2015-ben a munkaügyi hatóság 17 375 munkáltatót ellenőrzött, a vizsgálatok során a foglalkoztatók 69 százaléknál tárt fel munkaügyi jogsértéseket, amelyek az ellenőrzés alá vont munkavállalók (89 087 fő) 67 százalékát érintették – tájékoztatott a NGM Foglalkoztatás-felügyeleti Főosztálya.
Az előző évhez képest csökkent a jogsértési arány, mivel 2014-ben az ellenőrzött foglalkoztatók 73 százalékánál állapítottak meg a munkaügyi felügyelők valamilyen szabálytalanságot és az ellenőrzés alá vont munkavállalók 71 százalékát foglalkoztatták szabálytalanul.
Az ellenőrzések vegyes fogadtatásúak munkáltatói oldalon, ami attól is függ, hogy milyen jogsértés került megállapításra az adott munkáltatónál, de általánosnak mondható az indulatmentesség, atrocitások csak igen ritka esetben fordulnak elő. A munkavállalók döntő többségben kedvezően fogadják az ellenőrzéseket, mert a hatóságtól várnak pozitív fordulatot a munkáltató által alkalmazott foglalkoztatási gyakorlat megváltoztatásában, de ennek ellenére is nehezen nyilatkoznak az őket érintő szabálytalanságról, gyakran letagadják a jogsértést, a jogsértő munkáltató mellé állnak, félnek a következményektől, állásuk elvesztésétől.
Feketefoglalkoztatás
Az ellenőrzési tapasztalatok szerint még mindig kiemelkedő szabálytalanság a feketefoglalkoztatás. A főbb munkaügyi jogsértések 15 százalékát teszik ki a munkaszerződés és bejelentés nélküli szabálytalanságok. Ez 10 659 főt jelentett 2015-ben, ami nagyságrendileg megegyezik a 2014-ben érintettek számával.
A 2015. évben megállapítható, hogy egyszerűsített foglalkoztatási jogviszonyban foglalkoztatott munkavállalók 70 százalékát érintette valamilyen jogsértés.
Az építőipari vállalkozások egyszerűsített foglalkoztatás keretében a munkavállalók 78 százalékát foglalkoztatják szabálytalanul. Az építőipar utóbbi években történő fellendülésére figyelemmel a munkaügyi hatóság növelte az ellenőrzések arányát az ágazatban, amely így elérte a 23 százalékot (2014. évben ez az arány 18százalék volt). A 2014. év végéhez képest a „feketemunkások” aránya alig változott (36 százalékról 37 százalékra nőtt) az építőipar területén. Az ágazat a korábbi tapasztalatokkal megegyezően – jelenleg is – a legtöbb bejelentés nélküli foglalkoztatott munkavállalót „adja”.
A mezőgazdasági vállalkozások az összes bejelentés nélkül dolgozó munkavállaló 6 százalékát alkalmazták, amely tavalyi 9 százalékhoz képest csökkenést mutat.
A gépipart nem számítva a feldolgozóiparban a munkáltatók feketemunkát érintő jogsértési aránya 7százalékról 5 százalékra „esett”. A 2013-as évben még 8 százalékos volt a bejelentés nélkül foglalkoztatottak száma, így megfigyelhető a javulás a feldolgozóipar területén, igaz idén az ellenőrzések 6 százaléka esett erre az ágazatra, szemben az elmúlt évek 7 százalékával.
A személy- és vagyonvédelmi tevékenységet ellátó munkáltatók adták 2015-ben a „feketemunkások” 13 százalékát, ami a tavalyi évhez mért 10 százalékhoz képest növekedést mutat és továbbra is a „legfertőzöttebb” ágazatok között van. Az ellenőrzések 12 százaléka esett a személy- és vagyonvédelem területére, mely a 2014. éves adatokkal megegyező. A 2015 tavaszán elrendelt munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatos célvizsgálat megtartása során a vagyonvédelmi munkáltatók ellenőrzése indokoltan súlyozottan fordult elő, mivel az ágazatban gyakori volt a jogellenes munkaerő-kölcsönzés.
