Abban, hogy a női átlagbér globálisan csak alig több mint fele a férfiak átlagkeresetének, a gyereknevelés mellett döntően az játszik szerepet, hogy a nők bizonyos „matematika-intenzív” területeken alulreprezentáltak a munkaerőpiacon – olvasható a National Bureau of Economic Research (NBER) két kutatójának friss tanulmányában.
A Világgazdasági Fórum Global Gender Gap Report 2015 című jelentéséből megtudhatjuk: míg 2006-ban 1,5 milliárd, addig 2015-ben már 1,75 milliárd nőnek volt (kereső) állása. Ehhez képest a globális női átlagkereset tavaly 11 ezer dollár volt, 5 ezer dollárral több, mint 2006-ban. A női átlagkereset/férfi átlagkereset arány azonban nem javult, sőt: míg a nők tavaly 11 ezer dollárt vihettek haza évente, pont annyit, mint a férfiak 2006-ban, addig a férfi átlagkereset 2015-ben 21 ezer dollár volt.
A politikában sem sokkal jobb a helyzet: a vizsgált 145 országban – átlagosan – a parlamenti képviselők 19 százaléka, a minisztereknek pedig 18 százaléka nő, az országok nagyjából felében volt/jelenleg is nő az államfő. A nők bérének felzárkóztatása tehát – ha egyáltalán, akkor is csak – nagyon lassan halad. Az ENSZ becslése szerint a „paritás” eléréséig a jelenlegi ütem mellett nagyjából 70 évnek kell eltelnie…
A National Bureau of Economic Research két kutatója, Francine D. Blau és Lawrence M. Kahn egy nemrég megjelent tanulmányban arra vállalkozott, hogy a női és férfi bérek különbségének okait is feltárja. A szakemberek az Egyesült Államokra koncentráltak, az általános tendenciák azonban másutt is érvényesnek tűnnek. Az eltérést szerintük döntően két tényező magyarázza.
Az egyik természetesen a szülés és a gyereknevelés. „A jelenlegi kutatások megerősítik, hogy a munkaerőpiac az anyaságot bünteti, míg a férfiaknál a házasság prémiumot jelent” – jegyzik meg a kutatók. Az anyákat a munkaadók gyakran kevésbé kompetensnek tekintik, akiknek ennek megfelelően kisebb fizetés jár. Hasonló eredményre jutottak a Chartered Management Institute kutatói is, akik azt állapították meg, hogy a szülési szabadságról a munkába visszatérő nőket nagyon gyakran évtizedeken át „büntetik” alacsonyabb fizetéssel, és nemritkán részállásba vagy kisebb kihívást jelentő pozíciókba helyezik őket.
A női és férfi átlagbér eltérésének másik fő oka, hogy a nők bizonyos – jellemzően az átlagnál magasabb béreket kínáló – „matematika-intenzív” szakterületeken „alulreprezentáltak”. Ezek a természettudományos, technológiai, mérnöki és matematikai területek, amelyekre az angol nyelvű szakirodalom a STEM rövidítéssel (science, technology, engineering, mathematics) hivatkozik.
Az Egyesült Államokban a „STEM-állások” kevesebb mint negyedét töltik be nők. Ennél is rosszabb a helyzet az Egyesült Királyságban, ahol ugyanez az arány 15 százalék. Ugyanezt erősíti meg az UNESCO felmérése is, amely szerint a k+f területeken dolgozóknak globális átlagban mindössze 28 százaléka nő. A jól fizetett állások egy jelentős részében tehát a férfiak vannak „minősített” többségben – ez pedig megnehezíti a „gender pay-gap” szűkülését.
