A londoni tőzsde vezető indexén, az FTSE 100-on jegyzett vállalatok vezérigazgatói tavaly átlagosan 4,964 millió fontot kerestek, 183-szor annyit, mint cégeik teljes munkaidőben foglalkoztatott munkatársai.
A medián éves bér (vagyis az a bér, amelynél ugyannyian kerestek többet, mint ahányan kevesebbet) a legnagyobb az egyesült királyságbeli cégek vezérei körében tavaly 3,873 millió font volt.
A vezérek átlagbére 2013-ban 4,923 millió font volt, 2010-ben pedig „mindössze” 4,129 millió font; a medián 2013-ban 4,109, 2010-ben 3,558 millió font volt.
Tavaly 8 vezérigazgató vihetett haza 10 millió fontnál többet. A listát toronymagasan vezeti Sir Martin Sorrell (képünkön), a WPP reklámmulti első embere, aki 42,978 millió fontot keresett 2014-ben. Ez forintban óránként több mint 2,1 milliót jelent (heti hét nappal, napi 24 órával számolva).
A Royal Dutch Shell vezére, Ben Van Beuren 19,51 millió dollárral, jócskán lemaradva a második. A RELX Groupot (lánykori nevén: Reed Elsevier) irányító Erik Engstrom 16,176 millió fonttal lett gazdagabb.
A Tui Travel utazási csoport vezérigazgatója, Peter Long 13,333 millió fontot keresett tavaly. Longot a pénzügyi szektor két legjobban kereső vezérigazgatója követi: Tidjane Thiam (Prudential) 11,384 millió fontos, Antonio Horta-Osorio (Lloyds Banking Group) 11,544 millió fontos éves csomaggal. A (többek között) a Cillit, a Strepsils és a Durex márkákról ismert Reckitt Banckiser vezére, Rakesh Kapoor 11,237 millió fonttal, a Hargreaves Landsdown pénzügyi szolgáltatót irányító Ian Gorham 10,608 millió fonttal került be az elit elitjébe.
A beszámolót készítő High Pay Center munkatársai megjegyzik: mindössze két olyan cég volt, ahol a részvényesek többsége kifogásolta a javadalmazási politikát, de ezeknél is csupán a tanácsadói jellegű szavazáson – a döntő voksoláson egyetlen „túlfizetés” sem bukott meg.
