Egy amerikai együttes fellépésének és a Franciaország-Németország labdarúgó mérkőzésnek a napját szemelték ki a terroristák barbár akciójuk végrehajtásához Párizsban. Oroszországnak a szíriai háborúba beavatkozása óta ez volt az első koncentrált támadás Európa ellen.
A világon most néhány szélsőséges szervezet kivételével mindenki elítéli a terrorizmust, ha már nem tud tenni ellene. Nehéz ezt beismerni, belátni pedig végképp fájdalmas, mégis így van. A terroristák az esetek jó részében mindig előrébb járnak azoknál, mint akik meg akarnak védeni minket. Állig felfegyverzett katonák és rendőrök is legfeljebb csökkenteni képesek valamelyest a fenyegetést, megakadályozni nem.
Oroszország október 31-én beavatkozott a szíriai háborúba, s néhány héttel később feltehetően az Iszlám Állam véres történelmet írt – nem Moszkvában, hanem Párizsban. Az IÁ az oroszokat is megfenyegette, de valószínűleg úgy ítélte meg, hogy a kegyetlen figyelmeztetésnek inkább van helye Nyugat-Európában, mint Oroszországban.
Európa most többszörösen is igyekszik magára zárni a kapukat. Sok országban kerítések épültek/épülnek a migránsáradat megállítására, a pénteki párizsi dráma után pedig számos helyen azt fontolgatják, hogy rendkívüli állapotokat kell bevezetni. Ezen gondolkodik egyébként Oroszország is.
A terroristák ezzel máris elérték céljukat, ismét fortélyos félelem igazgat, ezekben a napokban még az is megfontolja, hogy mondjuk, labdarúgó meccsre vagy színházba menjen, aki elhiteti magával: őt nem érheti baj. Párizs példája mutatja, hogy érheti, senki sincs biztonságban. Ha valaki komolyan veszi a latolgatást: hol, hogyan hajtják majd végre a következő akciót, az csendben beleőrülhet.
Mondhatjuk összeszorított szájjal, hogy nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni – magunknak sem mondunk igazat. Egyre világosabb, hogy Párizs óta nem terroristák akciójáról van szó, hanem terroristák háborújáról – sok százezren szervezetten, felfegyverkezve, felpénzelve készülnek arra, hogy akár Európából is kalifátust csináljanak. Az Iszlám Állam Európa fejét követeli. És Amerikáét. És az egész civilizációét, amelyik nem hajol meg rettegett akarata ellen.
A pápa szerint ez már a harmadik világháború. Sok fronttal, kiszámíthatatlan lépésekkel, 21. századi technikával felszerelt középkori kegyetlenséggel, elvakultsággal. Tévedés ne legyen, nem a muszlim világ támadása ez a keresztény világ ellen, hanem vallási tébolyultak tudatos harca mindenki más ellen.
Azt mondják, demokratának lenni annyit tesz, hogy nem félünk. De mi lesz azokkal a demokratákkal, akik most félnek? Mi lesz velünk? Imádkozzunk Párizsért! És mindannnyiunkért!
Szerdahelyi Csaba