A kereskedelmi vállalkozások esetében a munkaszerződés és bejelentés nélküli munkavállalók aránya 2014-hez képest csökkent, mivel 2014-ben 11 százalékát, míg 2015-ben a bejelentés nélkül dolgozók 9 százalékát foglalkoztatta ez az ágazat a vizsgált időszakban. Az ellenőrzések száma viszont a tavalyi 26 százalékhoz képest a kereskedelem területén csökkent, ugyanis a vizsgált időszakban 24 százalék volt az ágazatot érintő vizsgálati arány.
A vendéglátásban az előző évi 9 százalékról 11 százalékra növekedett a munkaszerződés és bejelentés nélkül foglalkoztatott munkavállalók száma januártól-decemberig tartó időszakban. Az ágazatot érintő ellenőrzések számában is minimális növekedés figyelhető meg, mivel 2015. évben az ellenőrzések 15 százaléka volt ebben az ágazatban, a 2014. évi 14 százalékhoz képest.
Sokan „kockáztatnak”
Az egyes ágazatokban lefolytatott ellenőrzések számát évről évre jelentősen befolyásolja a hatósághoz érkező közérdekű bejelentések és panaszok száma is. Feketefoglalkoztatással kapcsolatosan vélelmezhető egyes munkáltatók részéről a tudatosság, mivel – az ellenőrzés elmaradása esetén – a munkaerő költsége így alacsonyabbra szorítható. Egyértelműen fennáll bizonyos foglalkoztatók részéről a „kockáztatás”, ahogy az már a korábbi években is tapasztalható volt. Egyes cégek nehezen megközelíthető, „eldugott” helyen tevékenykednek, és számítanak az ellenőrzés hiányára, illetve csekély valószínűségére. Ezek leginkább azok a munkáltatók, akik a székhelyüktől eltérő változó munkahelyen foglalkoztatják munkavállalóikat, például az építőiparban, a személy- és vagyonvédelmi ágazatban, vagy a mezőgazdaságban.
Az egyszerűsített foglalkoztatás bejelentésének elmulasztása hátterében továbbra is a közterhek befizetésének elkerülésére, illetve az egyszerűsített foglalkoztatás időbeli korlátainak kijátszására irányuló szándék húzódik meg. A munkáltató havi 15 napnál több alkalommal foglalkoztatja a munkavállalót, ám a „rendes” munkaviszonyban történő bejelentés helyett inkább megpróbálja „elbliccelni” az alkalmi munka havi korlátját meghaladó munkanapok bejelentését.
A gazdasági válság miatt bevezetett, a kis- és középvállalkozások támogatását célzó enyhébb szankciók mára már nem feltétlenül tartják vissza a jogsértésektől az egyebekben gazdaságilag egyre inkább magukra találó munkáltatókat. A többség már tudatában van annak, hogy a legsúlyosabb esetben sem kell a bírságszankcióval számolnia és más hátrányos következménye sincs az első jogsértésnek, viszont a bejelentés nélküli foglalkoztatással jelentős költségcsökkentést érhetnek el a befizetendő adók és járulékok „megtakarításával”.
Továbbra is gyakori az adminisztrációs hibára való hivatkozás, valamint tipikus „kifogás”, hogy a munkavállalók bejelentéséhez szükséges adatokat időben leadták a könyvelőnek, de a könyvelő elmulasztotta a bejelentésüket. Előfordult az a magyarázat, hogy próbaidő után kívánta bejelenteni a munkavállalót a munkáltató, illetve hogy a munkavállaló próbanapon van, valamint védekezésként hozzák fel a foglalkoztatók azt is, hogy előző időszakban mindig bejelentették a munkavállalókat. Természetesen az adminisztrációs okokra történő hivatkozás értelmezhetetlen egy előzetes bejelentési kötelezettség esetén, hiszen az élet számos területén előzetes kötelezettségekhez kötött bizonyos tevékenységek megkezdése, szolgáltatások igénybevétele is. Nyilvánvaló, hogy ezekben az esetekben sem mentesülhet a szabályszegő személy a mulasztás következményei alól, arra hivatkozva, hogy korábbi esetekben szabályszerűen járt el.
