban kerül sor. A kiküldött munkavállaló az egyik tagállamban áll alkalmazásban, de a munkáltató ideiglenesen azzal bízza meg, hogy feladatait egy másik tagállam területén lássa el. 2010 és 2014 között a kiküldetések száma jelentősen, csaknem 45 százalékkal nőtt. 2014-ben mintegy 1,9 millió európai munkavállaló dolgozott kiküldött munkavállalóként egy másik tagállamban. A munkavállalók kiküldetése különösen az építőiparban, a feldolgozóiparban és a szolgáltatási szektorokban, ezen belül is a személyi (oktatási, egészségügyi és szociális munka), valamint az üzleti (adminisztratív, szakmai és pénzügyi) szolgáltatások terén gyakori – olvasható a bizottság márciusban kiadott közleményében, amely a javaslatokat ismerteti.
A bizottság javaslatai
- A javaslat értelmében a munkabér és a munkafeltételek terén a kiküldetésben lévő munkavállalókra általánosan ugyanazok a szabályok fognak vonatkozni, mint a helyi munkavállalókra. A kiküldött munkavállalókra jelenleg bizonyos területeken – például egészség és biztonság – már most is a fogadó ország munkavállalóival azonos szabályok vonatkoznak. A munkáltató azonban nem köteles a fogadó országban érvényes minimálbérnél többet fizetni a kiküldött munkavállalónak. Ennek következményeként különbségek alakulhatnak ki a kiküldött és a helyi munkavállalók bérezésében, ami torzíthatja a vállalatok közötti versenyt. Ez azt jelenti, hogy a kiküldött munkavállalók ugyanazért a munkáért gyakran kevesebb fizetést kapnak, mint más munkavállalók.
- A javaslat emellett biztosítja, hogy a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésre a másik tagállamban székhellyel rendelkező kölcsönző cégek által kiküldött munkavállalók esetében is a munkavégzés helye szerinti tagállamban érvényes szabályok vonatkozzanak.
- Ha a kiküldetés meghaladja a 24 hónapot, akkor a fogadó ország munkajogi feltételeit kell alkalmazni, amennyiben ez a kiküldött munkavállalóra nézve kedvező.
