A külföldi utazások szervezésével kapcsolatos jogosultságokat a Budapesti Békéltető Testület szakemberei foglalták össze.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény, valamint az utazási szerződésről szóló 281/2008. (XI. 28.) kormányrendelet szabályozza, hogy a szervezett utazásokat milyen formaiságokkal – kizárólag írásban –, tartalommal, feltételekkel kell megkötnie az utazási irodának a fogyasztóval. Amennyiben úgy dönt a fogyasztó, hogy mégsem megy el a lefoglalt utazásra, úgy az egyedi szerződésben – amelyet az utazásszervezőnek át kellett adnia a szerződés megkötésekor – foglalt bánatpénzzel számolhat az alábbiak figyelembevételével, olvasható a Budapesti Békéltető Testület összefoglalójában.
Egyrészt, az utas elállásának esetére kikötött bánatpénz mértéke a szolgáltatás díját nem haladhatja meg. Az utasnak az utazás megkezdését megelőző 35 napnál, szálláshely (apartman) igénybevételére irányuló utazási szerződés esetében pedig 45 napnál korábbi elállása esetére bánatpénzként legfeljebb a szolgáltatás díjának 10 százaléka lehet. Az utazás megkezdését megelőző 60 napnál korábbi elállás esetére pedig bánatpénz nem követelhető. Másrész, amennyiben az utazást lefoglalta a fogyasztó, úgy az utazási szerződés megkötésekor előleg címén kizárólag 40 százalékot követelhet főszabály szerint az utazásközvetítő. A fizetendő teljes díj megfizetését az utazásszervező legkorábban pedig az utazás megkezdése előtt 30 nappal igényelheti (szintén főszabály szerint).
Az utas által fizetendő díj mértéke nem emelhető. Ez alól csak akkor van kivétel, ha a díjemelés lehetőségéről a szerződés rendelkezik, és a díjemelésre a szállítási költségek (ideértve az üzemanyagköltségeket), az utazási szerződésben vállalt részszolgáltatásokkal kapcsolatos adó, illeték és egyéb kötelező terhek (így különösen üdülőhelyi díj, horgonyzási díj, repülőtéri illeték), vagy deviza – az utazásszervező közreműködőjével kötött szerződésben meghatározott mutató szerinti – forintárfolyamának változása miatt kerül sor. Azonban a fizetendő teljes díj az utazás megkezdését megelőző 20 napon belül már semmilyen okból sem emelhető.
Ha az utazásszervező az utazási szerződés lényeges feltételét az indulás előtt rajta kívül álló okból kívánja jelentősen módosítani, így különösen, ha a díjemelés mértéke a 8 százalékot meghaladja, köteles erről az utast haladéktalanul tájékoztatni, és az utas haladéktalanul elállhat a szerződéstől. Ez esetben bánatpénz nem követelhető.
Előírja a hivatkozott kormányrendelet azt is, hogy ha az úti cél vagy az ahhoz vezető útvonal olyan területet érint, amely – az utazási szerződés megkötését követően – a külpolitikáért felelős miniszter által vezetett központi államigazgatási szerv honlapján az „utazásra nem javasolt” utazási célországokat és térségeket megjelölő felsorolásba felvételre kerül, úgy az utas elállhat a szerződéstől.
Legyenek tisztában a fogyasztók a szerződés részleteivel is, mert az utazási szerződésben vállalt szolgáltatás teljesítéséért az utazásszervező felel. Ha az utazásszervező a vállalt szolgáltatást nem az utazási szerződésnek megfelelően teljesíti, köteles a szolgáltatás díját arányosan leszállítani. Nem köteles azonban azt leszállítani, ha az utas a szolgáltatást vagy valamely részszolgáltatást saját elhatározásából vagy az érdekkörében felmerült okból nem veszi igénybe.