Munkaidő, pihenőidő, rendkívüli munkavégzés
A munkaidővel, pihenőidővel és rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatos jogsértések (19 253 fő) száma szinte azonos a tavalyi év hasonló időszakában feltárt ilyen szabálytalanságok számával. Ezen jogsértések jellemzően a kereskedelem, vendéglátás és a feldolgozóipar (beleértve a gépipart is), valamint személy- és vagyonvédelem területén foglalkoztatott munkavállalókat érintették a legnagyobb számban.
Gyakran előfordult, hogy a munkavállalókat a munkáltató nem tájékoztatta a munkaidő-beosztásról, illetve a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontjáról. A munkáltatók egy része helytelenül a munkavállalókra bízza, döntsék el maguk, hogy melyik nap ki jön munkát végezni pedig a munkaidő-beosztás elkészítése a munkáltató kötelezettsége. A munkavállalók munkaideje sokszor meghaladta a napi, illetve a heti munkaidő megengedett legmagasabb mértékét. Emellett a rendkívüli munkaidő szabályainak, valamint a munkaszüneti napon történő munkavégzés szabályainak megsértésével is lehetett találkozni.
Pihenőidővel kapcsolatos jogsértések: több ízben megállapítható volt a napi, valamint heti pihenőidő hiánya, valamint rendszeres szabálytalanság, hogy a munkaközi szünetek nem a 6 törvényben meghatározott mértékben kerültek kiadásra. Pozitív tapasztalat, hogy a nagyobb munkavállalói létszámot foglalkoztató vállalkozások általában nem vállalják fel a szabálytalan foglalkoztatást, hanem munkaidőkeret meghatározása mellett munkaidő-beosztást készítenek és közölnek munkavállalóikkal.
A munkaidő-nyilvántartás hiányával, vagy adatainak valótlan rögzítésével 19 324 főt érintően találkoztak a munkaügyi felügyelők, amely 2014. évhez képest (28 589 fő) kiemelkedő csökkenést jelent. (A képet azonban árnyalja, hogy 2014. májusában egy gépipari cégnél több ezer munkavállaló esetében vizsgálták és állapították meg ugyanilyen nagyságrendben a joghely megsértését a felügyelők). A munkaidő-nyilvántartással kapcsolatos törvényi rendelkezések megszegése a korábbi évekhez hasonlóan a leggyakrabban előforduló szabálytalanság, a főbb jogsértéssel érintett munkavállalók több mint negyedét érinti.
A munkaidő-nyilvántartással összefüggő jogsértéssel érintett munkavállalók legnagyobb része a feldolgozóipar (beleértve a gépipart is) valamint a kereskedelem területén munkát vállaló foglalkoztatottak közül került ki, valamint nagy számban fordult elő az építőipari ágazatban foglalkoztató munkáltatóknál is ezen szabálytalanság. A tapasztalatok szerint a foglalkoztatók nincsenek tisztában a munkaidő-nyilvántartás rendeltetésével, mely szerint annak hitelesen kell tükröznie a munkavállalók munka- és pihenőidejét. A nyilvántartások vezetését gyakran azért tartják szükségtelennek a munkáltatók, mert a munkavállalók napi munkaidejének kezdő időpontja, illetve mértéke nem, vagy csupán nagyon ritkán változik.
A munkaidő-nyilvántartással kapcsolatos jogsértések nem csak apró hiányosságokat jelentenek, hiszen elfedik az esetleges munkabérrel, munkaidővel, illetve pihenőidővel kapcsolatos szabálytalanságokat is. A munkaidő nyilvántartás hiányossága, vagy hiánya miatt nem ellenőrizhető a pihenőidőre, pihenőnapra, munkaszüneti napon történő munkavégzésre vonatkozó szabályok betartása és a pótlékfizetés teljesítése sem, tehát közvetetten a munkavállalók alapvető jogai sérülnek.
