Rédei Éva a klasszikus kereskedők közé tartozik, akinél a vevő tényleg a legfontosabb. 1989 őszén megnyitotta a Láng Tékát, az első magántulajdonú könyvesboltot. Ha energiával akarnak feltöltődni, menjenek el hozzá a Pozsonyi útra beszélgetni. A KamaraOnline munkatársa is ezt tette.

– Emlékszik, milyen volt a nyitás napja?

– Soha nem felejtem el 1989. szeptember 1-jét. Nagyon izgalmas nap volt! De előbb kicsit az előzményekről. Ez korábban az állami Téka Vállalat könyvesboltja volt. Kitaláltam, mi lenne, ha magánosítanánk, úgy, hogy nekem egy fillérem nem volt. A Téka Könyvértékesítő Vállalat volt a fő tulajdonos, illetve a Láng Kiadó Kft., én képviseltem 100 ezer forintnyi törzsbetéttel a dolgozókat a 2,5 millió forint induló tőkéjű vállalkozásban. Az akkor még tanácsi tulajdonban lévő üzlethelyiség, 1,2 millió forinttal apportként szerepelt – így indultunk. Akkor szembesültem vele először, hogy mivel jár mindez. Fizetni kellett a munkatársak bérét, fel kellett újítani a boltot, még a szappant is nekem kellett megvennem. Egészen kaotikusnak láttam a helyzetet. Mindenképpen különlegességnek számítottunk, hiszen ez volt az első magántulajdonú könyvesbolt. S abban is különlegesek voltunk, hogy az első hónapban 24 órás nyitva tartással videó kölcsönzésbe fogtunk, noha ez akkor még nem volt nagy divat. A VICO-tól kaptuk a filmeket, s mivel nekem még nem volt számítógépem, mindent manuálisan bonyolítottunk. Kész őrület volt!

– Mivel tette vonzóvá az első napot?

– Természetesen nyitási akciót találtam ki, a különböző könyvterjesztő vállalatoktól összeszedtem az immobil készleteket, a könyveket 5 forintért árultuk. Őrületes tömeg gyűlt össze, mi tagadás, nem a minőséget keresték, hanem a mennyiségre mentek rá az emberek. Emlékszem, egy pénteki nap volt, hivatalosan 2-kor nyitottunk, itt volt az összes tévé híradó, az újságok – és fél hatra elfogyott a készlet. Felhívtam a Téka Vállalat raktárvezetőjét, este nyolckor kinyitották nekem a raktárt, s amit találtam, azt mind a boltba hozattam.

– Az egy éves születésnapon is volt akció?

– Igen, akkor 10 forintért adtunk minden kötetet, és a teljes bevételt a Pető Intézetnek ajánlottuk fel. Ezek az akciók aztán befejeződtek, mert technikailag nem tudtuk volna megoldani, hogy hová szállítsuk az üzletből a klasszikus könyvkészletet az akció napjára, de helyette rengeteg mással vártuk a vevőket.

– Az olvasó nyilván örült, hogy a nagy könyváruházak helyett családias hangulatú kicsibe is betérhet.

– Abban az időben azért még nem voltak akkora könyváruházak, mint a mai multiké. Lényegesen több volt a hozzák hasonló kicsi, de még állami tulajdonú bolt.

– Ma hogyan látja a kicsik jövőjét?

– Nagyon megváltozott a piac – a vevői oldalon ugyanúgy, mint a kereskedői oldalon. A szakmában a multinak mondható nagy kereskedések dominálnak, aminek nem örülök, és nem is értek egyet a terjeszkedésükkel, mert a kis üzletek zöme nem rentábilis és eltűnnek.

– Lehet, hogy a minőség mellett a celeb-könyveket, felkapott „irodalmat” kellene árusítania?

