A konferencia harmadik napján nagyobb hangsúlyt kaptak a viták: az egyes szakterületek képviselőinek lehetőségük volt saját álláspontjuk kifejtésére és így a friss vállalkozások formálására.

A konferencia első és második napjáról is beszámoltunk: itt és itt.

Zöld jelzés a paksi bővítésnek

Bács Zalán, a Rosatom Central Europe Magyarország igazgatója elmondta, hogy a nukleáris technológia reneszánszát éli: a Fukushima-katasztrófa ellenére jelenleg 66 nukleáris blokk épül világszerte, ami jellemzően a 2035-re kiöregedő kapacitások pótlására szolgál. A növekvő igények és az egyre szigorúbb karbonkövetelmények miatt az atomerőművek a jövőben is megkerülhetetlen elemei lesznek a legtöbb ország energiamixének. A baseload (zsinór) áram termelésre alkalmas technológia elsősorban nem a megújuló energiaforrásoknak, hanem a jóval szennyezőbb széntüzelésnek jelent konkurenciát.

A paksi bővítés – a jelenlegi finn, szlovák, török projektekhez hasonlóan – az orosz fejlesztésű VVER 3+ nyomottvizes technológiájával épül majd, ami a legújabb és legszigorúbb mérethatékonysági és biztonsági előírásoknak is megfelel: a biztonsági dízel generátorokat külön tervezik, továbbá a dupla falú reaktor minden külső behatástól védi a primer kört, így nem juthat ki hasadó anyag a rendszerből. A költség- és teljesítési időtúllépéssel, valamit az orosz hitel biztosításával kapcsolatos kérdésekre Bács Zalán Vlagyimir Putyin, orosz elnöknek a napokban tett nyilatkozatával válaszolt, mely szerint „a finanszírozási források rendelkezésre állnak, az orosz fél továbbra is elkötelezett a paksi bővítés mellett és minden vállalását teljesíti“.

Ki fizessen a megújulókért?

Magyarország éves villamosenergia-felhasználása a válság óta növekszik, a bruttó éves termelés – az idei évet kivéve – csökken, a kettő különbségét pedig az elszálló volumenű import áramból biztosítjuk – mondta dr. Stróbl Alajos. Az évenkénti csúcsterhelés mértéke kis híján stagnál, érdekesség, hogy 2015-ben nyáron volt (ez valószínűleg a légkondicionáló berendezéseknek köszönhető). A megújuló alapú villamosenergia-termelést támogató kötelező átvételi ártámogatási rendszerben (KÁT) kifizetett összeg a 2012-es évhez hasonló (közben volt egy visszaesés a vegyes tüzelés miatt). A szélerőművek beépített kapacitása évek óta nem változik (330 MW), ami annak köszönhető, hogy több éve nem adtak ki új engedélyt. Ennek egyrészt az országunkban uralkodó alacsonyabb és rapszodikusabb szélsebesség, másrészt a hozambizonytalanságból fakadó rendszerkockázat az oka (ennek ellenére a megegyező szélességi fokon lévő Ausztriában 2000 MW fölött van a beépített kapacitás).

Nagyerőmű építés 2022-ig nem várható Magyarországon, kiserőművek azonban épülhetnek. Jelenleg a termelés nagy része biomasszából származik, ami azért különös, mert a fajlagos beruházási költsége (akár kapcsoltan is) ennek a legmagasabb). A vízenergia hasznosítás politikai kérdés.

A jövő a napelemé, itthon jelenleg körülbelül 100 MW a beépített kapacitás. Az ázsiai gyártók nagykereskedelmi árai még mindig alacsonyabbak az európaiakénál, de ez a különbség folyamatosan csökken (jelenleg körülbelül 5 százalék). A német fejlesztők a celllák hatásfokának javításán (a 23 százalék hatásfokkal üzemelő elemek gyártása 2018-ban indulhat) és a kis léptékű (akkumulátoros) tárolás terjesztésén dolgoznak. A tárolók terjedése jelentős problémával jár, mert előfordulhat, hogy az akkumulátorok napkeltekor elkezdenek tölteni, majd dél környékére teljesen feltöltenek, így az elemek szinte egyszerre, óriási termeléssel kapcsolódnak vissza a rendszerbe. Erre valamilyen központi irányítás lehet a megoldás, ahol a tárolókat a csúcs levágására használják és a termelési görbe tetején töltik.

