Egy-egy új termékre mindig van ezer ötlet a fejemben, s ha valamihez hozzáfogok, néhány hét alatt végigviszem egészen a laboratóriumi engedélyezésig – mondja Bárdos Eszter, az Eszterkrém kozmetikum manufaktúra tulajdonosa a KamaraOnline-nak.
Bárdos Eszter a szó szoros értelmében a saját és a kislánya bőrén tapasztalta meg, hogy mi a jó. Lili hat hónapos volt, amikor ekcémás lett. A család életmódot váltott, a bőrápolásra kizárólag természetes anyagokat használtak. Valahogy így kezdődött az Eszterkrém kozmetikum manufaktúra története, vagy egy egészen picit talán másképp. Hogy pontosan miként, arról Esztert kérdeztem.
– Hogy van most a kislánya?
– Köszönöm, jól! Lilinek 3 éves korára teljesen elmúlt az ekcémája. Már a betegsége kezdetén igyekeztünk kivonni a háztartásból minden olyan (vegy)szert, ami súlyosbíthatott volna az állapotán. Ezzel együtt megpróbáltam olyan krémeket keverni, amelyek segítették a gyógyulását.
– Ehhez, ha jól tudom, akkor nem volt szakképzettsége. Mivel is foglalkozott?
– Grafikus vagyok, mára azonban a kozmetikum manufaktúra köti le minden energiámat. Csupán egy-két régi ügyfelem maradt meg a grafikusi területről, ők nem szeretnének lemondani a munkáimról, és én is szívesen dolgozom nekik.
– Mikor kezdte tanulni az új szakmát?
– Idén már hetedik éve lesz, azonban az érdeklődés és a tanulás korábban kezdődött. Először magamnak csináltam természetes anyagok felhasználásával dezodort, az volt a beköszönésem. Hiába kerestem ugyanis nekem tetsző dezodort, sehol sem kaptam. Találtam viszont egy receptet a neten, hozzáfogtam és megcsináltam. Nagyon jól sikerült, szerintem korábban ennyire jó dezodorom soha nem volt. Így rögtön az elején megvolt a sikerélmény! A barátnőimnek ingyen adtam belőle, de amikor már 15-20-szoros adagokat készítettem, az már sokba került. Hagytam, hogy az alapanyag költségét kifizessék. Nulla forinttal indultam, apró lépésekkel haladtam, és ez a szemlélet a mai napig megmaradt. Mára természetesen alaposan bővült a termékkör, havonta több százas tételben készítem a krémeket, a választék mára kéttucatra nőtt. Azt mondják, hogy például a sejtek életében is fontos a hetedik év, úgy gondolom, előttem is kimondottan lendületes esztendő áll. Tavalyelőtt elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy egyedül nem győztem a munkát. Azóta besegít egy kolléganőm, és 2017-re ismét nagy lépést tervezek.
– Mire készül?
– Elsősorban arra, hogy a jelenleginél sokkal több helyen lehessen majd megvásárolni az Eszterkrém termékeket. A webáruházas rendelések mellett most is megvehetők a termékek több boltban. Az első árusító hely a lakóhelyemen, Nagykovácsiban volt egy patikában. Ez bővült évről évre, például a solymári biobolttal, egy pécsi, tatabányai és egy budapesti belvárosi üzlettel. Az, hogy több helyre kerülnek a krémeim, nem jelenti azt, hogy átállok a nagyüzemi termelésre. A manufaktúra jelleget és az extra minőséget továbbra is fontosnak tartom. Aprólékos, gondos munka ez, kezdve azzal, hogy az ember megszagolja az alapanyagokat, hogy csak a legfrissebb, a legjobb kerüljön be a műhelybe. Úgy gondolom, ezt nem szabad úgy csinálni, mintha futószalag mellett termelnénk. Kis túlzással így szinte 24 órás elfoglaltságot jelent, ha azt is beleszámolom, hogy folyamatosan jár az agyam az újdonságokon.
– Melyik a munka legnehezebb része?
– Talán az új kozmetikumok kikísérletezésével és a marketinggel mennek el plusz órák, s most a hálózat bővítése sem egyszerű feladat. De nincs miért panaszkodnom, a munka minden fázisát örömmel csinálom, és szívesen tanulok. Egy-egy új termékre mindig van ezer ötlet a fejemben, s ha valamihez hozzáfogok, akkor néhány hét alatt végigviszem egészen a laboratóriumi engedélyezésig. Megjegyzem, mindez rendesen nyeli a pénzt. Az újdonságokat nem csak magam tesztelem, hanem olykor húsz-harminc ismerőst is megkérek rá. Mindig vannak javaslataik, van mit hasznosítanom belőlük. Ha valami szimplán jó, az nekem nem elég, csak a nagyon jó terméket vizsgáltatom be és engedélyeztetem a forgalmazását.
