Az új jövedéki szabályozás jelentőségét, valamint az adózási terület komplex jellegét jól mutatja, hogy nem egyszerű az új szabályokat hatályba léptetni – írja Falcsik István, az RSM Hungary vám-, jövedéki és termékdíj tanácsadás részlegének üzletágvezetője.
A jövedéki alanyoknak, valamint a jövedéki adóval foglalkozó szakembereknek volt lehetőségük felkészülni az új szabályokra, ugyanis az eredetileg tervezett január 1-jei életbelépéshez képest, az április 1-re módosított határidőben sem lépett életbe az új szabályozás. A jelenlegi, július 1-i határidő úgy tűnik, már nem tud változni, ami azt jelenti, hogy a már többször módosított új törvény élesben megkezdi működését a jövő héten – kezdi friss bejegyzését Falcsik István, az RSM Hungary vám-, jövedéki és termékdíj tanácsadás részlegének üzletágvezetője.
Elektronikus kommunikáció az adóhatóság és a jövedéki alanyok között
Valóban sok olyan újdonság van a jövedéki területen, amelyeket az új szabályozás vezetett be, és mely szabályok igazi értékmérője a gyakorlati alkalmazás lesz majd.
Szinte teljesen elektronikussá vált a hatóság és az ügyfél kommunikációja; a kérelmek, az adatszolgáltatások, az engedélyek, a nyilvántartások vezetési módja mind-mind elektronikusan történik. Ennek köszönhetően a hatóság már nyilatkozataiban előrevetítette, hogy 2018-ban akár alkalmazható is lesz a jövedéki területen az a metodika, hogy a közölt adatok alapján, a hatóság készíti el az adóalanyok adóbevallásait, hasonlóan az SZJA területéhez.
Ennek megvalósításáig még valószínűleg sok víz fog lefolyni a képzeletbeli folyón, ugyanis egy ilyen rendszer bevezetéséhez nem elégséges az elektronizálás az adóigazgatási területen. Ehhez igazítani kell a felelősségi rendszereket is a kötelezettségek elmulasztásával összefüggésben. A gondolat, mely szerint a hatóság minél több terhet levesz a gazdálkodók válláról, támogatandó, de ennek valós segítségnek kell lennie.
Jövedéki biztosítékok – adókockázati alapon
A legnagyobb változás a jövedéki biztosítéki rendszerben tapasztalható, ugyanis ellentétben a korábbi jogszabály elveivel – amely döntően figyelmen kívül hagyta az adókockázat mértékét – a jelenlegi biztosítéki rendszer alapvetően adókockázati alapú. Egy ilyen rendszer nem kötelezi a gazdálkodót arra, hogy túlbiztosítsa jövedéki tevékenységét az adókockázat szempontjából, sőt a hatóság értékeli a garancia nyújtása során, amennyiben valaki nem kockázatos adózó, vagy évek óta jogszerűen folytatja tevékenységét.
Ez a változtatás mindenképpen üdvözlendő, de egy apró porszem került a gépezetbe, ugyanis vannak olyan gazdálkodók, akik adózott jövedéki termékekkel foglalkoznak, azaz esetükben nincs adókockázat, mégis kötelezve vannak milliós biztosíték szolgáltatására. Ennek a kötelezettségnek kizárólag piacszabályozó szerepe lehet, hogy minél kevesebben végezzék az adott tevékenységet.
Az életbelépő törvény alapján új szereplők – az energiaadóval érintett gazdálkodók – is megjelentek a jövedéki területen, akik még tapasztalatom szerint barátkoznak azzal a gondolattal, hogy mit is jelent jövedéki alanynak lenni, valamint miben különbözik a pénzügyőrök által folytatott ellenőrzés a normál adóellenőrzéstől. Abba valószínűleg belegondolni sem mernek egyelőre, hogy a korábbi energiatörvény és annak mögöttes szabályrendszerét képező Art. szankciók helyett, mit is jelenthet, a költségvetési hiány akár 500 százalékig terjedő jövedéki bírság alkalmazása.
A jövedéki igazgatás területe mindig speciális volt, az érintett termékek, a magas adótartam, valamint a tevékenységi engedélyek mellett jelentkező adókötelezettségek összetett jellege miatt. Ezen a téren nincs változás, az új Jöt. továbbra is számos tényezővel kiemeli ezt a területet a normál adózási folyamatokból. Akik felkészültek a változásokra, azok nyugodt szívvel várhatják a jövedéki ellenőröket és elkerülhetik a szankciókat is.
