A közmunkaprogram sikeres, azokat, akik korábban inkább a segélyt választották, valóban kimozdította az otthonülésből. A programmal a fő probléma ugyanakkor éppen az, hogy „túl jól sikerült”, a közmunkásokat ugyanis egyre nehezebb az elsődleges munkaerőpiacra csábítani, miközben a számukra elérhető pozíciókra országosan nagy a kereslet.
A közmunkaprogram sikeres: azokat, akik korábban inkább a segélyt választották, valóban kimozdította az otthonülésből – mondta a KamaraOnline-nak Köves Balázs, a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének (SZTMSZ) elnöke.
A szakember szavait a statisztika is alátámasztja: 2015-ben a KSH munkaerő-piaci felmérése szerint átlagosan 192 ezren, a közmunkaprogramot felügyelő Belügyminisztérium adatai szerint 208 ezren voltak közmunkások. Ez nagyjából a munkanélküliek kétharmada, utóbbiak átlagos létszáma tavaly a KSH adatai szerint 308 ezer körül volt. A közmunkaprogram a Belügyminisztérium tájékoztatása szerint a munkanélküliek nagyjából 36 százalékát „érte el”.
A közmunkaprogrammal az egyik kihívás ugyanakkor éppen az, hogy „túl jól sikerült” – mondja Köves Balázs. Egyre nehezebb ugyanis elérni, hogy a közmunkások továbblépjenek és az elsődleges munkaerőpiacon is megpróbáljanak elhelyezkedni. Itt az idő az érintett dolgozókat aktív ösztönző és akár közmunka-korlátozó eszközökkel a piac felé irányítani. A munkaerőpiacon ráadásul igen nagy a kereslet, több ágazatban a válság előtti időket idézi a munkaerőhiány. A legnagyobb számban betanított munkásra – összeszerelőre, „operátorra” – lenne szükség, ezekre az állásokra pedig a jelenlegi közmunkások is jó eséllyel pályázhatnak – ha nyitottak lennének rá. A SZTMSZ tagjai a feldolgozóiparban 6000 embert azonnal ki tudnának közvetíteni, a teljes munkaerő-kölcsönzési ágazatban ez a szám Köves Balázs szerint 8–10 ezer körül lehet.
Sok közmunkás azonban egyszerűen nem akar váltani. Van, ahol „a pénz beszél”. Kelet-Magyarországon az említett állások betöltésére az SZTMSZ adatai szerint a közmunkások 20–30 százaléka alkalmas lenne, az a fizetés azonban, amelyet a versenyszférában ajánlanak nekik, mindössze néhány tízezer forinttal haladja meg a közmunkásbért. Ennyiért pedig csak kevesen vállalják a folyamatos teljesítménykényszert, a monotonitást és a több műszakos munkarendet (ráadásul a különbözetet sokan feketén is képesek megkeresni).
Más a helyzet Nyugat-Magyarországon, ahol magasabbak a bérek. Ahhoz azonban, hogy az itteni álláshelyeket az ország más részein élő piaci alapú jelentkezők, vagy közmunkások betölthessék, a munkaerő-piaci mobilitást ösztönző intézkedésekre lenne szükség. Az utaztatás lehetőségét a vállalatok zömében már kimerítették, ezért az első lépések egyike a kulturált lakhatást biztosító munkásszállások építése és ezek támogatása kellene hogy legyen – mondja Köves Balázs –, hiszen ahol megfelelő a bérszínvonal, oda szállásoltatással belföldről, de akár a Felvidékről vagy Székelyföldről is lehet toborozni munkásokat.
Az SZMTSZ tagvállalati úgy vélik: a közmunkások már említett 20–30 százaléka mellett, akik akár azonnal alkalmasak lehetnek egy „operátori” állásra, van további 20–30 százalék, akik egy minimális szakmai képzés után betölthetnék ezeket a pozíciókat. Ilyen egyszerűbb, de speciális képzéseket a munkaügyi központok is szervezhetnének, de magukat a munkáltatókat is célszerű lenne erre ösztönözni – mondja Köves Balázs.
A szakember szerint az intézkedések hatására a közmunkaprogramban részt vevők fele gyorsan és hatékonyan integrálható munkaerőt jelentene, a közmunkában így felszabaduló „helyekre” pedig a jelenlegi teljesen inaktív réteg jelenthetné az utánpótlást.