Nincs abban semmi meglepő, hogy Dárdai Pálhoz ragaszkodik berlini klubja. Mivel a magyar szurkoló nem profi, ezért képtelen felfogni a történteket.
Pénzről egy szót sem – ha a magyar fociról van szó, mert a focipénz idehaza nagy tabu. Írhatnék labdarúgást is, de nem az Aranycsapat az írás témája. Hanem a mai magyar foci, amelyikbe stadionépítésekkel a magyar állam is pumpálja a pénzt, elszánt magyar és külföldi vállalkozók hozzák a tőkét, mert töretlenül hisznek abban, hogy a foci minálunk is üzlet.
Pedig nem az, vagy legfeljebb néhány klubnál nagyon szerény üzletecske. A tavasz óta igencsak megerősödött Ferencváros is csak idehaza tud nagy lenni (ami jelen esetben a bajnoki ezüstéremre elegendő), míg az európai porondon a selejtezőkben is csak két kört képes menni, hogy kettős vereséggel szégyenkezzen, és köszönjön el. Mondjuk, az MTK az első kört sem élte túl, de hát tudjuk, hogy az örökrangadókban a zöld-fehérek vezetnek.
Mivel a hazai bajnokság színvonalát nem lehet összehasonlítani a közepes európai pontvadászatokéval sem, a magyar foci drukker válogatott szinten kezdett reménykedni. Dárdai Pállal a válogatott még nem kapott ki az Európa-bajnoki selejtezőkön, s vele már nem is fog, mert Dárdai marad Berlinben.
A Hertha BSC-t az első osztályban tartotta, ezért a klub úgy döntött, elég a kettős életből, Dárdainak a Herthára kell koncentrálnia, szerződése eleve Berlinhez köti.
Dárdainak persze lehettek álmatlan éjszakái, már két hete tudta, hogy véget ér pályafutása a válogatott élén, de profi vezetőként (az volt játékosként is) nem tehetett mást, elfogadta azt, ami elkerülhetetlen. Neki Berlinben van a munkája, kizárólag hazafias érzelmekre egyébként sem lehet hivatkozni pecsétes papírok vizsgálgatásakor.
A magyar szurkoló elkeseredett, kiabál kígyót, békát a Herthára, s máris elkönyvelte, hogy Dárdai nélkül ismét oda az Eb-szereplés. Mert a magyar szurkoló nem profi, nem gondol végig folyamatokat, a szíve viszi előre, az eszét otthon hagyja az asszonynál, amíg ő a néhány száz vagy ezer fős stadionban élteti a csapatot vagy szitkozódik.
Persze vakmerőség ilyen politikai foci háttért ismerve azt mondani, hogy elég volt a pénzkidobásból, ne álmokat szövögessünk, hanem adjuk vissza a srácoknak a grundokat, menjen a foci kicsiben, de ott legalább lelkesen. Arra nem lehetne ráfizetni.