Már most tervezniük kell a magyar vállalkozóknak az Oroszország elleni szankciók eltörlése és az orosz agrárstop utáni időszakot – hangzott el csütörtökön az élelmiszergazdaság és az agrárium kérdéseivel foglalkozó budapesti pódiumbeszélgetésen.
Nem a csütörtöki konferencia volt az első (és nyilván nem is az utolsó), amelyen az agrárium szereplői az orosz piaci helyzettel foglalkoztak, hiszen a szankciók és az agrárstop eddig több százmillió dolláros kárt okoztak a magyar mezőgazdaságnak.
Nem volt ez másként „A magyar élelmiszergazdaság sorskérdései és exportlehetőségei” nevű beszélgetésen sem. A fórumot a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Osztálya szervezte.
Egyre több uniós országban nő a vállalkozók elégedetlensége a szankciós politika miatt – mondta Tóth Imre a BKIK és az MKIK Magyar-Orosz Tagozatának tiszteletbeli elnöke. Két hónapja a német kamara és az iparosok szövetsége például igencsak éles hangú levélben követelte Angela Merkel kancellártól a szankciók megszűntetését. A Visegrádi 4-ek (Magyarország, Szlovákia, Csehország, Lengyelország) és az osztrák kamarák pedig a napokban a brüsszeli biztoshoz fordultak ugyanezt sürgetve.
A részt vevők nem tudhatták, hogy a konferenciával egy időben Vlagyimir Putyin orosz elnök Moszkvában arról beszélt: nem számít arra, hogy Brüsszel záros határidőn belül törli a büntető intézkedéseket. Ha így van, Moszkva augusztusban újabb egy évre szinte biztosan meghosszabbítja a válaszlépésül 20144-ben bevezetett agrárstopot.
Ilyen politikai háttér információk birtokában sem ülhetnek tétlenül a magyar mezőgazdasági vállalkozók. Mert Tóth Imre arról is beszélt, hogy a napokban Budapesten tárgyalt Moszkva kormányzó-helyettesével, aki közölte: egy rendelettel tovább növelték az orosz főváros közigazgatási területét. Ez azt jelenti, hogy jelentős agrár térségek kerültek Moszkvához, vagyis nőtt a terep és a lehetőség az együttműködésre. A tilalmakat nem érinti például, hogy hűtőkapacitások növelésében magyarok is szerepet kapjanak, de vannak más területek is, logisztikában, zöldség-gyümölcs feldolgozásban és tárolásban.
Az elnök úgy fogalmazott: Oroszország köztudottan akkor teljesít a legjobban, ha a „lábára taposnak”. Moszkva új piacokat keresett és hatalmas belföldi fejlesztéseket hajtott végre. A szankciók ellenére pedig Németország vezető cégeinek 95 százaléka nem vonult ki Oroszországból, és nagy hiba lenne, ha Magyarország ezt tenné.
Az orosz kapcsolatépítésben és piackutatásban az MKIK Magyar-Orosz tagozata hosszú évek óta vezető szerepet játszik, jelenleg 13 térséggel működik együtt. A magyar vállalkozásokat is arra biztatják, hogy alkalmazkodjanak az új körülményekhez, ne rutinból dolgozzanak, mert két-három év alatt minden hatalmasat változott.
Mindezt testközelből tapasztalja az Agrofeed Kft., amely az egyik legjelentősebb magyar agrárcég az orosz piacon. A tavaly 23 milliárd forintos forgalmat bonyolító vállalkozás több mint 50 százaléka exportbevétel volt, az Oroszországba irányuló magyar agrárexport egyötöde az Agrofeedhez kötődik.
Szekeres István ügyvezető igazgató az orosz piacot az elveszett és egyben a kínálkozó lehetőségek terepének nevezte. Oroszország sok pénzt fektet a gazdaság fejlesztésébe, új technológiák kifejlesztésére vagy megvásárlására. Az utóbbi években stratégiai feladat volt új vállalati csoportok alapítása a mezőgazdaságban és a feldolgozóiparban. Sertéshús termelésben például 15 év alatt megötszörözték a mennyiséget, amelynek csak 20 százalékát állították elő háztáji gazdaságokban.
Az ügyvezető úgy látja, hogy Moszkvát és Szentpétervárt elsősorban minőségi késztermékekkel lehet bevenni. Ugyanakkor ezzel vidéken nem érdemes próbálkozni, ott a hazai gigavállalatok már monopolhelyzetben vannak. Alapanyagokkal, vetőmagokkal viszont érdemes kereskedni, van fantázia vízi szárnyas és pulyka telepek építésében, ahogy a már említett hűtőházas, zöldség-gyümölcsös üzlet is rejt lehetőségeket. Szekeres István viszont hangsúlyozta, hogy a bizniszhez pénz kell, az apportakciók ideje lejárt Oroszországban.
Amíg sokan az orosz piacot elemzik, Lakner Zoltán professzor felhívta a figyelmet, hogy még a magyar piacot sem ismerjük elég jól. Pedig itt is hatalmasok a változások, ahogy még nagyobbak lesznek a világon a mozdulás az élelmiszer-előállítás és fogyasztás terén. Az MTA Agrárközgazdasági Bizottságának tagja, a Szent István Egyetem tanszékvezető tanára szerint a magyar exportőröknek nem csak napra kész információkkal kell rendelkezniük, hanem az új igényeket kielégítve kell tervezniük a jövőt. Nyilvánvaló, hogy nagyságrendekkel visszaesik az élelmiszerek házi előállítása (lekvárfőzés, kenyérsütés), és sokkal nagyobb az igény „örömkereső világunkban” a minél gyorsabban elkészíthető termékek iránt, ráadásul mind gyakrabban eszünk „házon kívül”. Erre mind figyelnie kell az élelmiszeriparnak.
