Váltsunk természetesre! Munkánkkal a Slow living – Slow food mozgalmat erősítjük – mondja Szerencsés Györgyi a KamaraOnline-nak. A kétútközi Graefl-kastély társtulajdonosa azt vallja, hogy nem lehet hibázni. Ilyen környezetben kizárólag kiemelkedő szolgáltatást szabad nyújtani – mindezt gasztronómiai és zenei élményekkel fűszerezve.

Graefl-kastély vagy Graefl Major? Mindkettő. A sok évnyi pusztulás után néhány éve restaurált kastély mellett a majorban is új életet kezdtek, a minőségi turizmust szolgálva. Szerencsés Györgyi társtulajdonos, szálloda igazgató egyszerre hármas funkciót tölt be.

– Gazdasszony, tulajdonos, igazgató egyszemélyben. Van fontossági sorrend?

– Talán szerencsésnek mondhatom magam, hogy Kétútközben mindhárom megnevezés szinte ugyanazokat a feladatokat jelentheti számomra: eleinktől megörökölt építészeti emlékeinket óvni, azok régi szépségét visszaadni a ma emberének, ezzel együtt a jövőnek; egy nem mindennapos felújítást megszervezni és irányítani, ennek költségét kemény munkával megteremteni. Mostanáig Kétútköz egy elfeledett név volt, csak az egykoron itt dolgozó környékbeliek emlékeztek a régi szép időkre. Mára kezd a név fogalommá válni, bárhova megyünk az országban, sokan tudják már, hogy itt száztíz éve egy gyönyörű szecessziós kastély áll, amely ismét régi fényében pompázik. A munka nem merül ki egy épület felújításban, hiszen a hajdani, ló- és bikatenyészetéről országosan elismert, valamint kiemelkedő köles termeléséről híres majort is vissza kell építenünk. Párhuzamosan dolgozunk, és reméljük, hogy másfél év múlva egy gyönyörű kastélyszállóban pihenhet a város zajaitól, a mindennapi stressztől hozzánk érkező vendég. Azért is szerencsés vagyok, mert olyan ember áll mellettem, mint férjem, Szepesi Péter, nélküle ez nem menne. Én túl bátor és vakmerő vagyok, ő józanabb gondolkodású, így kettőnk elképzeléseit összegyúrva mindig megtaláljuk a követendő utat és megoldást.

– Mikor vették meg a Graefl-kastélyt, honnan jött az ötlet?

– A birtokot három éve vásároltuk. Építészeti tapasztalatunk már volt, több régi épületet is felújítottunk, szeretjük a régmúltat és a régi tárgyakat. Húsz évig vezettem külföldi turistacsoportokat Magyarországon, de a kastélyszállók enteriőrjeiben mindig hiányoltam az eredetiséget. A gyönyörű épület látványát tompították a szobák hotel berendezései. Talán véletlen vagy tudatos keresés után találtunk rá a Csipkerózsika álmát alvó épületre és a hozzá tartozó 10 hektáros területre. Végre valóra válthattuk álmainkat! Én ismét hódolhatok szenvedélyemnek, jöhetnek a turisták, Péter pedig vezetheti a gazdaságot.

– Mikorra készülnek el az épületbelső restaurálásával? Hányan dolgoznak ezen a munkán?

– Az épületbelső felújítását már elkezdtük. Nem is felújításnak, hanem szó szerint restaurálásnak nevezhetjük. A külső homlokzatot régi technikával és anyagokkal újítottuk fel, a festők például az 1100 négyzetméternyi falfelületet csak ecsettel festhették és csak felülről lefelé mozdulatokkal. Az épületbelsőben kizárólag már 100 éve is használt anyagokat használunk, például meszet, túrót, tojást. És ismét a szerencsét emlegetném: a negyedik festékréteg alatt megmaradt a 110 éves seccoc, a főlépcsőház freskója, a folyosóburkolatok, a fa nyílászárók, valamint a falépcsőház. Viccesen azt szoktam mondani, hogy egy műanyagmentes házban fogunk élni. A szobák a kastélyból származó vagy korabeli, de mindenképpen eredeti antik, restaurált bútorokkal lesznek berendezve, szinte minden olyan lesz, mint egykor. Tavaly decembertől országosan védett lett a kétútközi Graefl-kastély, amely ráadásul Magyarország egyetlen megmaradt vidéki szecessziós kastélya.