Munkabérrel kapcsolatos jogsértések
A munkabérrel kapcsolatos jogsértések (kötelező legkisebb munkabér és garantált bérminimum szabályainak megsértése, a határidőben történő bérkifizetéssel összefüggésben megállapított jogsértés, az írásba foglalt és visszaellenőrizhető tartalmú bérelszámolás biztosításával kapcsolatos hiányosságok, stb.) mértékét jól mutatja, hogy az összes főbb szabálytalansággal érintett foglalkoztatott közel ötödét (11 658 fő) érintették a vizsgált időszakban. Ezen belül a legjelentősebb a munkabér védelmére vonatkozó szabályok, illetve a pótlékokra vonatkozó szabályok megszegése volt, azon belül is jelentős számú munkavállaló szenvedte el a vasárnapi munkavégzés ellentételezésének elmaradását. 2014-ben 15 775 főt érintettek a munkabérrel kapcsolatos szabálytalanságok, így ezzel kapcsolatosan kedvező tendencia figyelhető meg a 2015. évben.
A munkáltatók gyakran nem tesznek eleget határidőben a munkabér fizetési kötelezettségüknek, és továbbra is előfordul, hogy minimálbért fizetnek annak a munkavállalónak, akit garantált bérminimum illetne meg. A tapasztalatok szerint ennek a jogsértésnek az elkövetése sok esetben arra vezethető vissza, hogy a munkáltatók maguk sem tudják, hogy az adott munkavállalónak jár a garantált bérminimum. Több esetben megállapítást nyert, hogy a munkabérről adott írásos elszámolás nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak, nem volt megállapítható, hogy a munkáltató az alapbéren felül milyen pótlékokat számolt el a munkavállalóknak.
A munkaügyi hatóság a vonatkozó törvényi rendelkezés szerint a munkabért nem, vagy nem időben fizető munkáltató részére minden esetben lehetőséget biztosít arra, hogy az eljárás során az elmaradt bért egy kitűzött határidőn belül megfizesse, melynek következtében mentesül az egyébként kötelező munkaügyi bírság megfizetése alól. A hatóság ily módon is tudja segíteni azt, hogy a munkáltató a munkavállalók jogszerűen járó munkabérének kifizetésére és ne egy esetleges bírságösszeg kiegyenlítésére fordítsa anyagi erőforrásait.
Igazolások, szabadság, jogellenes munkaerő-kölcsönzés
Jelentős számban előforduló munkaügyi szabálytalanság a foglalkoztatásra irányuló jogviszony megszűnésével összefüggő igazolások kiállításának és kiadásának, valamint a munkaviszony megszűnéséhez, megszüntetéséhez kapcsolódó elszámolásnak az elmaradása. Ezek a jogsértések általában munkáltatói mulasztásból erednek, bár előfordul, hogy megromlik a felek között a viszony, esetleg elszámolási vita alakul ki köztük és a munkáltató – mintegy szankcióként – szándékosan, de jogszerűtlenül visszatartja az igazolásokat. Az is előfordult, hogy a munkavállaló akkor szembesül azzal, hogy bejelentés nélkül foglalkoztatták, mikor a munkavégzést követően a munkáltató nem adja ki a kilépő igazolásokat. Külön említést érdemel, hogy ennek a szabálytalanságnak az ellenőrzése rendszerint a munkavállalók panasza alapján kezdődik.
Több ellenőrzött munkáltató sem tartotta be a szabadság kiadására vonatkozó szabályokat, amely jogsértések túlnyomó többségét már évek óta a feldolgozóipar területén munkát vállaló foglalkoztatottakkal szemben követik el. Gyakori, hogy a nyilvántartáson „kiírt” szabadságot a munkáltató ténylegesen nem adja ki, a munkavállalók valójában munkát végeznek, valamint – ahogy azt a 2015. őszén megtartott szabadságra vonatkozó szabályok célellenőrzése során is tapasztalható volt – a munkáltatók a törvény előírásainak megfelelően nem biztosítják a munkavállalónak naptári évben egy alkalommal, legalább tizennégy nap egybefüggő munkavégzés alóli mentesülést.
