A cégeknek az állami támogatás miatt anyagilag is megéri gyakornokot alkalmazni, a duális képzés az abban részt vevő vállalkozásoknak és a tanulónak egyaránt előnyös – de akkor miért nem terjed gyorsabban?
A duális képzésbe bekapcsolódva egy vállalkozás akár szinte ingyen – állami forrásból – is kiképezheti saját munkaerő-utánpótlását. A rendszer ennek ellenére nem elég elterjedt, jelenleg mintegy 50 ezer tanulószerződés él, a cél pedig 75–80 ezer – hangsúlyozza Elek Csaba, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara oktatási igazgatója.
A Magyarországon is komoly hagyományokkal rendelkező duális képzés lényege, hogy a szakmai alapismereteket tanműhelyekben, az oktatási intézményekben sajátítják el a diákok, a tényleges gyakorlatot azonban üzemi körülmények között, gazdálkodó szervezeteknél végzik. Egy iskola nem tudja tökéletesen modellezni a munkahelyet, a diák szempontjából előnyt jelent, hogy „élesben” sajátíthatja el a munkafolyamatokat, megtanulhat csapatban dolgozni – és arra is esélye van, hogy „bedolgozza” magát és a szakmunkásvizsga után ott helyezkedjen el, ahol betanították. Ez pedig a cégek számára is előnyös: a gyerekek ugyanis nem csupán a szakma fogásait sajátítják el, de megtanulják a helyi viszonyokat is. Ha a diák alkalmazása mellett dönt, akkor a cég megspórolja az új munkaerő betanítás idejét és költségét is. Ezen felül „nem vesz zsákbamacskát”, azaz jó eséllyel javíthatja a statisztikát, amely szerint a 3 hónapos próbaidő alatt átlagosan minden harmadik jelentkező válik csak be. Felmérések támasztják alá azt is, hogy a tanulószerződéssel rendelkező fiatalok sokkal könnyebben találnak jó állást: az elhelyezkedési és a szakmában maradási arány körükben nagyjából 10 százalékkal magasabb, mint a szerződéssel nem rendelkezők körében.
A duális képzés egyik célja tehát, hogy a cégek biztosítani tudják saját munkaerőbázisukat (a német duális képzésben ez az egyetlen mozgatórugó), amihez az állam jelentős kedvezményt is ad. Németországban is vannak kedvezmények, de nincs olyan mértékű visszaigénylésre lehetőség, mint hazánkban. (Németországban a struktúra is fordított: a gyerekek a céghez jelentkeznek, és a cég iskolázza be őket, idehaza az iskolába jelentkezik a gyerek, és onnan próbálják – kamarai és más segítséggel – elhelyezni.)
Miért éri meg tanulókat alkalmazni?
A 280/2011. kormányrendelet szerint a cég a szakképzési hozzájárulásból jelentős összeget tud visszaigényelni, akár többet is, mint amennyit a költ (a kisvállalkozások jellemzően nettó visszaigénylők). Így valójában ingyen – állami forrásból – képezheti ki saját munkaerő-utánpótlását. Nem kötelező ugyanakkor a szakmunkásvizsga után tovább foglalkoztatni a fiatalt, ahogy a tanulónak sem kell ott dolgoznia, ahol tanulószerződése volt.
Lássunk néhány számot: a visszaigényelhető alap éves normatíva 453 ezer forint. Az említett kormányrendelet szakmánként meghatároz egy szorzószámot, amely annál nagyobb, minél anyagigényesebb az adott szakma. Így egy gépi forgácsoló esetében a normatíva eléri a 900 ezer forintot, míg – mondjuk – egy gépipari mérnökasszisztens foglalkoztatása után 0,729*453 ezer forint igényelhető vissza.
A tanulónak fizetendő minimális juttatást a szakképzési törvény (2011. évi CLXXXVII. törvény) határozza meg: a minimálbér 15 százalékát kell megszorozni egy, az elmélet/gyakorlat arányt mutató szorzószámmal. Az átlag nagyjából a minimálbér 18 százaléka, ezt – amennyiben a tanuló nem bukik meg – kötelezően emelni kell, de az emelés mértékét a cég határozza meg. Ha tehát egy vállalkozás a minimálishoz közeli – havonta mintegy 18–20 ezer forintnyi – összeget fizet a tanulónak. Természetesen vannak gálánsabb cégek is, akad például kiskereskedelmi lánc, amely 40 ezer forinttal indít, de előfordul 100 ezer forint fölötti tanulói juttatás is. (A tanulószerződést a teljes tanulmányi időszakra kell megkötni, de felbontható; lehetséges az is, hogy bizonyos technikákat egy másik cégnél – teljesítési megbízotti szerződés alapján – tanul meg a diák.)