A villamos energia tőzsdei ára mind az azonnali, mind a határidős piacon rendkívül olcsó, ami nem kedvez a beruházásoknak, így indokolt a megújulók támogatása. Érdekes a magyar és a német támogatási rendszer közötti elvi különbség. Magyarországon az emberek jövedelme jellemzően alacsonyabb, így kevesebb energiaköltség terhelhető rájuk, ezért a megújulók támogatását inkább az ipari fogyasztókra terhelik. Németországban ezzel szemben rendkívül magas a villamos energia lakossági ára, a megújulók többletköltségét teljesen rájuk terhelik, igaz a villamos energiára fordított összeg így is az átlagos háztartásonkénti bevétel 2 százaléka. Németországban az iparra szinte egyáltalán nem terhelnek, ezzel próbálva elősegíteni a versenyképességet és közvetve a jövedelmek emelkedését. Magyarországon a lakosságot nem terhelik, elősegítve ezzel a fogyasztást és így közvetve a versenyképesség növekedését.

Magyarországon a kapcsolt villamos- és hőtermelés aránya 2011 óta jelentősen csökkent (a tavalyi évben egy kicsit visszakorrigált), jelenleg körülbelül 11 százalék. Magyarországon nem támogatják külön a kapcsolt termelést, ezért az a jellemző, hogy az erőművek (különösen a KÁT-ban értékesítők) az áramtermelésre optimalizálják berendezéseiket, így gyakran a nulla hőigényű nyári hónapokban termelik a legtöbb energiát. Az igazi probléma a kiserőművekkel (0,5-50 MW) van, ahol 233 társaság 334 erőműegységéből 169 társaság 245 erőműegysége üzemel.  Németországban a kapcsolt termelést növelni szeretnék (körülbelül 4 százalékkal 2020-ig), így bonyolult rendszerben ugyan, de támogatják. A német kapcsolt termelésben a szén aránya csökken, a gáz stagnál, a szemét és biomassza pedig növekszik. A német hőpiac zsugorodik: a napkollektorok és gázkazánok aránya csökken, a távhő és a hőszivattyú használata növekszik. A kapcsolt energiatermelés támogatására fordított összeg, a villamos energia támogatáshoz képest, igen alacsony arányban reprezentált a lakossági árban.

Elektromos autók gazdaságosan

Dr. Török Ádám, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem adjunktusa az elektromos hajtású gépjárművekről tartott előadást. Kutatása fókuszában a hazai erőművi portfólió képességei (különösen a paksi bővítés) állnak az elektromos hajtás terjedésének tükrében.

A villanyautók körül világszerte óriási kampány van, több országban kifejezetten támogatják is ezeknek a járműveknek a terjedését. Mára a technológia eljutott oda, hogy szinte minden osztályban képes hatótávban és sebességben is versenyezni a belső égésű motorral (igaz, jóval magasabb költségen). Jelenleg az igazi korlátot a töltőállomások terjedése jelenti.

A károsanyag-kibocsátással kapcsolatban alapvető tévedés, hogy a villanyautó kevésbé szennyező, mint a belső égésű motorral felszerelt, mert ha az energiatermelés teljes életciklusát vizsgáljuk (és magyar termelésből indulunk ki), akkor csak a nukleáris és a szélenergia teljesít jobban a benzinnél, vagy gázolajnál. A kutatás eredménye, hogy ha azt feltételezzük, hogy az autókat mélyvölgy időszakban töltik, a jelenlegi erőművi portfólióval maximum 100 000 autó üzemeltethető gazdaságosan, és a paksi bővítésnek alacsony a relevanciája.