– Nem könnyű ma a kézműves- és biopiacon a legjobbak között maradni.
– Egyre többen foglalkoznak vele, mert szerencsére mind nagyobb az igény a minőségre. Egy világmárkát nyilván olcsóbban ki lehet hozni tömeggyártással, de a manufaktúrás termékeket sokszor jobban elfogadják a vevők, már csak azért is, mert ismerik a készítőjét. Nekem nagyon sok visszatérő vásárlóm van, először inkább valami olcsóbbat próbálnak ki, két hét múlva aztán rendelnek még másik hat félét. A vevők sokszor tanácsokat is kérnek. Tudják, ha például e-maiben kérdeznek valamit, hamar választ kapnak. A nagyoknál nincsen ilyen közvetlen kapcsolat.
– Gondolom, 99 százalékban hölgyek vásárolnak.
– Nem mondanám. Az urak egyre többet adnak magukra. Tavaly ezért is dobtam piacra egy férfiaknak szóló kozmetikum családot, a Hetykét. Ebbe tartozik például „Nagyon penge” néven egy borotválkozás utáni balzsam, de kínálok nekik arckrémet, szemránckrémet, finom illatú szakállolajokat és bajusz waxot is. Úgy látom, a fiatalabbak már abban nőnek fel, hogy igénylik az ápoltságot. Ne gondolja, hogy a férfiak nem tudnak hiúk lenni!
– Mennyit kellett tanulni, hogy idáig jusson?
– Rengeteget. És nem csak kellett, hanem most is kell. Jöttek a könyvek, a szakirodalom, az interneten megtalálható leírások. Természetesen tanfolyamokat is elvégeztem, külön foglalkoztam az aromaterápiával. A legelején egy évet együtt kísérleteztem egy gyógyszerész ismerősömmel. Mindez rengeteg próbával járt, gyakorlat és tapasztalat nélkül ugyanis a tankönyvek csak kiindulópontot jelentenek. Tavaly ott voltam az iparág egyik legnagyobb szakkiállításán Nürnbergben, ahonnan hatalmas szellemi munícióval tértem haza. Szinte befogadhatatlan mennyiségű információt gyűjtöttem, jó néhány ötlet megvalósítása még várat magára. Remélem, hogy ebben az évben kijövök egy újabb csúcstermékkel, nagyon készülök rá. Idén is tervezem, hogy megnézek kiállításokat – mi tagadás, lehetne belőlük több Magyarországon is.
– Év végén nagyobb a hajtás a manufaktúrában?
– A karácsony előtti időszak az ajándékok vásárlása miatt mindig erősebb, de úgy látom, hogy szezonoktól és évszakoktól függetlenül egyre inkább kiegyenlített a forgalom.
– Mikro vállalkozás szintjén meg lehet ebből élni?
– Igen, noha nem tudnék rózsadombi villát venni, igaz, nem is áll szándékomban. Az üzletpolitikám eleve arra épül, hogy igyekszem viszonylag kis profittal dolgozni. Vannak kedvenc alapanyagaim, ilyen például a céklapor, amelyet szájbalzsamhoz használok. Gyönyörű a színe és nagyon egészséges. Egy ideje az alumínium mentes dezodorok is nagyon trendik, és a rózsás krémemből sem tudok eleget készíteni, annyira kapós.
– A családban csak Ön foglalkozik kozmetikumokkal?
– Igen, a többiek annak örülnek, hogy én örülök. Még azt is elnézik nekem, hogy otthon sokat kísérletezek. Az én igazi laboratóriumom a konyha, igaz, a műhely nem otthon van. Általában három kör elég ahhoz, hogy elkészüljek valami új termékkel.
– Nem tervezi, hogy tanfolyamot szervez, másokat tanít?
– Jó gondolat, igény is lenne rá, de sajnos nem vagyok tanár alkat. Így a vevőimnek be kell „érniük” azzal, amit én csinálok. Szerencsére elégedettek velem, és nekem ez bőven elég.
Szerdahelyi Csaba
A nagy fotón Bárdos Eszterrel az édesanyja, aki sokat segít lányának.
