Ha az ellátást transzparenssé tudjuk tenni, a viszonyrendszerek pedig működőképesek, a hálapénz magától kikopik a rendszerből – mondta a kijelölt egészségügyért felelős államtitkár.
Ónodi-Szűcs Zoltán (képünkön) úgy látja, az ágazati rendszer az abban közreműködők között nem kellőképpen szabályozott, ezért tisztázni kell a szabályokat és a viszonyokat. Az, hogy a beteggel mi történik, gyakran egyéni elbírálás kérdése, és ezt a szabadságfokot mindenképpen csökkenteni kell – tette hozzá.
Az alapellátást tovább kell erősíteni kibővített kompetenciákkal, hiszen a régóta hangoztatott „kapuőri szerep” még mindig nem elég erős – mondta az államtitkár, hozzáfűzve, csak úgy lehet tehermentesíteni a szakellátást, ha az alapellátás tovább erősödik.
Példaként Ónodi-Szűcs Zoltán elmondta, sokszor csak azért kell a beteget szakellátásba küldeni, mert a háziorvosnak bizonyos gyógyszerre nincs receptírási joga, illetve az ellátórendszer több pontjára – például gyógytorna – csak a szakorvos utalhat be. Hozzátette: jó kiindulási alap lehet az egyéb ellátásokkal megerősített háziorvosi tevékenységet biztosító, úgynevezett svájci modell mintaprogram, amelynek tapasztalatai országosan is kiterjeszthetők.
Ónodi-Szűcs Zoltán jelezte, ezt prioritásként szeretné kezelni úgy, hogy a későbbi jogszabályokhoz már ösztönzőrendszer is tartozzon. A kijelölt államtitkár szerint az egészségügyi ellátások igénybevétele jelenleg nem a lakossági szükségleteket, hanem az intézményrendszer érdekeit tükrözi. A cél nem lehet más, mint hogy a lakosság érdekei legyenek az elsődlegesek, az ellátórendszer pedig az ő igényeikhez igazodjon. Olyan ösztönzőket kell kialakítani, amelyek mellett nem éri majd meg olyan ellátást nyújtani, ami nem a lakosság érdekeit szolgálja.
Kiemelte, az embereknek nincs információja az egészségügyi ellátással kapcsolatban arról, hogy „mit vesznek”, így jelenleg a lakossági fogyasztást az ellátórendszer igényei determinálják. Ez egy érdekes paradigmaváltás lesz – fogalmazott, hozzátéve, „nem lehet csatát nyerni anélkül, hogy ne tudjam hozzá megnyerni az ellátórendszert”.
Ónodi-Szűcs Zoltán úgy látja, fel fog tudni mutatni olyan elemeket, amelyekben van garancia arra, hogy „a rendszer elmozduljon”, nem vitatva azt sem, hogy az ágazatnak szüksége van pluszforrásokra, de ha a jelenlegi struktúrába fektetünk többletforrásokat, azzal továbbra sem lesz senki elégedett.
Az ágazatban dolgozók bérhelyzetéről szólva azt mondta, először is tiszta viszonyokat kell teremteni a munkaadó és munkavállaló között, amihez jó alap az ágazati kollektív szerződés, a jelenlegi szabályokat ugyanis mindenki másként akarja értelmezni. Hozzátette: nem lehet eltekinteni a konkrét bérrendezéstől sem, de mindenekelőtt az ágazati kollektív szerződést kell rendbe tenni.
A hálapénzrendszerrel kapcsolatban Ónodi-Szűcs Zoltán úgy fogalmazott: ha az ellátást transzparenssé tudjuk tenni, a viszonyrendszerek pedig működőképesek, a hálapénz magától kikopik a rendszerből. Úgy vélte, a jogrend ma is szigorúan szankcionálja, ha a hálapénz a feltétele annak, hogy az orvos foglalkozzon a beteggel.
Ónodi-Szűcs Zoltán véleménye szerint összességében az a járható út, hogy a kijelölt célokhoz rendeljük a forrásokat.
MTI
