A külső források és a saját tőke arányának optimális szerkezete tudatos pénzügyi tervezést igényel, a hazai családi vállalatoknál azonban ez sokszor megszokás alapján történik. Pedig megéri időt és energiát fordítani erre, mert nagyban segíti a cég növekedését és alkalmazkodóképességét.
A cégek működését meghatározó gazdasági, jogszabályi, politikai és piaci környezet világszinten rohamos változása, illetve a fogyasztói szokások soha nem látott sebességű fejlődése egyre gyakoribb és gyorsabb változásra kényszeríti a cégeket. Az új kihívásokhoz szükséges alkalmazkodási képességet nagymértékben befolyásolja a vállalatok tőkeszerkezete, a felhasznált saját tőke és hitel aránya – hívta fel a figyelmet Ékes Ákos, a K&H családi vállalatok szakértője.
Úgy látja, az optimális tőkeszerkezetet úgy kell kialakítani, hogy a cég a lehető leghatékonyabban használja föl a saját és a külső forrásokat: a piaci hitelek bevonása kellően támogassa a dinamikus fejlődést, de ne tegye ki felesleges hitelkockázatnak a céget. Ugyanakkor abba a hibába sem szabad esni, hogy a saját források túlzott mértékű használata drágítsa a finanszírozást.
Amennyiben túl kevés a saját tőke, úgy az eredménytermelő képesség javításával, a tevékenység racionalizálásával, vagy tőkebevonással lehet javítani a tőkeszerkezeten. Ellenkező esetben (ami a hazai családi cégekre inkább jellemző), ha túl nagy a saját tőke aránya, úgy beruházásokkal, felvásárlásokkal vagy osztalékfizetéssel és részvény-visszavásárlással lehet csökkenteni a tőkeköltséget. Így az átlagos tőkeköltség – azaz a tőkétől elvárt hozam és a felvett hitelek kamata – adott kockázat mellett a lehető legalacsonyabb lesz – javasolja Hegyi Ádám, a KBC Securities Corporate Finance igazgatója.
Akár a nemzetközi, akár a hazai nagyvállatokat tekintjük, szektoronként is eltérő a tőkeszerkezet: az informatikai és energetikai cégek esetében a legnagyobb a hitel/tőke aránya, akár 50 százalékot is elérhet, a gyógyszeripari és az élelmiszeripari cégeknél azonban a finanszírozás ötödét sem teszi ki a hitelállomány.
A K&H Bank tapasztalatai szerint a hazai családi vállalatok tőkeszerkezetét leginkább a tulajdonos személyes preferenciái, illetve a már kialakult szokásrend határozza meg, semmint az aktuális piaci környezethez igazodás. Ahogy azonban egy autóval sem állandó tempóval haladunk, hanem mindig az adott útviszonyoknak megfelelő sebességet választunk, úgy a vállalatok esetében is az adott környezeti tényezőkhöz igazodóan kell meghatározni a tőkefinanszírozás szerkezetét – tette hozzá Ékes Ákos.