– Mi minden van/lesz a saját gazdaságukban?

– A gazdaság ha kicsiben is, de már működik. Vannak kecskéink, juhaink, szabadon kapirgáló baromfink, ősi magyar fajták. És velünk él Jaki kutya, Rozika, a törpe csacsi és egy néhány hete született racka bari, Barnus. Az állatok szelídek, simogathatók. Időközben megvásároltuk a szomszédos gazdasági épületeket, ahová hamarosan beköltözhetnek vagy már ott is élnek a nálunk dolgozó kollégák. A mi Bandi bácsink vigyáz az állatokra, naponta kétszer kiviszi őket legelni. Tünde kolléganőnk pedig fogadja a hozzánk érkezőket, elmagyarázza, miért fontos a szeretetteljes, bio állattartás, hogyan táplálkozhatunk egészségesen, miért kell a csirkéknek kapirgálni és miért együnk stressz mentes húst. Nagyon sok bio zöldséget termelünk. Kezdődik lassan a betakarítás, ezen a télen akár már eladásra is lesz saját, hidegen préselt bio paradicsomlevünk, természetes módon aszalt szilvánk, saját mézünk. A kastélyba érkező vendégeket ezekkel az élelmiszerekkel is szeretnénk majd megkínálni. Munkánkkal a Slow living – Slow food mozgalmat erősítjük. Váltsunk természetesre!

– Jelent plusz feladatokat kastélyszállodát igazgatni egy „hétköznapi” hotelhez képest?

– Mindenképpen! A kastélyépület eleink művészien megépített kulturális öröksége. Ennek megfelelően kell fogadnunk és vezetnünk a hozzánk érkezőket. Csak kiemelkedő szolgáltatást szabad nyújtanunk, gasztronómiai, zenei élményekkel fűszerezve. Itt nem lehet hibázni!

– Lehetséges nyereségesen üzemeltetni egy kastélyszállót?

– Hiszek benne, hogy igen. Több lábon állunk. A vendégéjszakákon kívül szervezünk kulturális rendezvényeket. Megjegyzem, hogy a kastély fénykorának megfelelően, a századfordulótól a második világháborúig terjedő időszak kulturális életét idézzük fel. Így például a mai popzene távol áll tőlünk és nem is szeretnénk prezentálni. Közben gazdálkodunk. Saját konyhára termelünk, a felesleget értékesítjük. Fogadunk látogatókat a Majorban, ha kell, kulináris élményekkel párosítjuk a kínálatot. És ami szintén nagyon fontos: hitel- és pályázatmentesen működünk. Ezzel bizonyítani szeretnénk, hogy így is lehet.

– Mely saját programjaikra a legbüszkébb?

– Minden program után azt érezzük, ezt már nem lehet „überelni”. Aztán mégis csak sikerül. Például a tavalyi nagysikerű Sinatra est után augusztus elején visszahoztuk Kétútközbe a ’30-as évek hangulatát. Nem csak zenei vagy színházi élményeket biztosítunk, minden esetben adunk hozzá egy kis gasztronómiai élvezetet is.

– A vendégeknek milyen látnivalókat ajánlanak a közelben?

– Sok mindent és sok szépet javaslunk. Kedvenc programjaink között van a Tisza-tó körülbiciklizése és élővilágának megismerése Poroszlón, a Tisza-tavi Ökocentrumban. Sokan nem tudják, hogy Tiszaigaron lehet piknikelni és hatalmasat sétálni egy gyönyörű arborétumban, Tiszaszentimrén pedig megcsodálhatják Fodor Gusztáv református lelkész téglagyűjteményét. Láthatók ott római és középkori szerzetesi téglák és sok érdekes darab, amelyekről Gusztáv lelkesen mesél.

– Mire épül a marketingjük? Van a szállodának szlogenje?

– Kezdetben kitaláltunk egy szlogent a „századforduló kapujában” elnevezéssel, de aztán egyre gyakrabban hangzott el nemcsak vendégeink, hanem a Kétútközben dolgozók szájából is, hogy „Kétútköz boldoggá tesz”. És ez tényleg így van!

– Évente hány céges rendezvényt szerveznek? Elsősorban honnan érkeznek a cégek?

– Kifejezetten céges rendezvényeink idén ősszel lesznek, a cégek majd Heves megyéből és Budapestről érkeznek. Viszont sok egyesület kért fel már minket vendégfogadásra.

