Sipos Imre az első, aki egymás után kétszer is nyerni tudott a Nemzeti Vágta jótékonysági sztárfutamában. A dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház művészeti igazgatója, színész-rendező a KamaraOnline-nak mesélt a Sacra Coronáról, kisvárdai élményeiről és a hippológiáról is.
Hogyan kezdődött a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház művészeti igazgatójának lovas karrierje? Sipos Imre már kissrácként szeretett volna lovagolni, de akkor erre nem voltak meg a család anyagi lehetőségei. A nyolcvanas években Miskolcon csak egy lovarda volt, egy óra lovaglásért 200 forintot kellett fizetni, míg Imre édesanyja akkoriban havonta 3800 forintot keresett.
Az elérhetetlen álomból a Színművészeti Főiskolán (ma egyetemen) lett valóság, ott például a tananyag része volt a lovas képzés, amihez Balaska Zsolt, az öttusa válogatott edzője biztosította a lovakat. Osztályából Imre volt a legkitartóbb, a többieknek valahogy nem feküdt a reggel nyolckor kezdődő lovas óra.
A végzés után szinte rögtön meghívta Koltay Gábor a Sacra Corona forgatására, ez volt Imre első nagy mozifilm szerepe, egyben kiváló alkalom lovas tudásának bemutatására és fejlesztésére. A filmben Osul besenyő vezérként rengeteg lovas jelenetben szerepelt. A forgatás előtt egy hónapig kaszkadőr kiképzést is kapott. Lovat úsztatni is megtanult, és szembesült a makacs ténnyel, hogy az öttusa lovakkal ellentétben, vannak lovak, akik nem akarnak előre menni, őket hajtani kell, ami nem egyszerű feladat.
A film 2001-es bemutatója után megmaradt a lovas szerelem, éveken át járt az öttusázókhoz gyakorolni. Később egy magánlovardába került, a bértartók kimondottan örültek, amikor ő ülte meg a lovukat.
Az igazi áttörést az jelentette, amikor tíz éve egy kisbéri félvér kanca került a családba, a négy éves lovat az unokatestvérétől vette meg. „Ha saját lovad van, az már nagy felelősség. Ahogy egy kutyát sétáltatni kell vinni, úgy a lovat is mozgatni kell, menni kell vele, ha esik, ha fúj” – mondja Imre. Gyakorlatilag az elmúlt évtizedben a színész életének napi részévé vált a lóról való gondoskodás. Ez sem volt könnyű, a rengeteg fellépés, forgatás, rendezés mellett kellett megtalálni a naptárban a lovas időpontokat.
A Nemzeti Vágtához egy évvel ezelőtt ajánlotta be a Komáromi Magyar Lovas Színháztól az egyik kollégája a jótékonysági sztárfutam lovasai közé. Megkérdezték, hogy lenne-e kedve versenyezni? Hogyne lett volna! A Nemzeti Vágta versenyigazgatója, a díjugrató Szotyori Nagy Kristóf a piliscsévi lovas klubban „tesztelte” Imre tudását. (Sipos Imre 2016-ban Stohl Andrást megelőzve nyert.)
A versenyigazgatónak biztosra kell mennie. A vágta veszélyes üzem, elég egy rossz mozdulat, hogy baj legyen, nem mindegy, hogy ki ül a nyeregben.
Egy baleset miatt előadás is elmaradhat. Imre például az idei verseny után a gyors villáminterjúk után, beült a kocsiba és hajtott Délegyházára, ahol este fellépett. „Nem játék a lovalás, a versenyzés, nagyon vigyáznunk kell magunkra és egymásra is” – fogalmaz Imre. A legjobb lovast is érheti baleset, két éve például Papadimitriu Athina nekicsapódott a palánknak.
A vágta szervezői a 2016-os győzelem után idén megadták Sipos Imrének a lehetőséget a címvédésre. Ő lett a verseny tíz éves történetében az első, akinek a sztárfutamban sikerült az ismétlés. Ha valaki azt gondolná, hogy a sztárfutam valamiféle sétagalopp, az nagyon téved! Majdnem ugyanolyan tempót mennek, mint a profi versenyzők. Megjegyzem, amíg a profi zsokék 50 kilósak, addig Imre ennél 35 kilóval többet nyom, vagyis ennyivel több terhet cipel a lova.
Imre egyébként nem a saját lovát lovagolta. Lehetőség van rá, hogy a szervezők biztosítsanak lovat, de azt is megengedik, hogy a sztárlovas valamelyik ismerősének a lovát ülje meg. Sipos Imre mindkét évben ezzel élt. A kisvárdai Siller Pétert és lovait ismerősei ajánlották, tavaly Fokos Kicsilányt lovagolta, idén pedig az ugyanattól a tenyészméntől származó Fokos Íriszt.
Kisvárda ugyan elég messze van a fővárostól, de megérte odautazni. Imre szerint nem kell sok alkalom, hogy kialakuljon a bizalom lovas és ló között, főleg, ha olyan remekül belovagolt magyar félvérekről van szó, mint az említett két kanca. A vágta előtt Írisszel ugyanúgy 5-6 órát dolgozott, mint egy éve Kicsilánnyal. Összehangolódtak, ráéreztek egymásra – nyertek.
Természetesen a verseny mellett is van kiemelkedő lovas program Imre számára. Lovának három éve született kiscsikója, Déva Rege. Október közepén lesz a kisbéri ménszemle, május eleje óta erre készíti fel Déva Regét, hogy sikeresen szerepeljenek.
A felkészítés ugyanúgy egyfajta versenyfutás az idővel, mint ahogy Sipos Imrét egy másik dátum is szorítja. Alig három hete maradt, hogy befejezze a szakdolgozatát az Állatorvosi Egyetemen, amit egy hónapra rá az államvizsga követ. Ha minden jól megy, a lovas világkupán veszi majd át a diplomáját.