Ha viszont az utazás megkezdését követően az utazásszervező az utazási szerződésben meghatározott szolgáltatás jelentős részét nem tudja teljesíteni, köteles azokat más megfelelő, hasonló értékű részszolgáltatással pótolni. Ha az ilyen részszolgáltatás értéke a nem teljesített részszolgáltatás értékét meghaladja, a költségkülönbözet az utasra nem hárítható át. Amennyiben az utazásszervező ilyen helyettesítő részszolgáltatást nem tud nyújtani, vagy az utas azt indokoltan nem fogadja el, az utazásszervező – amennyiben az utas erre igényt tart – köteles gondoskodni az utasnak az utazás kiinduló helyére vagy az utas által elfogadható, a célországban található más visszaérkezési helyre történő szállításáról, ennek költségeit viselni, és az igénybe vett részszolgáltatások értékével csökkentett befizetett díjat visszafizetni.
A fogyasztóknak figyelni kell arra, ha észlelik, hogy az utazásszervező nem a szerződésük szerint teljesít, úgy kifogásukat haladéktalanul, igazolható módon (írásban) utaskísérővel, vagy annak hiányában a helyszíni szolgáltatóval közöljék. Az utaskísérő köteles gondoskodni arról, hogy a kifogást a helyszíni szolgáltatónak bejelentse. Továbbá köteles az utas bejelentését, illetve annak a helyszíni szolgáltatóval való közlésének tényét jegyzőkönyvbe foglalni, és ennek egyik példányát az utasnak átadni. Az utaskísérő köteles az utazásszervezőt haladéktalanul tájékoztatni, valamint a szükséges intézkedéseket haladéktalanul megtenni. Utaskísérő hiányában – ha a helyi szolgáltató a panaszt nem orvosolta – az utas azt az utazásszervezőt, illetve azt az utazásközvetítőt köteles tájékoztatni, akinél az utazási szerződést megkötötte. Célszerű ilyenkor felhívni, majd a bejelentést e-mailben a bejelentést követően azonnal megírni az utazásszervezőnek.
Ha az azonos időpontban, azonos útvonalon, azonos szolgáltatást igénybe vevő utasok létszáma eléri a 15 főt, az utazásszervező köteles gondoskodni arról, hogy a csoportot külföldön a célország nyelvét vagy a célországban általánosan használt világnyelvet beszélő, idegenvezetésre jogosult személy kísérje. Nem kell viszont idegenvezetésre jogosult csoportkísérőt biztosítani, ha a csoport tagjai erre nem tartanak igényt.
A kormányrendelet két helyen említi a „vis maior” esetét. Egyrészt akkor, ha az utazásszervező nem az utas érdekkörében felmerült okból áll el az utazási szerződéstől, és az utasnak az elállás következtében felmerült kárát köteles megtéríteni, illetve személyiségi jogsértés esetén sérelemdíjat fizetni. Valamint akkor, amikor az utazási szerződést nem teljesíti, hibás teljesíti, és az ebből eredő károk, illetve a személyiségi jogsértésért járó sérelemdíj megfizetésére köteles.
Az első esetben az utazásszervező mentesül a kártérítési kötelezettsége alól, ha az utazásszervező elállására általa nem befolyásolható (ellenőrzési körén kívül eső), ésszerűen el nem hárítható olyan külső körülmény miatt – ide nem értve valamely harmadik személy magatartását, illetve a túlfoglalás esetét – került sor, amelyet a szerződéskötés idején nem látott és ésszerű elvárhatóság mellett nem is láthatott előre, azaz vis maior következik be.
A második esetben amennyiben az utazásszervező az utazási szerződést hibásban, vagy nem teljesíti, úgy nem köteles az ebből eredő károk, illetve a személyiségi jogsértésért járó sérelemdíj megfizetésére, ha a nem-teljesítés, illetve a hibás teljesítés sem az ő, sem az általa igénybe vett közreműködő magatartására nem vezethető vissza. Így különösen, ha a szerződés teljesítésében mutatkozó hiányosságok az utas magatartására vezethetők vissza, vagy a hiba olyan harmadik személy magatartására vezethető vissza, aki az utazási szerződésben vállalt szolgáltatás teljesítésével nincs kapcsolatban, és a hibát az utazásszervező ésszerű elvárhatóság mellett sem láthatta előre, illetve azt nem volt képes elhárítani, vagy a vis maior esetén.
Így a két esetkörnél feltétlenül figyelembe kell venni, hogy az adott eset vis maior-nak tekinthető-e – hangsúlyozzák a Budapesti Békéltető Testület szakemberei.