– Évente hány esküvőt tartanak?

– Bár nagy az érdeklődés, idén még nem szeretnénk sorozatban esküvőszervezéssel foglalkozni, így júliusra csak két esküvőt vállaltunk. Novemberben viszont kiállítóként részt veszünk a Hungexpo Őszi Esküvői kiállításán, aztán jövő tavasztól hajrá!

– Van valamilyen kapcsolat a korábbi tulajdonosok leszármazottaival?

– A Graefl név Kétútközben nem öröklődött tovább. De élnek még leszármazottak, akiknek nagyon hálásak vagyunk, mert a felújítás kezdetekor hatalmas fotóanyaggal láttak el minket. Ezeket a fotókat Nemes Róbert sajtófotós barátunk digitalizálta, ezek alapján egy művészettörténészből, műemlékvédelmi szakemberből, restaurátorokból álló team visszarajzolta az épületdíszeket. Ugyanez történt a száz éves kastélyparkkal, amelyet Remeczki Rita tájépítész tervezte meg újra szintén régi, digitalizált és nagyított fotók segítségével.

– Vannak közös programjaik Kétútközzel?

– Kétútköz közigazgatásilag Poroszlóhoz tartozik, rendszeresen részt veszünk egymás életében, hol Poroszlón, hol Kétútközben.

– Összesen hányan dolgoznak a kastélyban? Mekkora a helybéliek aránya?

– A kastélyban még nem, de a Majorban már főállásban dolgoznak kollégák. Az állatgondozóhoz és a Major vezetőjéhez csatlakozik egy kertész. Nem helybéliek, de velünk hasonlóan gondolkodó emberek. A kiegészítő munkatársak mind helybéliek, vagy Egerből járnak ki hozzánk.

– Van kedvenc terme, szobája, története?

– Kedvenc termem? Talán a kisszalon vagy a nagyszalon a gyönyörű secco típusú falfestésekkel? Esetleg Graefl Andor görög motívumokkal díszített fürdőszobája vagy a műterem stílusú orgonalila szoba a torony alatt? Mindegyiket szeretem. Sok történet fűződik az épülethez. A két világháború között Magyarország és Európa elitje ide járt vendégségbe, esetleg vadászni. Többek között Kaszala Károly, korának ász pilótája, aki ki volt tiltva Budapest légteréből, mert rendszeresen átrepült a Lánchíd alatt. Vagy VIII. Edward brit uralkodó. Órákig tudnék mesélni. Az összegyűjtött történeteket könyv formájában adtuk ki.

– Ha külföldön jár, betér kastélyszállodákba?

– Az utóbbi években csak kastélyhotelekben szálltunk meg. Mindig a legjobbakban, hogy tanuljunk tőlük.

– Milyen fejlesztésekben gondolkodik?

– Mi még folyamatosan fejlesztünk. Az 1951-ben épült víztornyot is felújítottuk már. Az oda betérő vendégeknek nagy meglepetésben van részük. Hátra van még a fürdőház felújítása és az erdőben egy kis kápolna megépítése, hiszen működött itt egy felszentelt kápolna az 50-es évekig. Ígéretet tettem a férjemnek, ha mindezzel elkészülünk, nem álmodom tovább. Hát, majd meglátjuk…

– Mikor lettek a Magyar Kastélyszállodák Szövetségének a tagja? Miért léptek be?

– Két éve vagyunk tagjai a szövetségnek, a tagokban barátokra találtunk. Az örömök és gondok hasonlóak. Tapasztalatokat cserélünk és tanulunk egymástól. Nem tudunk eleget beszélgetni. Csak közösen összefogva lehet az emberekkel megszerettetni a kastélyturizmust.

Főszerepben a magyar konyha, de jöhetnek olasz ízek is

Árgyilán István séf három éve ismerte meg a tulajdonosokat egy baráti vacsorán, ahol ő főzött. Azóta folyamatos és egyre bővülő a kapcsolatuk.

– Hányan dolgoznak a konyhán?

– Ketten készítjük az ételeket, a kollégámat Varga Csabának hívják. Ehhez jön még a háttérszemélyzet, konyhai kisegítők, mosogatók, akik szintén kiváló munkájukkal erősítik a kis csapatot.

– Milyen konyhát visz? Van jelentősége az étlap összeállításakor, hogy kastélyban dolgozik?

