A kínai jegybank a múlt héten váratlanul leértékelte a jüant a dollárral szemben. Nafis Alam, a University of Nottingham professzora a lehetséges magyarázatokat veszi sorra.

Valósággal sokkolta Kína a világpiacot, amikor a múlt héten – két egymást követő napon – kétszer is leértékelte a jüant. A jüan augusztus 11-én soha nem látott mértékben, 1,9 százalékkal gyengült a dollárral szemben, majd augusztus 12-én további 1 százalékot veszített értékéből. A kínai jegybank az elmúlt két évtized legnagyobb jüan-leértékelését hajtotta végre, amelynek hatása továbbgyűrűzött az ázsiai piacokra és a globális pénzügyi piacokra is.

A részvények, a deviza- és az árupiaci árfolyamok egyaránt nyomás alá kerültek, mivel a pénzpiaci szakemberek attól tartottak, hogy a jüan-leértékelés devizaháborúhoz vezet, amely destabilizálhatja a globális gazdaságot. A tokiói Nikkei és a hongkongi Hang Sen index egyaránt több mint 1 százalékkal esett, a szingapúri és a tajvani dollár ötéves mélypontra gyengült az amerikai dollárral szemben. Hasonlóan mozgott az indonéz rúpia, a fülöp-szigeteki peso, a koreai won és a malajziai ringit árfolyama is. Az ausztrál dollár – amelynek árfolyama sokak szerint jól leköveti a jüanét – hatéves mélypontra gyengült az amerikai dollárral szemben. Esett a kőolaj ára, olyan fontos ipari és építőipari nyersanyagokéval egyetemben, mint a nikkel, a réz és az alumínium.

Miért kellett leértékelni a jüant?

A jüan leértékelődése egyfajta fordulatot jelent. A kínai jegybank ugyanis hosszú időn keresztül erősen tartotta a devizát annak érdekében, hogy támogassa a kormány gazdaságpolitikáját, amely szerint fokozatosan a belső fogyasztásnak kell átvennie az exporttól a húzóerő szerepét. Az elmúlt hónapok gyenge makroadatai azonban nyilvánvalóan aggasztották a kormányt.

A hirtelen leértékelés egyértelműen jelzi, hogy Pekingben veszélyben látják a 2015-re előirányzott 7 százalékos GDP-növekedést. Az elmúlt hónapokban a lassuló növekedés erős nyomás alá helyezte az állami tulajdonú bankokat, amelyeknek készségesen hitelezniük kell az új üzemekbe, illetve berendezésekbe beruházni szándékozó vállalatokat. A sanghaji és a sencseni tőzsdén június végén látott meredek zuhanás (amelyet agresszív állami beavatkozással sikerült csak megállítani) úgy tűnik, a belső keresletet és a globális befektetői bizalmat egyaránt tovább gyengítette.

A kínai jegybank szerint a leértékelésre azért volt szükség, hogy az ország pénzügyi rendszerét piacorientáltabbá tegyék. A jegybank minden nap közzéteszi azt a referencia-árfolyamot, amelytől a kereskedés során csupán 2 százalékkal lehet eltérni. Augusztus 11-én a bank azt nyilatkozta, hogy az árfolyamot a piaci erőket figyelembe véve határozta meg, márpedig ezek az „erők” gyengébb jüant akartak. Ez logikusnak tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy a jüan/dollár spot árak az elmúlt hónapokban alacsonyabbak voltak a hivatalos árfolyamnál, és nyilvánvalóvá vált, hogy a jegybank az erős jüant támogatja.

A kínai kormány gondolhatott az IMF-re is, amelynél már jó ideje lobbizik annak érdekében, hogy a jüant is vegye fel a szabadon kereskedhető benchmark devizák közé – amilyen a dollár, az euró vagy a jen –, hogy más országok hivatalos tartalékdevizaként is használhassák. Az IMF üdvözölné a piaci árfolyamot, mert így könnyebben kezelhetné a tartalékdevizák kosarát – amennyiben ebben a jüan is helyet kapna.

Több deviza is szerepet játszik

Egyelőre nehéz megállapítani, hogy a kínai kormány valóban visszafordította-e a gazdaságpolitikai irányt, és – miként többen állítják – az exportot próbálja erősíteni. Fontos ugyanakkor, hogy a jüan leértékelését annak fényében is vizsgáljuk, hogy miként teljesítettek Kína fő riválisainak devizái az utóbbi időkben.

A jüan árfolyama szorosan követi a dollárét, mivel a kínai jegybank egy szűk sávban tartja a jüan/dollár árfolyamot. A dollár a többi devizával szemben az elmúlt egy évben jelentősen erősödött (az euró/dollár például árfolyam 1 felé közelít), ez pedig azt jelenti, hogy a kínai deviza szintén erősödött a többi devizával szemben, világszerte megemelve ezzel a kínai export relatív árát.

A japán jen eközben a jegybanki intervenciók nyomán 2014 utolsó negyedévéhez képest 16 százalékot veszített értékéből, júniusban 13 éves mélyponton is megfordult. A jüan leértékelése nyilvánvalóan erre adott válaszlépésnek is tekinthető.

Dél-Korea, Malajzia, Indonézia és Thaiföld jegybankja a dollárral szembeni fokozatos gyengülésre reagálva csökkentették az alapkamatot. Ennek következtében ezeknek az országoknak – Kína vetélytársainak – a devizái is veszítettek értékükből, ami olcsóbbá tette export-termékeiket.

Kína hosszú távon erősebb devizát és egy belső kereslet által húzott gazdaságot akar. Addig azonban a 7 százalékos növekedési cél és a szomszéd országokkal folytatott versengés nyomán egy „devizacsata” kibontakozásának lehetünk tanúi.

Nafis Alam, a University of Nottingham professzora
Forrás: The Conversation