A fiatalok oktatásába nem lehet elég pénzt áldozni, de azt gondolom, azért meg kellene próbálni még a jelenleginél is többet szánni rá.
Ezt a véleményt is pont jókor írom, kitört az iskolákban a nyári szünet, ma az évzárókkal is minden általánosban végeznek. No jó, az egyetemisták még pörgetik a vizsgákat, de utána irány a buli! Vagy a munka.
Igaz, ez a piac is változott valamelyest, a legújabb nemzedék némileg kevésbé hajt rá arra, hogy saját maga termelje meg a zsebpénzt, vagy akár az újabb szemeszterre a tandíjat. Az iskolaszövetkezeteknél mégis szezonálisan megnő a forgalom, a napokban például a Meló-Diák pesti irodájában az ügyfélszolgálaton sorban ültek a lányok. Igen, a lányok, fiúkat momentán nem láttam. Ők a későn érők.
Amíg tőlünk nyugatabbra teljesen elfogadott, hogy a fiatal nem vár mindenben a szülőtől érkező anyagi támogatásra, addig Magyarországot körül lengi valamiféle keleti kényelem.
Ha viszont valaki bekerül a gépezetbe, csak figyelni kell rá, tanítani, megértetni vele, hogyan működünk, mi miért van. Egy mentor program rengeteg segíthet abban, hogy ne csak beszéljük arról, milyen jó lenne közelíteni egymáshoz a keresletet és a kínálatot a munka világában, de tegyünk is érte valamit.
Egyre többször hallom, hogy a mai tízen és húszon évesek többet akarnak szüleiknél (megjegyzem, mi is többet akartunk), de a jólét eléréséig kevesebb energiát akarnak befektetni. Meg azt is mondják, hogy ezt a korosztályt semmi sem érdekli (elég durva megállapítás!), legfeljebb a kütyük világa.
Mindenki a neten lóg, van, aki egyszerre két mobilon nyomja a kommunikációt, hát nem remek?! Ugyanakkor azt is olvasom, hogy a 15 éves magyar diákok 60 százaléka digitálisan írástudatlan, megelégszik a chateléssel, a film- és zeneletöltéssel, és ennyi. Baj ez egy 15 éves gyereknél?
Szerintem a gond inkább az, hogy a 15 évest az iskolában is kevesen fogják „digitálisan” kézen – elavult a suli eszközparkja, nincs pénz a háromévenkénti cserére (pedig, ugye, rohan a világ), több szaktanárra lenne szükség, több rendszergazdára, s úgy általában: alapvető szemléletváltásra.
Valószínűleg a prioritások újragondolása is ráférne Magyarországra. Van jó néhány példa rá, hogy azok a nemzetek, amelyek látványos eredményeket értek el, az oktatásba fektettek be. Befektettek, hosszú távú stratégiát dolgoztak ki, és kormányváltásonként az alappilléreket nem verték szét kalapáccsal.
Top állásokat már ma sem lehet megszerezni, majd megtartani profi IT-ismeretek nélkül. Magyarország is a digitális ösvényen tapos, jó lenne, ha fiataljainkat egyre több értelmes feladattal látnánk el. Akár most, a nagy magyar vakáció idején is.
Szerdahelyi Csaba
