A Brexit akár az EU megerősödéséhez is lendületet adhat, de az unió vezetőinek ehhez rendkívüli döntéseket kell hozniuk – írja friss cikkében Soros György.
Amíg az Egyesült Királyság népe nem szavazta meg az ország EU-ból való kilépését, Európa legnagyobb problémája a menekültválság volt – kezdi a Project Syndicate-en megjelent „The Promise of Regrexit” című cikkét Soros György. A menekültválság komoly szerepet játszott abban, hogy a még súlyosabb vészhelyzetet előidéző Brexit bekövetkezett.
A kilépés mellett szóló végeredmény komoly megrázkódtatás volt, a szavazás másnapján az Európai Unió szétesése gyakorlatilag elkerülhetetlennek tűnt. Az EU túlélésével kapcsolatos borús jóslatok az egyes tagállamokban – mindenekelőtt Olaszországban – kialakuló válságok miatt még sötétebbé váltak.
Amint azonban az első sokk elmúlt, váratlan dolog történt: a tragédia immár nem tűnik megváltoztathatatlan ténynek. Amit korábban csak hipotetikusnak tartottak, most valósággá vált, és sok brit szavazó kezdte érezni azt a fajta lelkiismeret-furdalást, amely a nagy tételű vásárlásokat rendszeresen kíséri. A font árfolyama zuhanni kezdett, valószínűvé vált egy újabb skót népszavazás kiírása. A kilépéspárti kampány vezetői önrombolásba kezdtek, követőik közül pedig néhányan felismerték, milyen sötét jövő áll az országuk és saját maguk előtt is. A közvélemény változását mutatja az több mint 4 millió embert megmozgató kampány, amelynek egy új népszavazás kiírása érdekében gyűjt aláírásokat.
Míg maga a Brexit negatív, ez a spontán reakció pozitív meglepetés. Mindkét opció támogatói – és ami nagyon fontos, azok is, akik nem szavaztak (mindenekelőtt a 35 éven aluli fiatalok) – mobilizálódtak. Olyan polgári kezdeményezéseknek vagyunk tanúi, amilyeneket az EU soha nem volt képes előidézni.
A szavazást követő zűrzavar nyilvánvalóvá tette az Egyesült Királyság polgárai számára, hogy mit veszítenek az EU-ból való kilépéssel. Ha ez az érzület Európa többi részében is elterjed, akkor az, ami eddig az EU elkerülhetetlen szétesésének tűnt, akár pozitív lendületet is adhat egy erősebb és jobb Európa melletti elkötelezettségnek.
A folyamat az Egyesült Királyságból indulhat el. A népszavazás ugyan nem tehető semmissé, de az aláírásgyűjtés átalakíthatja a politikai térképet, megjelenítve az EU-tagság melletti új keletű lelkesedést. Ez az Európai Unió más részeiben is megismétlődhet és előidézhet egy „mozgalmat”, amely – azáltal, hogy gyökeresen átalakítja – megmentheti az Európai Uniót. A következő hónapokban, amint a Brexit következményei egyre inkább napvilágra kerülnek, egyre többen kívánnak majd csatlakozni ehhez a mozgalomhoz.
Az EU-nak nem szabad megbüntetnie a brit szavazókat, és nem szabad figyelmen kívül hagynia az unió hiányosságaival kapcsolatos, jogos panaszokat sem. Az európai vezetőknek el kell ismerniük, hogy hibákat követtek el, ahogy azt is, hogy a jelenlegi intézményi keretek ténylegesen demokrácadeficittől szenvednek. Ahelyett, hogy a Brexitet afféle „válóperes tárgyalásnak” tekintenék, meg kell ragadniuk a lehetőséget az EU „újragondolására” – arra, hogy olyan klubbá tegyék, amelynek tagsága egyaránt vonzó az Egyesült Királyság és más, esetleg a kilépéssel kacérkodó országok számára.
Ha az elégedetlen polgárok Franciaországban, Németországban, Svédországban, Olaszországban, Lengyelországban és másutt azt látják, hogy az EU jobbá teszi az életüket, akkor az unió erősebbé válik. Ha nem, akkor széthullása gyorsabb lesz, mint ahogy azt vezetői és polgárai jelenleg gondolnák.
A következő kritikus pont Olaszország, amelynek egy bankválsággal kell megküzdenie, és ahol októberben népszavazást tartanak. Matteo Renzi miniszterelnök egy 22-es csapdájához hasonló szituációval néz szembe: ha nem tudja megoldani a bankválságot, elveszíti az alkotmányos reformról szóló népszavazást. Ezzel viszont az 5 Csillag Mozgalmat segítené a hatalomba, amely a kilépéspárti brit UKIP partnereként politizál az Európai Parlamentben. A megoldáshoz Renzinek szüksége lenne az európai intézmények támogatására, ezek azonban túl lassúak és rugalmatlanok.
Európa vezetőinek rá kell döbbenniük, hogy az EU-t az összeomlás immár közvetlenül fenyegeti. Ahelyett, hogy egymásra mutogatnak, össze kell fogniuk és rendkívüli intézkedéseket kellene hozniuk.
Először, élesen el kellene különíteni az EU- és az eurózóna-tagságot. Azokat a szerencsés országokat, amelyek nem tagjai a közös pénzt használó blokknak, nem szabad diszkriminációval sújtani. Ha az eurózóna – helyesen – szorosabb integrációt akar, akkor a monetáris hatóság, az Európai Központi Bank mellett saját pénzügyminisztériumra és költségvetésre is szüksége van.
Másodszor, az EU-nak élnie kellene kiváló és jórészt kihasználatlan hitelfelvételi lehetőségeivel. A vezetők felelőtlenül cselekszenek, ha nem használják ki az EU hitelfelvételi kapacitásait, amikor az unió létezése forog kockán.
Harmadszor, az EU-nak meg kell erősíteni magát a külső ellenségekkel szemben, amelyek kihasználhatják az unió jelenlegi gyengeségét. Az EU legnagyobb „kincse” Ukrajna, amelynek polgárai készen állnak arra, hogy akár életük feláldozásával is megvédjék országukat. Magukat védve Európát is védik – ami Európában ritkán fordul elő manapság. Ukrajna szerencséje, hogy új kormánya jobban elkötelezett azon reformok mellett, amelyeket polgárai és külső támogatói egyaránt követelnek. Az EU és tagállamai azonban nem nyújtják Ukrajnának azt a támogatást, amelyet megérdemelne (az Egyesült Államok sokkal inkább).
Negyedszer, teljesen újra kell gondolni a menekültválság kezelését célzó uniós terveket. Ezek a tervek tele vannak félreértelmezésekkel és ellentmondásokkal, amelyek miatt nem lehetnek hatékonyak, ráadásul aggasztóan alulfinanszírozottak. Mindezen felül olyan kényszerítő intézkedéseket tartalmaznak, amelyek ellenszegülést váltanak ki. (Soros György javaslatai a probléma megoldására itt olvashatók.)
Ha az EU az itt vázolt irányban előre tud lépni, olyan szerveződéssé válik, amelyhez az emberek szívesen tartoznak. Ezen a ponton az alapszerződés megváltoztatása – a szorosabb integrációval egyetemben – újra lehetővé válik.
Ha Európa vezetői nem cselekszenek, akkor azoknak, akik meg akarják menteni, újra akarják gondolni az uniót, az egyesült királyságbeli fiatal aktivisták nyomdokaiba kell lépniük. Soha nem volt még ekkora szükség arra, hogy az EU védelmezői módot találjanak arra, hogy befolyást gyakoroljanak az európai politikára – zárja fejtegetését Soros György.
