Beke Csillától sok cikket olvastam, amikor a Népsportnál és a Nők Lapjánál dolgozott, de bevallom: könyvkiadói munkájáról alig tudtam. Néhány napja jelent meg a Csipet Kiadó legújabb kötete, az „Akik elmentek péknek”. Ahogy a könyvborítón Beke Csilla írja: interjúk, fotók, receptek egy különleges világból. Csilla a KamaraOnline-nak a könyvszeretetről, a kreativitásról és a földön járásról is mesélt. Jöjjön az interjú fotóval, amely elvezet az anya-lánya kiadó különleges világába!
– Hogyan, mikor kezdődött a könyvszeretet?
– Jó régen, ahogy az sem ma volt, amikor írásra adtam a fejem. Az évszám mellőzése nélkül, január 13-án, egy pénteki napon léptem be a Népsporthoz. Mondtam is, hogy ez most vagy nagyon jó, vagy nagy bukta lesz. A lelkemben máig megmaradtam sportújságírónak. A lányom születése után a Nők Lapjához hívtak, ahol főszerkesztő-helyettesként és az Évszakok főszerkesztőjeként dolgoztam. Aztán felkértek az induló Wellness magazin koncepciójának a kidolgozására és a vezetésére, de másfél év után a tulajdonos és az elképzelésem eltért a lap tartalmát illetően, így 2003 októberében (nem 13-án és nem pénteken!) felhagytam a napi újságkészítéssel, és szabadúszóként könyvekkel kezdtem el foglalkozni, mert továbbra is ragaszkodtam a betűkhöz. Több kiadónak is dolgoztam, néhány fordítás mellett kétszáznál több könyvet szerkesztettem, nagyon sok szakácskönyv került ki a kezem alól. Otthonosan mozogtam ezen a területen, hiszen a Nők Lapjánál nemcsak a lap második feléért voltam felelős, hanem a konyha rovatot is vezettem. Minél több könyvet szerkesztettem, annál gyakrabban gondoltam arra, hogy milyen jó lenne már a kiválasztásukban, majd a kiadásukban is részt venni.
– Ez mikor volt?
– Három évvel ezelőtt. Családi vállalkozásként először a Csipet Kiadóval jelentkeztünk, majd rá egy évre jött a WOW Kiadó. A Csipet a szakácskönyvek gazdája, míg a regényekkel foglalkozó WOW-ot a betű iránti szerelmem, a szövegek gondozásának vágya és szeretete szülte. Noémi, a lányom, akárcsak én, imádja a gasztronómiát, bár kimondottan humán beállítottságú. Az ELTE filozófia szakára járt, de úgy érezte, nem az az ő útja. De kellett egy kis idő, hogy megtalálja, mert ahogy mesélni szokta, a családunk nőtagjai valamennyien jól főztek, így természetesnek vette, hogy már szinte gyerekként ő is jól főzött. Ám szabad lélekként és rendkívül kreatív emberként az sosem vonzotta, hogy beálljon egy étterembe vagy cukrászdába dolgozni. Aztán egyszer csak egyértelmű lett, hogyan is lehetne az ő érdeklődését és erősségeit, valamint az én szakmai ismeretemet és tapasztalatomat közösen hasznosítani. Ő az, akinek szárnyal a fantáziája, kitalálja a témákat, összegyűjti az információkat, a fejében megszületik a könyvek képi világa. Nem mellesleg már két szakácskönyvet is írt. Én pedig a „földön járó” vagyok, végzem a papírmunkákat, tárgyalok, foglalkozom a kéziratokkal, szerződést kötök, intézem a számlákat.
– Nem volt túl merész vállalkozás a Csipet Kiadó? Hiszen évek óta elképesztően telített a könyves gasztropiac.
– De, az volt. Viszont hiszek abban, hogy a könyvekben benne van a kiadó lelke. Minél többen dolgoznak egy kiadónál, annál nagyobb a veszélye, hogy elszemélytelenednek a könyvek, és a szerző magára marad. Mi ketten vagyunk, a szellemiségünk, az energiánk, a mérhetetlen szeretetünk érződik minden könyvünkön. Azzal válnak egyedivé, hogy átitatja őket az egyéniségünk. Határozott elképzelésünk van arról, hogy mit szeretnénk, a készülő könyvet látjuk a lelki szemeink előtt. A munka megkezdése előtt inspirációs albumokat készítünk – a színvilágról, a hangulatokról. Ebből a stylist és a fotós látja, érzi, hogy mire gondolunk, így nem is szólunk bele a munkájukba, szabad kezet kapnak. Ha más kiadó csinálná meg ugyanezeket a könyveket, végül biztosan nem ugyanolyanok lennének, mert azokból mi hiányoznánk. Amikor elindultunk, volt egy célom. Olyan kiadóvá szerettem volna válni, hogy az új könyveinket a törzsvásárlók akár anélkül is megvegyék, hogy ismernék, mi is a témája, mert bíznak bennünk, tudják, tőlünk jót kapnak. A visszajelzésekből egyértelműen azt érzem, hogy nagyon jó úton járunk.
– Mi újat lehet még mondani a gasztronómia világáról?