– Semmiképpen! Nálam ilyen nem lesz, sőt, kifejezetten ellene vagyok. Nagyon figyelek rá, hogy mi minőségi irodalmat kínáljunk. Ez nem nagyáruház, kicsi üzletként személyes kapcsolatokra építünk. Állíthatom, hogy nem szimpla könyvesbolt vagyunk, hanem Budapest egyik színfoltja. Sokszor előfordult, hogy egy vásárlóval beszélgettem, amikor megcsörrent a telefonja, s az illető azt mondta, megyek mindjárt, itt vagyok még a Láng Tékában. Mintha azt mondta volna, hogy például itt állok a Margit hídnál. A Láng Téka sokak számára, a könyvesbolt mellett, remek találkozóhely – ezt értük el az elmúlt 26 év alatt.

– Tulajdonképpen bármi megrendelhető a weblapjukon is?

– A készletkezelő program segítségével a weblapra is azonnal rákerülnek a beérkező könyvek. Az interneten több ezer olyan cím is van, ami nálunk éppen nincsen raktáron, de igyekszünk megszerezni, ha a vevő ezt óhajtja.

– Most hány címből lehet választani a boltban?

– Több ezerből. Természetesen sok kiadványból csak egy példány van, ha azt megveszik, rendelek újat. Az áru nagyon nagy részét bizományba kapjuk. Éves átlagban a teljes árukészlet 30 millió forint, amit nem bizományba veszünk át, az kb. 2–2,5 millió forint, vagyis ennyit mindenképp meg kell finanszíroznunk előre. Ez egy 27 négyzetméteres üzlet, az egy négyzetméterre jutó áru és az egy négyzetméterre eső éves forgalom szerintem egészen fantasztikus. Tavaly a nettó árbevételünk durván 60 millió forint volt. Ez 27 négyzetméterre vetítve nagyon jó számot ad ki.

– Hogyan oszlik meg az egy négyzetméterre jutó klasszikus és kortárs irodalom?

– Azt tudni kell, hogy a könyvesbolt fő profilja a kezdetektől a judaika. Ebben a témakörben igyekszem teljes választékot tartani, Magyarországon ma nekünk van a legnagyobb kínálatunk. A beszerzéssel komoly problémáim vannak, például a vidéki hitközségek kiadványairól alig tudunk, azokra néha vadászni kell. Pedig nekik lenne fontos, hogy minél több emberhez eljusson a kötetük.

– Már ők sem figyelnek mindenre. Megjegyzem, a kereskedők többsége sem híve a személyes kapcsolatnak.

– Az informatika beépült az életünkbe, s ez a személyes kapcsolatok rovására megy. Lehet, hogy ebben a kérdésben konzervatív vagyok, de szándékosan nem csináltunk webáruházat. Interneten meg lehet rendelni a könyvet, de be kell jönni hozzánk átvenni. Higgye el, sokan bejönnek. Tudom, ma nem divatos a hagyományos könyvkereskedelem, de erről már nem akarok leszokni. Meggyőződésem, hogy az embereknek nagy szükségük van egymásra, én a kapcsolatok híve vagyok.

– A boltba nem csak a vevők jönnek be, hanem rengeteg író is, akik egymásnak adják a kilincset a dedikáláskor. Azt hiszem, Budapesten Önnek van a legirigyeltebb kulturális telefonkönyve.

– A hosszú évek alatt rengeteg ismerősöm és barátom lett. Egy ideje például szervezem az Oscar-váró éjszakát, hogy a szemközti vendéglőben a díjátadó ünnepség éjjelén közösen szurkoljunk Nemes Jeles Lászlónak és filmjének, a Saul fiának, aztán a gála után együtt reggelizünk. Biztos már, hogy velünk együtt izgul majd Parti Nagy Lajos, Kácsor Zsolt, Grecsó Krisztián, Darvasi László. A remek kapcsolatokra jó példa az is, hogy a Láng Téka 25. születésnapjára 2014-ben megjelent a Könyvesbolt, kőrisfával kötet. Nagyon sok jó ember vállalta a felkérésemet, és írt bele, ami nagy megtiszteltetés számomra.

– Gondolom, hasonló rendezvények nagyon régóta köthetőek a Láng Tékához.

