Ráférne az újraszabályozás a szakmai felelősségbiztosításokra. Sok olyan foglalkozásnál nem kötelező ilyet kötni, amelynél pedig nagyon is szükség lenne rá, de az alacsony limitek azoknál sem jobb a helyzet, ahol jogszabály írja elő a biztosítást.
Miközben évről évre jelentősen nő a szakmai szolgáltatásnyújtás során okozott károk nyomán megítélt kártérítések összege, a kapcsolódó kockázatok fedezésére szolgáló szakmai felelősségbiztosítások egyre kisebb hányadát fedezik az ilyen jellegű kifizetéseknek. Ennek elsődleges oka, hogy a kötelezően előírt minimális limitek az elmúlt években vészesen lemaradtak a gyakorlatban felmerülő igényektől. (Az érintett szakmákról és a minimális fedezetekről összefoglaló táblázatot talál cikkünk végén.) Eközben számos szakma esetében a jogszabályok továbbra sem követelnek meg semmilyen kötelező biztosítékot a szakmai tévedések, műhibák okozta károk ellentételezésére – hívja fel a figyelmet közleményében a Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetsége (FBAMSZ).
Vészesen alacsony limitek
A kötelező szakmai felelősségbiztosításokat nem egy, hanem számos, egymástól teljesen független jogszabály, illetve kamarai előírás szabályozza, eltérő feltételekkel. Ezek az esetek többségében meghatároznak egy minimális térítési limitet, amelynek a szolgáltató által megkötött szakmai felelősségbiztosításnak meg kell felelnie.
A gyakorlatban részben a tudatosság hiánya, részben a szolgáltatók rosszul értelmezett költséghatékonysági törekvései miatt a szakmai felelősségbiztosításokat az előírt minimum limittel, kötelező limit híján a piacon elérhető legkisebb limittel kötik meg, függetlenül az adott tevékenységben rejlő reális kockázatoktól – magyarázza Papp Lajos. Az FBAMSZ elnöke szerint ezért különösen fontos, hogy az előírt limitek reálisan igazodjanak a kár nagyságához: a túl alacsony biztosítási összeg a károsultak érdeksérelmét okozza, miközben a károkozót is könnyen ellehetetlenítheti pénzügyileg.
A jogszabályok által előírt limitek sok esetben akár egy évtizede is változatlanok, ami nem csak a kárinfláció miatt probléma, hanem amiatt is, mert a szigorodó bírói gyakorlat, a károsultak növekvő tudatossága és a kárigények ennek nyomán növekvő száma és értéke főként a személyi sérüléses károkozás esetében eredményezett kiemelkedő növekedést a megítélt kártérítések átlagos nagyságában.
Fókuszban az orvosi, ápolói műhibák
Jellemző, és a látványos műhibaperek miatt a köztudatban is jelenlévő példa az egészségügyi szolgáltatások köre, ahol többnyire személyi sérüléses, maradandó egészségkárosodásokkal járó károk keletkeznek. Az egészségügyről szóló, csaknem két évtizede elfogadott törvény hatályba lépése óta nincsen meghatározott limitje a kötelező biztosításnak, amelyeket sok esetben mindössze 1-2 millió forintos limittel kötnek a kórházak. Ez baj esetén a legkisebb kár rendezésére sem elegendő. A szakmai konszenzus alapján jelenleg járóbeteg-ellátás esetén káreseményenként tízmillió, míg fekvőbeteg-ellátás esetén 20 millió forint lenne az előírt limit ideális összege.
Kockázatok az ügyvédi tevékenységekben
Lassan öt éve ugyanakkora, nyolcmillió forint az ügyvédi tevékenység káronkénti minimális biztosítási összege. A jellemzően ingatlan-ügyletekkel (adásvétel, öröklés, végrendelet) okozott ügyvédi műhibák kártérítésének mértéke egyre inkább elszakad ettől a szinttől. Az ingatlanárak elszabadulása miatt egyre nagyobb annak veszélye, hogy a hibázó ügyvédek a jövőben nem lesznek képesek kártalanítani ügyfeleiket – a napi gyakorlatban ugyanis döntő többségük a felelősségbiztosítást az előírt nyolcmilliós minimum értéken köti meg. A megfelelő védelem jelenleg legalább 40-50 millió forintos minimum limittel lenne biztosítható.
Összehasonlításképpen: a független biztosítási alkuszok az uniós előírásoknak megfelelően, a valós kockázathoz igazodó, káreseményenként minimum közel 400 millió forintos minimum limittel kötelesek szakmai felelősségbiztosításokat kötni – mutat rá a FBAMSZ elnöke.
Akiknek valamiért nem kötelező a szakmai felelősségbiztosítás
Jelenleg közel két tucat foglalkozás esetében írja elő valamilyen jogszabály kötelező szakmai felelősségbiztosítás megkötését, ám az eltérő időpontokban és jogszabályi környezetben megszületett előírások korántsem tükröznek egységes koncepciót. A limitek meghatározása vagy kihagyása mellett számos esetben az sem világos, hogy mi alapján választotta ki a jogalkotó a kötelező biztosítás megkötésére kötelezett szakmák körét.
Egy jellemző példa: miközben a könyvvizsgálók számára közel tízéves törvény írja elő ezt a fajta biztosítékot, addig az adótanácsadók és a könyvelők számára máig nincsen ilyen előírás. Pedig az állandóan változó jogszabályi környezet, a növekvő adminisztrációs terhek az elmúlt években jelentősen megnövelték a szakmai szabálytalanságok előfordulásának esélyét. A könyveléssel okozható károk is kiemelkedően magasak lehetnek, miközben az adóhatóság fokozatosan javítja ezen a területen is az ellenőrzéseinek hatékonyságát.
Tisztában kell lenni azzal, hogy az előírásoknak a valós piaci helyzethez történő igazításával, pontosításával sem oldódik meg az a probléma, hogy ezek az előírások általános jellegűek, és nem veszik, nem vehetik figyelembe egy-egy adott szolgáltató sajátos jellemzőit, kockázatait. E kockázatok pontos felméréséhez mindenképpen célszerű biztosítóktól független biztosítási szakértőt felkérni, aki képes testre szabott megoldásokkal optimalizálni az adott piaci szereplő biztosítási védelmét – mondja Papp Lajos.
