A hagyományos piac retteg minden újtól, ami szeletet hasíthat ki a tortából. Legújabban a kanapéturizmus magyarországi növekedése verte ki a biztosítékot.
Brian Chesky és egykori egyetemi szobatársa tehet mindenről. Ha hét éve tudnak szállodai szobát foglalni San Franciscóban egy konferenciára, talán minden másként alakul. De nem kaptak szobát, ezért kitalálták az AirBread & Breakfast weboldalt, ahol már az első hetekben sok ezren kerestek magán személyeknél olcsó szobát.
Így kezdődött. Az Airbnb-rendszerét ma a világ 33 ezer városában tízmilliók használják, a cég értéke pedig 10 milliárd dollárra nőtt.
A közösségi szállásmegosztás jó az utazónak, jó annak, aki a lakás vagy sokkal gyakrabban egy-egy szoba, kanapé kiadásával kiegészíti a jövedelmét, s persze jó a cégnek, amely a forgalom után procentet vesz le. Nem jó viszont a szállodáknak, mert kevesebben szállnak meg náluk. Hogy mennyivel kevesebben, azt nehéz megjósolni, ehhez pusztán a forgalmi adatok kevesek.
A kis pénzű fiatalok eleve az olcsóbb lehetőséget keresik, nehezen elképzelhető, hogy a világot járva három vagy négycsillagos hotelben foglalnának szobát, az ötcsillagosokat pedig javarészt csak fotókról ismerik. Ha a kis pénzű diák utóbb – mondjuk – jól kereső menedzserként dolgozhat a világban, akkor a cége nyilván nem az Airbnb-weblapját fogja böngészni, ha valahol szálláshelyet keres.
A szoba- és kanapékiadók Magyarországon, ha törvényesen járnak el, nyugodtan szolgáltathatnak. Ehhez a település jegyzőjétől kell engedély, ahhoz meg adószám kell, a bevételek után pedig szja-t kell fizetni. Mi ezzel a probléma? A válasz lehet az, hogy feketén csinálják, nem adóznak, csalnak! Ha ezt teszik, mindegy hogy szoba- vagy ágykiadók vagy akármilyen szolgáltatók, az adóhivatal járjon el ellenük, oszt annyi.
Ezzel szemben, ha bármi, a megszokott modelltől eltérő lép a piacra (akár az előszeretettel emlegetett startupként), az rögtön gyanús, piacot romboló, üldözendő. Más kérdés, hogy az állam szerint is jogszabályokat sért-e az új? Az Uber fuvarozóinak ügyei kavartak itthon legutóbb vihart, hogy taxis vállalattá kell-e alakulniuk vagy sem. Az Uber szerint persze a „sem” a helyes válasz. Az új taxis rendelet értelmében viszont megkezdte az ellenőrzéseket az adóhatóság, akár 600 ezer forintos bírságot is kilátásba helyezve az Uber-sofőröknek.
Az Airbnb magyarországi hódítása egyelőre nem erről szól, feltéve, és megismételve az előbb leírtakat, ha a szállásadó betartja a szabályokat. Az Airbnb arra példa, hogy a kínálkozó kedvező lehetőséget egyre több civil használja ki. Nyilván vannak olyanok, akik ezt nagyüzemben csinálják. Olvasom, hogy a lakásbérlés is azért lett drágább, mert szűkült a kínálat, mivel az Airbnb-piac elszívja az ingatlanokat. Bár statisztika erről nem készült, jól hangzik erre hivatkozni.
Mindenki számolgat, a többség arra jut: hosszú távra lakást kiadni kevesebbet jövedelmez, mintha ugyanezt Airbnb-szisztémában teszi a tulajdonos. A számok valóban ezt mutatják, csak éppen az Airbnb-nél nagyobb a kockázat, hogy a maximum egy-két napra érkező vendégek folyamatosan váltják-e egymást, és hogy a lakásban (szobában, kanapén) el lehet-e érni olyan kihasználtságot, mint az egy évre kiadott bérlakásban. Szerintem nem.
Az Airbnb nem tetszik a szállodásoknak. Az Uber nem tetszik a hivatásos taxisoknak. A Yummber nem tetszik az éttermeknek. Mindenki másnak tetszik, aki olcsóbban akar jó ár-érték arányú szolgáltatáshoz jutni. Nem a sharing ecenomy miatt nő majd a feketegazdaság, hanem miattunk, akik szemet hunyunk az ügyeskedők akciói fölött, nem kérünk számlát, kicsit úgy vagyunk vele, bárcsak mi lehetnénk az ügyeskedők helyében.
Ezen a szemléleten kellene változtatni, és nem megfojtani az újat, amely élénkíti a piacot, de a világot nem állítja a feje tetejére.
Szerdahelyi Csaba