– Még javában az állami könyvkereskedelemben dolgoztam, amikor már motoszkált bennem a gondolat, hogy másként kellene ezt csinálni. Ma ott tartunk, hogy a hírünket hallva vadidegen emberek keresnek meg, hogy rendezzek meg ezt vagy azt. Azért azt el kell mondanom, hogy nem rendezvényszervező vagyok, hanem könyves. Az én energiám és nem utolsó sorban az anyagi lehetőségem is véges. Meg kellett tanulnom nemet mondani.

– A fiatalokat érdekli az olvasás? Véget ért néhány éve a Harry Potter-láz, azóta elég nagy a csend.

– A törzsvásárlóink középkorúak vagy nyugdíjasok, igaz, az utóbbi időben egyre több fiatal néz be hozzánk. A fiatalok olvasási szokásai is egészen mások, mint az idősebbeké, mindenük az internet vagy jó esetben az e-book. Én is tűnődtem az e-könyv forgalmazáson, de nekem nem megy. Egyszerűen a lelkem törne össze, ha nem kinyomtatott könyvet kínálnék, pedig tudom, hogy ez a jövő.

– Ön csökönyösen hisz a klasszikus megoldásokban és formákban…

– Igen. Mondok egy nem könyves példát. Amikor megjelentek a cd-k, mindenki azt mondta, hogy a bakelit lemezeknek végképp befellegzett – erre, tessék, most megint jó üzlet. Aztán jött a technikai lehetőség, hogy bármit le lehet tölteni az internetről. Rengetegen meg is teszik ezt ingyen, sokszor kalózkodva, ezzel sarokba szorítva egy üzletágat. Mégis úgy gondoltam, hogy kimondottan minőségi cd-kínálattal új vevőkört alakítok ki, és ez sikerült is, tavaly nyereséget termeltünk ezen a téren. Pedig cd-t ezerszer nehezebben tudok rendelni, mint könyvet, de nem riaszt vissza a több munka.

– Ebben az évben már nyolcadszorra rendezik meg az Ön által megálmodott civil találkozót, a Pozsonyi Pikniket. Erre, ugye, marad energiája?

– Öt évig szerveztem és csináltam, fantasztikus érzés volt látni, hogy egy pici összejövetelből tízezreket megmozgató esemény lett, de már átadtam a stafétabotot. Egyelőre én vagyok a Pozsonyi Piknik Egyesület elnöke, de erről a posztról is leköszönök.

– Nem sajnálja?

– Nem. Végig kellett gondolnom, és arra jutottam, hogy fizikailag sem bírnám. A piknik túlnőtt a lehetőségeimen. Az elején tényleg mindent én csináltam. Iszonyú szervező munka volt, hogy igényes programokat szervezzek, de még azzal is nekem kellett törődnöm, hogy megfelelő számú poroltó készülék legyen a szükséges helyeken. Ha vannak ötleteim, természetesen ma is segítek, szerencsére megkeresnek, a rendezvényen pedig amúgy is ott lesz a könyvesboltom. Az utolsó piknik költségvetése 17 millió forint volt, pedig a baráti kapcsolatok miatt a művészek nem kértek pénzt. Bár a kerületi önkormányzat mindig szépen támogatta rendezvényt, nekem is a zsebembe kellett nyúlnom – nem volt olcsó mulatság. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy az újlipótvárosi vállalkozók nem érezték magukénak a kezdeményezést és nem áldoztak rá.

– Idén augusztusban azért csak nem marad el a piknik?

– Nem augusztusban, hanem szeptember 3-ra tervezzük. A helyszínnel viszont vannak problémák, mert a 2017-es vizes világbajnokság miatt a rakparti szakaszon kezdődnek a munkák. Nagy kérdés, hogy hol piknikelhetünk. Bár javában tartanak a tárgyalások, végleges válaszok nincsenek. Pedig a piknik előtt legalább fél évvel tudni kellene a helyszínt, hiszen az alapján lehet programot szervezni, kitelepülő kereskedőkkel szerződni. Ez a határidő már nagyon a nyakunkon van.

Szerdahelyi Csaba