A hippológia (lovas-tanár) szak posztgraduális képzés, itt nem feltétel, hogy állatorvosi legyen az alapdiploma. Imre szerint ez a szak egyfajta lovas értelmiségi képzés. Két év alatt elméleti és gyakorlati képzést kapnak, hogy mindent megtanulhassanak, ami a lóval kapcsolatos: a takarmányozást, istállóépítést, az összes lovas szakágat, a lovas turizmust, az anatómiát, belgyógyászatot, a sebészetet – természetesen a patkolást is.
„Tuska Páltól tanultunk a military szakágról, Dallos Gyula és Széplaki Pál mesteredzőktől a díjlovaglásról és a díjugratásról Sótonyi professzor úrtól, az egyetem rektorától az anatómiáról, a Lázár testvérekhez pedig fogatot hajtani jártunk. Lovasíjászat kurzusunkat Kassai Lajos tartotta. Ilyen komoly oktatói gárdától csak a legjobbakat lehet ellesni” – mondja Imre.
Amúgy Sipos Imre nem egyedüli színész az egyetmen, együtt végez idén Trokán Nórával. Nóra testvére, Trokán Anna szintén idejár, de ő júniusban megszülte kisfiát, ezért halasztotta a negyedik félévet.
Hiába firtatom, Imre ilyen lovas múlt és jelen ellenére sem tervezi a színészet melletti pályamódosítást. Azt mondja, színésznek született, leköti a színház, ami mellett kiváló iskola, hogy lovakkal foglalkozik. Mert a lovaktól nagyon sokat lehet tanulni. Jókait idézi: az embernek ló való, mert lóvá lesz az ember, emberré a ló. Ezt vallja Sipos Imre is. „Ló és lovasa között csakis tiszta, igaz kommunikáció lehet, nem lehet hazudni” – ebben biztos a színész-rendező. És abban is biztos, hogy mindezt a színházban kamatoztatni lehet, hiszen a színpadon sem szabad hazudni.
Egyre trendibb lesz Magyarországon a lovaglás? Azt mondja, nagyon örülne ennek, mert fontosnak tartja, hogy ne csak a szavak szintjén büszkélkedjünk azzal, hogy lovas nemzet vagyunk. Azt szintén nagyon fontosnak tartja, hogy a Nemzeti Vágtán ma már többnyire magyar tenyésztésű lovak futnak. Azzal, hogy a verseny ma már átöleli a Kárpát-medencét, valami megmozdult a lótenyésztésben ugyanúgy, mint az értékek felmutatásában. „Akár a legeldugottabb faluból is érkezhet egy ismeretlen lovas, aki a Hősök terén győz.”
Imre azt látja, hogy egyre több remek lovas iskola van az országban, nagyszerű, elkötelezett oktatókkal, akiktől jó dolgokat tanulhatnak a gyerekekkel együtt a felnőttek is.
Imre úgy gondolja: „Civilizált korunkban elfeledkezünk a fajok közötti kommunikációról. Azt gondolja az ember, hogy a teremtés koronájaként a természetben mindent maga alá gyűrhet. Ha az ember elkezd lovagolni, egy jó edző mellett rájön, hogy ez nincs így. Új nyelvrendszert kell kialakítani, a lovas és a ló között. A lovaglás olyan elfelejtett világra nyit utat, ahol szavakkal nem tudjuk megbeszélni a lóval, hogy mire gondolunk. A ló az agyhullámainkra reagál. Meg kell hát tanulnunk a ló fejével gondolkodni, a ló pedig megtanul az ember fejével gondolkodni. Ez egy új nyelv, ráadásul nem egy másik emberrel, hanem egy másik fajjal – és ez hihetetlenül jó érzés.”
A Nemzeti Vágta sztárfutamának győztese egy alapítványnak ajánlhatja fel az 500 ezer forintos fődíjat. Sipos Imre tavaly és idén is a Magyar Lovasterápia Szövetséget nevezte meg. 2016-ban azt gondolta, mindenképp olyan szervezetet szeretne támogatni, amelyik emberekkel és lovakkal egyaránt foglalkozik. Azóta megismerte és megszerette az ott folyó munkát. Az egyetemen a képzés része volt a lovas terápia, s örül, hogy segíthet nekik. „Nagyon képzett szakemberek képzett lovakkal tudnak életpluszt adni azoknak, akiknek erre nagy szükségük van.”
A lovaglás mellett természetesen ott van a színház. Elindult az évad, Dunaújvárosban művészeti igazgatóként kisimítja az utolsó szerződéseket, próbálnak, készülnek az első bemutatóra. Mellette tart még az Élned, halnod kell országos turné is. Színészként szintén kezdődik az új évad, felújító próbákkal, új darabokkal – a Budapesti Operettszínházban ugyanúgy, ahogy a Rózsavölgyi Szalonban.
Ki ne hagyjuk: Imrének természetesen ott van a családja is! Nagyon büszkén mondja: „Hála Istennek, a család olyan biztos hátország a feleségemmel és a két okos, nagy fiammal, hogy mindig van hová haza mennem megnyugodni. Nagy szeretetben élünk, úgy érzem, hogy most nagyon teljes az életem. Persze nagyon sokat kell tenni azért, hogy akár a családban, úgy a művészeti életemben és a lovas életemben is minden tökéletes maradjon.”
Szerdahelyi Csaba
Fotók: MTI/Szigetváry Zsolt és Bartók Kamaraszínház
(A sztárfutam résztvevői: Sipos Imre, Adorján Bálint, Puzsa Patrícia, Barabás Kiss Zoltán, Bács Péter)