Az élelmiszergazdaságban már a középvállalatok is csak akkor lehetnek életképesek, ha kilépnek a szűk magyar piacról. A világban egyre több óriás cég születik ezen a területen is, koncentrálódik a tőke, nehéz felvenni velük a versenyt. A jövőben még nagyobb szerepe lesz az innovációnak, a technológia- és tudástranszfernek. Nagyon gyorsan eljön az idő, amikor az afrikai és ázsiai népességi robbanásra az élelmiszeriparnak és az agráriumnak reagálnia kell. A professzor a fejlődés hárma fő irányvonalát ebben látja: a középvállalatok lesznek a gazdaság motorjai, erősödnek a klaszterek, még jelentősebb lesz a technológiák exportja.
Rózsás Attila, a Szentesi-Mag Kft. ügyvezető igazgatója úgy látja, hogy idehaza gondok vannak a versenystratégiával, sokkal többen vannak a „védekező” vállalkozók, mint az előretekintőek. Nem csak az ágazat, hanem Magyarország egyik sors kérdése lehet, hogy megtanulunk-e európai unióul gondolkodni, beszélni és dolgozni. A következő időszakban egy sor kérdésre kell megtalálni a válaszokat. Például ezekre: Az ágazatban lesz-e elég forgótőke és hitel? Lesz-e megoldás a vidéki munkanélküliség problémájára? Megoldják-e a hitelek és fedezetek értékaránytalanságának anomáliáját? Mi lesz a most földjüket elveszített társaságokkal? Hogyan pótolható a szakmunkás és szakember hiány?
A kormány 2020-ig szóló tervében a mezőgazdaságon belül a jelenleg 34 százalékkal részesedő állattenyésztést 45 százalékra akarják feltornászni. Hogyan valósítható ez meg? (Az előadó szerint egyébként sehogy.)
A kérdések feltevéséhez csatlakozott Popp József professzor, az MTA Agrárközgazdasági Bizottságának elnöke, a Debreceni Egyetem tanára is. Mi lesz 2020 után, amikor elfogynak az uniós pályázati források? Ezzel ma senki nem foglalkozik, a politikusokat a most leszüretelhető sikerek érdeklik, az értelmiség 90 százaléka pedig behódol a mindenkori hatalomnak. Popp József úgy véli, egyáltalán nem lehetünk büszkék arra, hogy az iparpolitika java arra épül, hogy a multiknak betanított munkásokat képezzünk, mert így az összeszerelők országa leszünk, főleg az agyondicsért autóiparban.
Közben szakképzettség és idegen nyelvtudás terén sereghajtók vagyunk az Európai Unióban, s Magyarországon napjainkban is több tízezer analfabéta él. A felsőoktatás olyan, mint a sárkány, ha levágják a fejét, hét új nő ki helyette – egyre másra alapítanak új felsőoktatási intézményéket, helyeznek ki vidéki városkba karokat, miközben a meglévők sem dolgoznak hatékonyan.
Különösen tragikus a helyzet a mezőgazdaságban dolgozók között. A magyar gazdaságok hatékonysága siralmas a nyugat-európaiakkal vagy az amerikaiakkal összehasonlítva, a bér 20-30 százalékkal alacsonyabb a hazai átlagnál. Az egyéni gazdálkodók döntő többsége megelégszik a „nagyapám is így csinálta” szemlélettel, nincs meg a szaktudásuk, elenyésző a felsőfokú végzettséggel rendelkező. A fiatalokat nem vonzza a pálya, az állattenyésztésben dolgozók között például 60 év körüli az átlagéletkor.
A piackeresésben gyakran emlegetik Kínát, mindenki az ázsiai nagyhatalomba akar exportálni. Pedig érdemes lenne megismerni a gazdaság valódi számait, és nem csak a kozmetikázott adatokat. Nem árt tudni, hogy belátható időn belül állami vállalatok sora mehet tönkre, már így is rengeteg a kínai „szellemváros”, egyre több a feleslegesen épített, üresen ásítozó stadion.
Popp Józsefnek meggyőződése, hogy sokan sokat tanulhatnának belőle, ha elővennék Ereky Károly tanulmányait. A Friedrich-kormány minisztere, gazdasági szakember, agrármérnök nézetei köszönnek ma vissza például a duális képzésben is. A több mint száz éve megírt ágazati elemzéseiben leírtak szinte semmit sem változtak.
Nagy, még ha valamelyest leegyszerűsített kérdés is: lehet, hogy száz évet elpocsékolt Magyarország az agráriumban és a vidékfejlesztésben? Igaz, ezt már nem a professzor tette fel, hanem a KamaraOnline tudósítója. Talán érdemes gondolkodni a válaszon. Ahogy azon a nagy derültséget kiváltó brazil vélekedésen is, miszerint: A társadalom éjszaka fejlődik, amikor a politikusok alszanak. No comment.
KamaraOnline