Új ötletek, okos megoldások

2004-ben, amikor beléptünk az EU-ba és az uniós források lehívásához egy projektre volt szükség, mindenkinek hirtelenül lett egy projektje. Ma mindenki mindent startupnak hív. Dr. Vincze Gábor, a Magyar Spin-off és Start-up Egyesület elnöke szerint nem ez a lényeg, hanem az, hogy egy valós piaci problémára olcsóbb, jobb, gyorsabb megoldást találjunk. Ma a világon szinte az egyetlen terület a K+F+I, amit nem lehet automatizálni. Az Európai Unió deklarált célja a magas minőségű felsőoktatás, az európai cégek igen sokat költenek innovációra, mégis kevés az európai szabadalom és igazán innovatív vállalkozás. Ennek az európai paradoxonnak (nagy költség, kis eredmény) az egyik fontos oka, hogy az emberek többsége még mindig a hagyományos termékfejlesztési modellben gondolkodik, ahol az innovációs folyamat rendkívül költséges volt és így jellemzően a nagy cégek vagy egyetemek engedhették meg maguknak. Ma egy ötlet megvalósítása sokkal olcsóbb és az egyes lépések közötti határok is elmosódtak: az innováció kinőheti magát egy cégen belül, vagy egy garázsban. Ez persze óriási lehetőség a Magyarországhoz hasonló tőkeszegény, de tehetségben gazdag országnak, hiszen a startupokban óriási exportpotenciál van. A több és jobb startuphoz a legnagyobb segítség, hogy minden vállalkozás az élethelyzetének megfelelő támogatást kapjon (attitűd alakítás, mentorálás, inkubálás, tanácsadás stb.), alapvetően ezen a téren kell fejlődni.

A világ különböző országaiban mást értenek az okos város fogalma alatt. Míg Japánban minden város okos, amely sok digitális technológiát használ és központilag vezérelt, az Európai Unióban inkább a fenntarthatóságon, a hatékonyságon és a társadalmi kihívásokra való reakció-képességen van a hangsúly – mutatott rá a szemléletbeli különbségekre Heves Gábor, a Regional Environmental Center projektvezetője. A 2014-ben kiadott Mapping Smart Cities in the EU című könyv definíciója szerint az okos város infokommunikációs eszközökkel segíti az átfogó problémák megoldását. Az okos városi megoldások két kulcsterülete a közlekedés és az energetika, amely területeken hazánk is igen sok programban vesz részt. A témában jelenleg a European Innovation Partnership on Smart Cities and Communities a legfontosabb európai informális közösség, amelynek célja, hogy az életminőség javításának érdekében összekapcsolja a közösségeket és az üzleti szereplőket, hogy a lehető leghatékonyabban cserélhessék ki tapasztalataikat és tudásukat. Az okos városok témakörben tenni akaróknak érdemes regisztrálniuk a közösség honlapjára (eu-smartcities.eu), mert azon folyamatosan jelennek meg pályázati felhívások. A hangsúly minden esetben a piacképes innováción és a jó gyakorlatok megteremtésén, továbbá a nemzetközi együttműködéseken van. 

Heves Gábor szerint jelenleg az energiapiaci szereplők hasonlóan gondolkodnak, mint a 70-es években az IBM („kinek kellene otthonra számítógép?”). 2030-ig világszintű átrendeződés várható, az új decentralizált energiapiacon a fogyasztók partnerekké válnak, akik amellett, hogy gyakran maguk is termelnek (fotovoltaikus rendszerek) és tárolnak, okos mérők segítségével tudatosan követik majd saját fogyasztásuk és optimalizálják a rendszerhasználat időintervallumait.

Az intelligens otthonok megteremtéséhez már rendelkezésre áll a technológia. Egy új épület beruházásának 3–5 százalékából már a legmodernebb megoldásokkal szerelhetjük föl a házat, a probléma sokkal inkább az, hogy egyelőre igen nagy a szakadék az energetikai szakma és a felhasználók közt. Ahogyan az informatika fejlődésével maga az ember is rengeteget változik, az okos otthonok terjedéséhez és használatához az adott épületben élő embereknek is meg kell változniuk, ez pedig igen hosszú folyamat.

Hortay Olivér