Az iLex Systems Zrt. és együttműködő partnerei által indított jogi technológiai sorozat új cikkében dr. Ritter Marianna ügyvéd, az iLex Systems Zrt. alapítója mutatja be, milyen félelmek tapasztalhatók a jogi területen a felhő-technológia alkalmazásával kapcsolatosan és mennyire tekinthetők megalapozottaknak ezek az aggályok.
„A felhőalapú informatika nem biztonságos, bárki ellophatja az ügyvédi titokkörbe, jogi eljáráshoz tartozó ügyféladatokat és dokumentumokat.”
1. Pár hónappal ezelőtt egy halál esetére szóló ajándékozási szerződés szerkesztése kapcsán, indítványoztam megbízómnak, hogy a készülő szerződés egyes verzióit közösen dolgozzuk ki, illetve tároljuk az egyébként felhő-alapú jogi dokumentummenedzsment és workflow informatikai rendszerünkben. Ügyfelem, egy idősebb korosztályhoz tartozó (70 éves) – amúgy kifejezetten haladó szellemiségű úriember – némi visszafogott hezitálás után egy pár nap türelmet kért.
Elégedetten nyugtáztam a hozzáállását és szinte 100 százalékig biztos voltam abban, hogy hozzájárul a rendszer közös használatához. A következő találkozókor azonban rögtön az egyeztetés megkezdésekor nagyon határozottan jelezte, hogy nem járul hozzá. Azt mondta, szívesen megfizeti a konzervatív ügyvédi eljárás szerinti esetleges többlet-költségeket, de ahhoz semmiképpen nem járul hozzá, hogy a szerződést feltöltsük az informatikai rendszerünkbe. Határozottságán meglepődve kérdeztem tőle, miért döntött így.
Ugyancsak meglepődve, szinte értetlenkedve egyszerűen annyit mondott: nem szeretné, ha a haláláig megismernék az örökösök a döntését, márpedig a felhőben tárolt adat szinte nyílt titok, bárki által könnyen megszerezhető.
Hiába hivatkoztam arra, hogy egy globális piacvezető szolgáltató, az IBM felhőjében van az IT-alkalmazásunk, ráadásul nem is a szokásos módon tárolva, hanem ún. „private cloudban”, azaz nem publikus felhőben, hanem egy zárt infrastruktúrában. Ugye nem gondolja komolyan, hogy egy épelméjű bűnöző éppen az IBM-et szemeli ki az ilyen bűncselekmények elkövetésére – ügyfelem azonban megingathatatlan volt. Azt mondta, nem akarja, hogy a megajándékozott hozzátartozóját az örökösök haragjának tegyük ki, jobb, ha mindnyájan elzárjuk a papíralapú okiratokat a páncélszekrénybe, és csendesen várunk…
2. Ugyanilyen kétségekkel találkoztam a másik oldalon is, amikor egy nagy nemzetközi ügyvédi iroda IT-igazgatójától azt hallottam: a jogi adatok néha annyira bizalmasak, hogy mindenki akkor lenne a legnyugodtabb, ha az iroda szervereit elásnák a kertben, hogy biztosan ne lehessen ellopni az adatokat…
Ez a megoldás persze csak ugratás volt a részéről, mert tudta, hogy pont az ellentétes álláspontot képviselem. Ha azonban még egyszer átgondoljuk, ki és mit mondott, teljesen egyértelmű, hogy akár a jogászi, akár az ügyféli oldalról nézve, a legnagyobb probléma a felhő-technológiával kapcsolatosan:
- a bizalmatlanság,
- a félelem a felhőben tárolt jogi adatok mások általi könnyűszerrel történő eltulajdonításától s ezáltal
- az ügyfelek kiszolgáltatottá válásától.
Ha valaki egy kicsit is jártasabb a mai IT-alkalmazások körében, az tudja, hogy a felhőben tárolt adatok éppen, hogy sokkal nagyobb biztonságban vannak, mint a vállalati szervereken tárolt, hagyományos, vastagklienses megoldások esetében: az új típusú, felhő-alapú rendszerekben ugyanis nem az adatok földrajzi elhelyezkedése a fontos, hanem az adatok védelme és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatások.
A felhőalapú informatika az információbiztonságra helyezi a hangsúlyt, de mindezt úgy teszi, hogy automatizált biztonsági megoldásokat alkalmaz – egyszerűbb lesz a megfelelőségi rendelkezések betarthatósága, a szolgáltatóknál dolgozó szakértők ugyanakkor professzionális üzemeltetési körülményeket biztosítanak a felhőalapú adatoknak.
Az adatok tehát maximális biztonságban lesznek, sokkal nagyobb biztonságban, mint ez korábban tapasztalható volt, így a szigorú jogi és adatvédelmi előírások is betarthatóak.
A helyzet tehát homlokegyenest ellentétes azzal, amit a mai kor embere hisz a számítástechnikai felhőről. Nem hogy kevésbé, de sokkal biztonságosabb a felhő-alapú informatikai technológia.
Ha tehát megbízóm biztos akarna lenni abban, hogy az ajándékozási szerződés a haláláig teljes titokban marad, akkor éppenséggel felhő-alapú rendszerben kellene tárolnia, mert amíg egy páncélszekrény feltöréséhez nem kell különösebb szakértelem, és nem nehéz egy asztali számítógépet sem elcipelni – a felhőben azonban hogyan tudná a hozzáférésre nem jogosult személy az adatokat és a dokumentumokat egyáltalán megtalálni vagy eltulajdonítani?
Persze – ha jobban belegondolok – amikor kimondom: „felhő”, automatikusan az égre nézek fel én is, aki pedig ezzel a témával napi szinten foglalkozom.
Megbízóm biztosan ugyanígy van ezzel, így jobbnak látja az általa még soha nem látott, csak elképzelt, „bizonytalan lebegés” helyett a már jól ismert, konzervatív, jól zárható megoldás alkalmazását a szerződései megvédésére.
Erről lehet csak szó?
A nem tudásról? Az ismeretlen, új technológia téves elképzeléséről?
Igen, szerintem erről.
Ha a felhő-technológia megnevezése pl. „banki technológia” lenne, senki sem kételkedne abban, hogy ez a létező legbiztonságosabb adatvédelem, amely a szigorú jogi adatkezelés során is a legoptimálisabb.
Nomen est omen.
dr. Ritter Marianna ügyvéd
iLex
alapító
kérdések/észrevételek: ilex@ilexsystems.com