– Mindenképpen a magyar konyhát szeretném előtérbe helyezni, de szeretem az erdélyi, olasz és francia ízeket, amelyeket alkalmanként bele is csempészünk egy-egy fogásba. A kastéllyal párhuzamosan működik a Major. A cél az önellátás és a bio gazdálkodás, az étlap pedig az éppen szezonális, helyben termelt alapanyagokra épül. Mivel ez egy eredeti állapotára visszarestaurált kastély, a konyhában is ez az iránymutató. Próbálunk olyan ételeket felkutatni, összeállítani, amivel emelhetjük a „kastélyérzés” színvonalát.

– Mi volt az eddigi legspeciálisabb rendelés?

– Egy barátunk kérésére egy fél borjúból kellett fogásokat készíteni úgy, hogy minden részét felhasználjuk. Egyébként ez is a célunk: tiszteljük meg az állatot azzal, hogy nem pocsékolunk, minden részből készíthető finomság. Minden feladat nehéz, de a legnehezebb mégis a más és más igények között megtalálni az egyensúlyt.

– Mi a kedvenc étele?

– Talán nagymamám tejfölös vajbablevese, amit a nagyi a mai napig házi füstölt oldalassal és házi tejföllel készít. A tésztákat is imádom, azok minden fajtáját.

Egy Majorba illő, elfeledett, egyszerű recept

Mangalica rilette

Hozzávalók:

mangalica dagadó 0.5 kg

mangalicazsír 1 kg

vöröshagyma 2 fel

foghagyma 1 fej

só

bors

mustár 2 ek.

lilahagyma 1 fej

snidling 1 csomó

petrezselyemzöld 1 csomó

rozmaring 1 csomó

Elkészítése roppant egyszerű: a hozzávalókat keverje jól össze, főzze puhára, kihűlés után és tegye néhány órára hűtőbe! Sokáig eláll, mert a zsír tartósítja.

A bivalytartást a Gazdacímtárban is jegyezték

Az Egert Makláron és Egerfarmoson keresztül a poroszlói révvel összekötő út között elhelyezkedő „Két út köze” első említése 1864-ben olvasható, mint az Orczy uradalom tagosított birtokainak területe. A Tepélypusztától délre található összefüggő rónaságot 1869-től több részletben vásárolja fel Graefl Károly, aki országosan jegyzett bivalytartást és szimentáli tehenészet fejleszt ki a pusztán.

A Graefl család vagyonosodásának jele, hogy Károly idősebb fia, Jenő 1894-ben elemi népiskolát épít az uradalomban dolgozó cselédek gyermekinek, mellé tanítói lakot emeltet. A kétútközi oktatást 1913-ig a Graefl család tartotta fent.

A családnak 1896-ban nemesi címet nyert Károly halála után a kétútközi földeket ifjabb fia, Andor, a poroszlóiakat az idősebb fiú, Jenő örökli. Graefl Andor itteni bivalytartását a századfordulón a Magyarországi Gazdacímtár is jegyzi.

A földszintes, egyszerű, vidéki kúriák stílusában épült Graefl-házat 1908 és 1911 közt építteti át szecessziós stílusú emeletes, tornyos kastéllyá az akkor már 40 éves Andor. 1920-ban bekövetkezett tragikus halála után 1925-ben a kétútközi gazdaság még mindig virágzik: tíz cselédházban 179-en élnek.

A kastélyban többször is megfordul Horthy Miklós, sőt, a poroszlói Graefl-ág családfőjének, Jenőnek a halotti torát is a reprezentatív kastélyban rendezik 1933-ban.

A világgazdasági válság után a kétútközi Graefl-ek megélhetését a vadászturizmus biztosítja: vadászati szezonban német, olasz és belga vendégeknek adják bérbe a kastélyt.

1945 után a földeket államosítják, a Graefl családot 1950-ben kitelepítik. Kétútközt a Füzesabonyi Állami Gazdasághoz csatolják, majd 1972-ben kárpótlásul a Tisza-tó kialakítása miatt elvett földekért a poroszlói Magyar-Szovjet Barátság Tsz-hez kerül.

Az addigra már erősen leromlott állapotú kastély falai közt 1976-tól varroda üzemelt. Hasznosítására 1990-től többször is kísérletet tettek, amely csak 2013-ban járt sikerrel.

Szerdahelyi Csaba

Fotók: Graefl-kastély

(Az interjú elején a fotón Szerencsés Györgyi és Szepesi Péter látható.)