Egyre több megyében jelenik meg a szociális szövetkezetek keretében, tagi jogviszonyban történő foglalkoztatás, melynek során a szociális szövetkezet jogellenes munkaerő-kölcsönzést folytat. Ez a jogsértés a szociális szövetkezetnek és a kölcsönbevevő munkáltatónak egyaránt „költséghatékony” módon munkaerőt, a szövetkezet irányítóinak és a kölcsönvevőnek jogtalan hasznot biztosít. A szövetkezet tagjait nem a munkaerő-piacról már régen kiszorult potenciális munkavállalók köréből, hanem a korábban a kölcsönbevevő (korábbi munkáltató) által foglalkoztatottak köréből válogatja ki, tehát a hátrányos helyzetű személyek munkához juttatására irányuló jogalkotói szándék ezekben az esetekben nem éri el a célját.
Bírságok
A 2015. évben a jogsértéseket elkövető 12 071 munkáltató közül 1 367 vállalkozással szemben alkalmaztak az elsőfokú munkaügyi hatóságok munkaügyi bírságot, összesen 222 519 000 Ft összegben. A munkaügyi hatóság a Kúria 2/2013. KMJE jogegységi határozatára tekintettel a kis és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény 12/A. § (1) bekezdése alapján munkaügyi bírságot helyettesítő figyelmeztetést 2 744 esetben hozott. Több ízben szabálytalanság megszüntetésére kötelezést (2 385 db), valamint szabálytalanságot megállapító határozatot (4 488 db) hoztak a hatóság munkatársai. Az érdemi döntések 90 százaléka tehát anyagi szankció nélküli intézkedés volt.
Bejelentések, panaszok
Az előző évhez képest 2015-ben a munkaügyi hatósághoz érkezett bejelentések száma csökkent. Míg 2014. év végéig a közérdekű bejelentések és a panaszok száma 7 503 volt, addig 2015-ben ez a szám 6 685. A bejelentések 52 százaléka közérdekű bejelentés, 48 százaléka panasz volt, a névtelen bejelentések aránya 27 százalékot tett ki. A 2014-hez képest csökkent a közérdekű bejelentések aránya, míg a panaszoké nőtt, a névtelen jelzések aránya pedig három százalékponttal alacsonyabb a tavalyi év egyező időszakában mértektől. A legtöbb jelzés 2015-ben – az elmúlt évekhez hasonlóan – feketefoglalkoztatás tárgyában érkezett a hatósághoz.
Közérdekű bejelentéseken belül az említett jogsértésen túl kiemelkedő számú volt a munkabérrel, valamint munkaidővel kapcsolatos bejelentések száma. A panaszokon belül a vizsgált időszakban jelentős számban fordult elő az „egyéb munkaügyi jogsértés” kategóriába tartozó jogviszony megszűnésekor kiadandó igazolásokkal kapcsolatos szabálytalanság jelzése, valamint szintén nagy számban fordult elő munkabérrel kapcsolatos szabálytalanságok bejelentése.
Egy munkáltatóra nézve nem egyszer több bejelentés is érkezik a hatósághoz, amelyek többségében megalapozottnak bizonyulnak. Sok esetben előfordul az is, hogy egy volt munkavállaló tesz bejelentést a még ott dolgozó munkatársai érdekében azzal, hogy neki már veszteni valója nincs, de a többi munkavállaló foglalkoztatási körülményein egy munkaügyi ellenőrzés kérésével talán még javíthat.
Több megyében is előfordult, hogy a külföldi munkavégzéssel kapcsolatos szabálytalanságok miatt tesznek bejelentést a munkavállalók. A munkavállalókat kiküldetés keretében nagy számban foglalkoztatják Ausztriában, Németországban. Itthon munkaszerződést kötnek velük, a bejelentésük is megtörténik, de nem fizetik ki az euróban kialkudott munkabért, ami lényegesen több mint a szerződésben meghatározott, legtöbbször minimálbért jelentő személyi alapbér. (Ez utóbbi szabálytalanság vizsgálata a munkaügyi hatóság hatáskörén kívül esik, azzal kapcsolatban a munkavállaló az illetékes közigazgatási és munkaügyi bírósághoz fordulhat.)
