Az állásinterjún való szereplés nagy jelentőséggel bír, hiszen döntően befolyásolhatja, hogy a jelentkező megkapja-e az adott állást. Emiatt gyakran nem merjük érvényesíteni saját érdekeinket, és a legilledelmesebb énünket mozgósítva próbáljuk elnyerni a munkáltató tetszését.
Ahhoz, hogy az állásinterjún egyenlő partnerekként tudjunk kommunikálni, érdemes szem előtt tartani az alábbiakat.
Kérdezzünk!
Sokszor elfelejtjük, hogy az állásinterjú nem csak arra van, hogy a munkáltató meg tudjon bennünket szemlélni, és kiderüljön, hogy elnyerjük-e a tetszését. Az interjú egy tárgyalás, ahol a reménybeli munkavállaló is kérdéseket tehet fel, eldöntheti, hogy szimpatikus-e neki a vállalat, a felajánlott munkakör, a környezet stb. A munkáltató egyik legfontosabb szempontja, hogy a jövőbeli munkavállalója lojális legyen, elvégre egy új munkatárs felvétele, betanítása nem kis összegbe kerül. Minél többet kérdezünk, érdeklődünk és mérlegelünk, annál jobban érzékeltetjük, hogy megfontoltan döntünk, nem csak „majd meglátjuk” alapon, ami pedig a megbízhatóság benyomását kelti.
Banális, de megoldható problémák
Késés? Mellékhelységre kéredzkedés? Sokan felszisszennek ilyen banális hibák hallatán. Pedig ezekből a kellemetlenségekből is tudunk előnyt kovácsolni. Minden azon múlik, hogyan oldjuk meg, hogyan kommunikáljuk. Fogjuk fel úgy, mint egy szituációs játékot, amiből jól kell kijönni. Késénél mindig azonnal értesítsük az interjúztatót, amint érzékeljük, hogy nem fogunk a helyszínre érni időben. Egy nem túlságosan mentegetőző, de illedelmes SMS-sel kezelni lehet a helyzetet. Vállajuk a felelősséget, ha önhibánkból késünk, nem vet ránk jó fényt, ha minden problémát másra hárítunk. A „ne haragudjon, de rettenetes dugóba kerültem” helyett nyugodtan mondhatjuk: „sajnos rosszul kalkuláltam az utazási időt, 5 percet késni fogok.” Ebből látszik, hogy tudunk felelősséget vállalni, a legelső „odatalálásnál” amúgy is bocsánatos bűn, ha nem megy minden zökkenőmentesen.
A lehető legsürgősebben mosdóba kell jutnunk? A kikéredzkedést a legtöbben „tuti kiesésnek” ítélik meg. A kultúránkban valamiért él a felfogás, hogy csak az óvodás korúakkal fordulhat elő, hogy nem bírnak ki még tíz percet. Pedig emberek vagyunk, és mindenkivel előfordulhat, hogy igenis, azonnal el kell vonulnia. Ilyenkor – illedelmesen – meg lehet szakítani az interjút. Ezzel egyúttal azt is érzékeltetjük, hogy hatékonyan érvényesítjük saját érdekeinket. Tehát ne rágódjunk feleslegesen, ha igazán jók vagyunk és passzolunk a munkakörbe, akkor nem ezeken a dolgokon fog múlni álmaink állása.
Átvehetjük az irányítást
Az interjú menetét általában az interjúztató határozza meg, aki kérdéseivel irányítja a beszélgetést. Vannak azonban olyan szituációk, amikor magunkhoz ragadhatjuk az irányítást, például amikor átadják nekünk a kérdezési lehetőséget. Ragadjuk meg ezt az alkalmat és éljünk a lehetőséggel. Az interjú eme pontja alkalmat ad arra, hogy kommunikációs készségeinket megcsillogtassuk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy „kidumáljuk” az interjúztatót a székéből, hanem azt, hogy az elhangzottak megértéséről tanúskodó, előremutató kérdéseket teszünk fel. Az interjú finom – véletlenül sem agresszív – terelgetése jól megmutathatja asszertív hozzáállásunkat is, vagyis azt, hogy úgy vagyunk képesek érvényesíteni saját érdekeinket, hogy közben a másik fél érdekét is tiszteletben tartjuk. Az ilyen munkatárs nem csak a saját, de később a vállalat érdekeit is hatékonyan képviselheti.
Piszkos anyagiak
Mennyi az annyi? Sokunknak nehezére esik nem szerénykedni, vagy éppen ellenkezőleg, túl magas igényekkel áll elő. Készüljünk fel profin egy bértárgyalásra! Interjú előtt mindenképp érdeklődjünk utána, hogy mennyivel szokták honorálni az adott munkakörben dolgozókat, milyen a vállalati bérstratégia, a piaci helyzet stb. Emellett gondoljuk át, nekünk mi lenne az ideális, mennyit ér számunkra energiánk és időnk befektetése. Kedvező lehet az is, ha magától a HR-estől kérdezzük meg, körülbelül mennyi a fizetés a szóban forgó pozícióban, és ennek alapján tudunk esetleg alkudni.
Biztonságosabb élethelyzet, nagyobb esély
Az ember alapvető szükséglete a biztonságérzet. A legsikeresebben akkor tudunk teljesíteni, amikor azt érezzük, hogy nem veszíthetünk semmit. Ilyenkor valóban lazák lehetünk, a szituációban csak magunkkal versenyzünk. Ha megtehetjük, meglevő munkánk mellett kezdjünk el másik állás után nézni, és ne mondjunk fel addig, amíg nincs biztosan másik lehetőségünk. Ezzel magunk alatt tudhatunk egy biztonsági hálót, és nem azzal a tudattal kell az interjúra mennünk, hogy ezen a pár percen múlik a megélhetésünk. Ha nem vagyunk kiszolgáltatva, hatékonyabban vállalhatunk konfliktust és hatékonyabban képviselhetjük fel saját érdekeinket is.
Hégely Sára