– Nagyon fontos volt, hogy az induláshoz megtaláltuk Limarát,Tóthné Libor Máriát. Mondhatom, hogy az ő léte adta nekünk az igazi löketet. „Megfertőzött” minket a kézműves kenyér szeretetével. Nemcsak az otthoni kenyérsütésre tanított meg rengeteg embert, hanem arra is, hogy a boltban jó kenyeret vegyünk, és meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól. A blogjának óriási olvasótábora volt, és rengetegen követték a Facebookon. Úgy gondoltuk, olyan könyvet tudunk közösen csinálni, amelyet az emberek birtokolni akarnak, ami egyszerűen kell nekik. Tudom, hogy sok receptet le lehet tölteni az internetről, de az nem ugyanaz, mint kézbe fogni a könyvet, és azt mondani, hogy az csak az enyém! Az első másfél évben felvállaltuk azt is, hogy nem árultuk a kiadványainkat könyvesboltokban, azokat kizárólag a webshopunkban lehetett megvenni. Az első Limara-könyv hat kiadást élt meg, ami hatalmas siker. Mi tényleg a saját pénzünket fektettük a vállalkozásba, és igyekeztünk kizárni minden olyan körülményt, amire nincs ráhatásunk, nem akartunk másoktól függeni.
– Szerintem ma már nem érdemes olyan szakácskönyvet írni, amelyik pusztán receptekből áll. Engem az érdekel, hogy ki van a receptek mögött.
– Az ember valóban fontos a témaválasztásnál. Ahogy a kiadónknak is rendkívül fontosak az emberi kapcsolatok. Jó ideje a gyulai Dürer Nyomdával dolgozunk együtt, és bár időközben máshonnan is megkerestek bennünket csábító (ár)ajánlatokkal, nekünk fontos, hogy a Dürerben kitűnő emberekkel és kiváló szakemberekkel dolgozunk együtt. Tudjuk, hogy náluk jó kezekben vannak a könyveink. Ugyanakkor kiadóvezetőként azt is felvállalom, hogy kezdőkkel is együtt dolgozzunk.
– Általában ők jelentkeznek?
– Előfordult ilyen is, de inkább mi keresgélünk. Az újdonságunk, az „Akik elmentek péknek” fotópárosának például ez az első könyve. Mellettünk tanulták meg, hogy egy fotóstól mit kíván a könyvkészítés. A fiatalok hogyan szerezhetnének gyakorlatot és tapasztalatot, ha nem jutnak lehetőséghez? Amikor a Népsporthoz kerültem, a szerkesztőségben nagyon komoly műhelymunka folyt, a gyakornokokkal rendszeresen foglalkoztak. Nem véletlen, hogy az akkori fiatal korosztálynak a képviselői már jó ideje vezető pozícióban vannak. Úgy tudom meghálálni azoknak, akik annak idején nekem átadták a tudásukat, hogy én is segítem az új generációt.
– Hogyan született az „Akik elmentek péknek”?
– Jó ideje ismerjük a könyv szereplőit, akiknek a többsége pályamódosítás után lett pék. Nemcsak állandó vásárlók vagyunk az üzleteikben, hanem beszélgetni is szeretünk velük. Mivel újságíróként imádtam interjúkat készíteni, úgy gondoltam, mások számára is inspiráló, érdekes és tanulságos lenne, ha a receptek mellett mesélne magáról, a munkájáról az egykori balett-táncos, a jogász, az ökológus
– A WOW-könyvek viszont másfajta szellemi táplálékot kínálnak.
– Igen. A WOW-regényekkel elsősorban a női olvasókat szólítottuk meg, az úgynevezett new adult korosztálytól, azaz a tizennyolc évesektől kezdődően – igazából felső korhatár nélkül. Olyan témákat válogattam, amelyek a történet elolvasás után is velünk maradnak. De amíg a szakácskönyveknél bevált, hogy jó ideig csak a webshopunkban lehetett megvásárolni azokat, a regényeknél ez nem igazán jött be, mert ebben a műfajban mérhetetlenül nagy a kínálat. A jelek szerint, a szakácskönyvek kedvelői jobban ragaszkodnak a kedvenc kiadójukhoz. Az utóbbi másfél évben nem adtunk ki regényt, de nagyon szeretnénk, ha a WOW tovább élne. Olyan partnert keresünk, aki hisz abban, hogy a WOW jó brand lett, értéket képvisel és közvetít. A Csipet viszont továbbra is családi kiadó marad, hiába keresnek meg minket nagyon jó ajánlatokkal.
– Ahogy mondta, könyveik már nemcsak a saját webshopjukban vásárolhatóak meg.
– Egy idő után úgy éreztük, hogy szinte teljesen kiaknáztuk az internetes rendelés biztosította lehetőségeket. Ahhoz, hogy még több vásárlóhoz juthassunk el, ki kellett lépnünk a nagy könyvesboltok világába. Ideje volt a nyitásnak.
– Kétszemélyes kiadóként mindent győznek?
– A szállítási munkától a csomagoláson át a kiadóvezetésig mindent mi látunk el. Egy-egy új könyv megjelenése felér egy kemény fogyókúrával, ilyenkor megizmosodom, és ízületvédő tablettákat is elkezdek szedni. Például az új könyvünk súlya egy kiló huszonöt deka. Ahhoz, hogy a raktárból a futárszolgálathoz kerüljön, hatszor kell kézbe venni minden kötetet, így az előrendelések csomagolásakor két-három nap alatt több tonnát mozgatunk meg. Ráadásul több száz kötetbe kézzel írtam üzenetet, de megérte, mert az olvasók hálásak voltak érte. Ez a sok fizikai „megpróbáltatás” nem menne egyfajta őrültség, könyvszeretet vagy inkább könyvszerelem nélkül.
– Akkor is van az embernek nagy álma, amikor minden remekül megy. Önnek most mi az álma?
– Soha nem éreztük tehernek a rengeteg munkát, mert mérhetetlenül lelkesek vagyunk. Nekünk már teljesült a nagy álmunk. Megtaláltuk az utunkat.
Szerdahelyi Csaba
A nagy fotón Beke Csilla és Kereki Noémi (fotó: Csipet Kiadó)