Mennyire sikerül elhelyezni a tanulókat? Ez szakmánként változó. Budapesten a kereskedelem és vendéglátás a húzóágazat, mind a tanulószerződések, mind a programokban részt vevő gazdálkodó szervezetek számát tekintve. Ennek viszonylag egyszerű a magyarázata: ezekben a szakmákban a tanuló gyakorlatilag az első napon „bedobható a mély vízbe”: megkeverheti a rántást, átnézheti az árcímkéket stb. Ugyanezt a gépgyártásban nem lehet megtenni, egy forgácsoló meglehet, félmillió forint értékű selejtet is „elkészít”, amíg az első szabványos munkadarab kikerül a keze alól. A munkaerőhiány ellenére nagyon nehéz tanulói szerződéses helyet találni többek között az egészségügyben, amiben a fizetési nehézségek mellett a speciális – állami – tulajdonviszony is szerepet játszik.
Hogy működik a rendszer?
A 9. évfolyamon jellemzően elméleti és szakmai alapozó képzés zajlik. A diákok az első évfolyam második félévében – február és április között – szintvizsgát tesznek. Ezeket a vizsgákat – immár egy évtizede – a Kamara szervezi az iskolában, a diákok itt adnak számot arról, hogy a szakmai továbblépéshez szükséges fogásokat elsajátították-e. A szintvizsga eredménye a bizonyítványba nem számít bele, de tanulószerződés érvényes szintvizsga nélkül nem köthető. A 9. évfolyamot követő nyári gyakorlattal kezdődően a szakiskolai diákok kötelezően részt vesznek a duális képzésben. Ha a Kamara nem tudja biztosítani, hogy a diák egy gazdálkodó szervezettel tanulószerződést kössön, akkor névre szóló igazolást ad ki, a diák csak így tartható tovább az iskolai tanműhelyben. Ez a rendszer július 1-től lép hatályba, és vannak iskolák és képzőhelyek, amelyeket felkészületlenül fog érni.
A Kamara nem csupán a vizsgáztatásban vesz részt, de a duális képzésben részt vevő cégek szűrésében is: csak olyan vállalkozás léphet be, amelyet a Kamara előzőleg – a bevezető ellenőrzés alkalmával – erre alkalmasnak talált. Működik egy kamarai tanácsadó-hálózat is, Budapesten például 14 státusz van arra, hogy főállású munkatársak kapcsolatot tartsanak az iskolákkal és a gazdálkodó szervezetekkel. Egy tanácsadóra így több mint 500 tanulói szerződés jut, vidéken ez az arány 250 és 400 között mozog.
Ambiciózus célok, könyvelői fékek
Május 31-én országosan mintegy 50 ezer élő tanulószerződés volt, ebből Budapesten közel 7600, nagyjából 600-zal több, mint egy évvel korábban. Az emelkedés várhatóan folytatódik, a cél országosan 75–80 ezer tanulószerződés legyen. A magyarországi gazdálkodó szervezeteknek nagyjából 2 százaléka – Budapesten körülbelül 650 cég – vesz részt a duális képzésben. Az ideális arány a nyugat-európai példák alapján 18–20 százalék lenne.
A cél elérését hivatott gyorsítani az állami támogatás is. Bár a tanulószerződések nem járnak jelentős adminisztratív pluszterhekkel, a legnagyobb féket mégis a könyvelők jelentik. A könyvelők, akik a több mint százféle adónemből általában 6–8-félével foglalkoznak, a tanulószerződésekre vonatkozó szabályozást pedig jellemzően nem ismerik, inkább lebeszélik a mikrovállalkozásokat arról, hogy tanulót alkalmazzon. A könyvelőket is meg lehet persze érteni: sokan 40–50 vállalkozás ügyes-bajos dolgait intézik, nem hiányoznak nekik az újabb feladatok. Nem utolsó szempont, hogy a pénzt az adóhivataltól kell visszaigényelni.
