Ha valakinek pénztartozása áll fenn, akkor e kötelezettségét az összeg megfizetésével tudja teljesíteni. A pénztartozás teljesítése felvet néhány apavető kérdést, amelyet érdemes tisztázni. Mi számít fizetésnek? Bármely pénznemben lehet-e fizetni? Hogyan kell elszámolni a befizetést, ha a kötelezettnek több tartozása áll fenn? Hogyan kell elszámolni, ha a befizetés a teljes tartozást nem fedezi? A kérdésekre dr. Szabó Gergely ügyvéd, a Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda irodavezető partnere válaszol.
Mi számít fizetésnek?
A pénztartozás teljesítésének egyik nyilvánvaló módja a tartozás megfizetése. Azért csak az egyik módja, mert a pénztartozás például beszámítással is teljesíthető. Beszámítás esetén a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló lejárt pénzkövetelését számítja be a tartozásába.
Fizetés alatt a pénz tulajdonjogának a jogosult részére való átruházását vagy a jogosult fizetési számlájára való befizetést vagy átutalást kell érteni. A pénz tulajdonjogának átruházását másként készpénzben való fizetésnek nevezzük, azaz amikor a pénz fizikailag cserél gazdát a felek között. A fizetés másik módja a jogosult számlájára való készpénz befizetés. Ez utóbbi esetben nem közvetlenül a jogosult fizikai birtokába kerül a pénz, hanem a számlájára. A harmadik mód az átutalás, ami alatt a pénzösszegnek bármilyen számlák közötti átvezetését értjük, például a jogosult számlájáról a kötelezett számlájára való átutalás, vagy a beszedési megbízás.
Nem fizetés, ha a kötelezett tartozását nem pénzben, hanem más módon kívánja kiegyenlíteni, például ingó dolog vagy ingatlan tulajdonjogának átruházásával. Az ilyen teljesítést a jogosult nem köteles elfogadni.
A pénztartozás készpénzfizetés esetén a pénz átvételének időpontjában válik teljesítetté. Minden egyéb esetben abban az időpontban teljesített a fizetés, amikor a pénzt a jogosult fizetési számláján a jogosult számlavezető bankja jóváírta vagy azt jóvá kellett volna írnia.
A pénztartozás teljesítésének alapvető szabályai
A pénztartozást a teljesítés helyén és idején érvényben lévő pénznemben kell megfizetni. A jogosult a teljesítési határidő előtti teljesítést is köteles elfogadni.
A teljesítés helye készpénzfizetés esetén a jogosultnak a fizetési kötelezettség keletkezésének időpontja szerinti lakóhelye (ennek hiányában szokásos tartózkodási helye), szervezet esetén telephelye (ennek hiányában székhelye). Egyéb fizetési mód esetén a teljesítés helye a jogosultnak a kötelezettség keletkezésének időpontja szerinti fizetési számláját vezető bank telephelye, ennek hiányában székhelye. Ha a kötelezettség keletkezésekor a jogosultnak több fizetési számlája van, a kötelezettnek a teljesítési hely tekintetében választási joga van.
A más pénznemben meghatározott pénztartozást a teljesítés helye szerinti jegybank által a teljesítés idején meghatározott árfolyam – ha ilyen nincs, a pénzpiaci árfolyam – alapján kell átszámítani.
A fizetés elszámolása
Ha az azonos jogviszony alapján (például kölcsönszerződés) fennálló teljes tartozást a kötelezett befizetése nem fedezi, akkor a befizetett összeget elsősorban a költségekre, majd a kamatokra és végül a főtartozásra kell elszámolni. Ha tehát egy adósnak van összesen 1 millió forint tartozása, amelyből 200.000,-Ft a késedelmi kamat, 800.000,-Ft a tőke, és 500.000,-Ft-ot megfizet, az a tőketartozását 300.000,-Ft-tal csökkenti. A befizetett összeg elszámolása tekintetében a jogosult saját döntése alapján eltérhet az említett törvényi sorrendtől, így akár az egész befizetett összeget elszámolhatja a tőketartozásra.
Más a helyzet, ha a kötelezettnek több tartozása áll fenn a jogosulttal szemben, például több szerződés alapján is tartozik a jogosultnak. Ebben az esetben, ha a fizetés nem fedezi az összes tartozást, a kötelezettet illeti a választás joga, hogy mely tartozására kívánja azt elszámolni. A kötelezett erről a teljesítés időpontjáig dönthet, és rendelkezését közölnie kell a jogosulttal is. E közlést megteheti például a banki átutalás közlemény rovatában.
Ha a kötelezett a tartozások elszámolásának rendjéről nem rendelkezett, és egyértelmű szándéka sem ismerhető fel, a másik fél döntheti el, hogy az esedékes és nem vitás tartozások közül a teljesítést melyik tartozásra számolja el. E döntéséről a kötelezettet megfelelő határidőn belül értesíteni köteles. Ha egyik fél sem rendelkezett, vagy a jogosult döntéséről a kötelezettet nem értesítette, a teljesítést elsődlegesen a régebben lejárt tartozásra kell elszámolni. Azonos lejárat esetén a kevésbé biztosított, egyenlő mértékben biztosított követelések közül a kötelezettre terhesebb tartozásra kell elszámolni a befizetést. Ha a befizetés ennek alapján nem számolható el, azt valamennyi tartozásra arányosan kell elszámolni.
dr. Szabó Gergely ügyvéd,
irodavezető partner
Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda
