A pénznél mindig sokkal jobban érdekelt az eredmény, sikerorientált ember vagyok – mondta dr. Várnagy Emese, az IVM vezérigazgatója a KamaraOnline-nak adott interjúban.
A legtudatosabb vezetőknek is szükségük lehet szerencsére. Dr. Várnagy Emese például hat évvel ezelőtt a spamek közül kerített elő egy e-mailt, amelyben workshopra hívták. Ott találkozott a későbbi befektetővel, akivel rapid módon kötött üzletet. Az IVM Zrt. ma a világ 10 legjobbja között van az innovatív logisztikai automatákat gyártó és forgalmazó cégek rangos mezőnyében. A novemberi IVM Akadémia hallgatói között egy arab üzletembert is találunk.
Az alapító-vezérigazgatóval azt követően beszélgettünk, hogy cége az egyik példa volt a HVCA minapi rendezvényén. Ezen sikeres startupok vezetői számoltak be arról, hogy mennyit segített nekik a kockázati tőke, és mi a sikerük titka.
– Ki vagy mi adta az ötletet az induláshoz?
– Az IVM előtt már működött egy másik, munkavédelemmel és munkavédelmi ruhák varrásával foglalkozó cégem. Többek között a székesfehérvári Alcoa-nak is beszállítói voltunk. Felhívott az Alcoa munkavédelmi vezetője, azt kérdezte, hogy van-e kesztyűkiadó automatánk? Én meg visszakérdeztem, hogy az micsoda, s az illető elmondta. Mit válaszolhattam volna? Nincsen, de mindenképpen lesz. Akkor eleve az volt az üzletpolitikánk, hogy az Alcoa minden rendelését teljesítenünk kell. Három-négy hónap alatt találtunk egy kanadai céget, amelyiknek volt ilyen gépe, ezt kezdtük el itthon forgalmazni. A kollégám, Almás Robi kiutazott a vállalathoz, mindent megtanult. Aztán megérkezett az első tíz automata, és én végre élőben is megnézhettem ezeket, mert korábban csak fotón ismerkedtem velük.
2008 és 2010 eleje között 70 automatát állítottunk üzembe. Ekkorra viszont a kanadai céget eladták, nem szállítottak többet, a világban gazdasági válság volt, így a folytatáshoz banki finanszírozás szóba sem jöhetett. Hihetetlen, de a spamek között kiszúrtam egy e-mailt a HVCA-tól, amelyben egy befektetési workshopra hívtak. Elmentem és találkoztam a Primus Capital Kockázati Tőkealap-kezelő képviselőjével, Alpek Istvánnal. Róluk akkor még semmit sem tudtam, hét hét alatt mégis megkötöttük az üzletet, megérkezett a friss pénz. István hitt bennem és én is benne, ez a kapcsolat pedig a mai napig nagyon gyümölcsöző és eredményes mindkettőnk számára.
– Ennél szebb és gyorsabb sikertörténetet ritkán hallani.
– Azt hiszem, ez a világ egyik leggyorsabb tőkebefektetése volt. Augusztus 26-án beszéltünk először telefonon, és október 20-án megérkezett az újonnan megalakult IVM számlájára a pénz.
– Hogy történhetett ez a rapid reagálás?
– Egyszerűen. Azt mondtam neki, hogy a befektető feltételei nem érdekelnek, pedig a mi szempontunkból nagyon kemény feltételek voltak azok. Tudtam viszont, hogy nem futhatok ki az időből, a piacnak szüksége van az automatákra. Úgy láttam, ha nem csináljuk meg azonnal, akkor később már nem lesz érdemes. Vagyis egy feltételt szabtam: kössünk azonnal üzletet!
– Ilyen alapon Ön talán többet kockázatott, mint a befektető.
– Ha az embernek adott szituációban nincsen más lehetősége, akkor néhány százalék miatt nem kezdhet el kapzsiskodni mondjuk azon, hogy mekkora részben legyen tulajdonos. Ha nem viszed sikerre a vállalkozást, a 25 vagy 50 százalékos tulajdonrész is nullát ér. Nagyon szigorú szerződést írtunk alá a befektetővel, de az idő engem igazolt. A pénznél mindig sokkal jobban érdekelt maga a feladat, amit meg kell oldani. De az sem mindegy, hogy egy jó befektető nemcsak a pénzét viszi az üzletbe, hanem a tanácsait, a figyelmét a bizalmát.
– Az induláskor célul tűzték ki, hogy a piacukon öt éven belül Európában az ötödikek, a régiónkban pedig piacvezetők lesznek. Teljesítették a feladatot?
– Teljes mértékben. Olyan ipari eszközadagoló automata rendszereket fejlesztünk, gyártunk és telepítünk Európa 20 országában, amelyekhez hasonlót csak Amerikában gyártanak. Jelenleg a világ tíz legnagyobb ipari automata gyártója között számolnak velünk.
– Mekkora a magyar piac?
– A magyar piac 2016-ban telítődött, az idén itthon még 170 gépet tudunk kihelyezni, összességében pedig már ötszáznál több üzemel Magyarországon. Korábban évi 60-80 gép volt az átlag. Eleinte szinte csak a multik vásároltak, de ma ott tartunk, hogy az 50 főt foglalkoztató cégeknek is megéri, mert akár 25-50 százalék megtakarítást is elérhetnek a mi „soha nem pihenő és nem tévedő raktárosainkkal”.
– Már a névválasztáskor eldőlt, hogy főleg a nemzetközi piacra fókuszálnak majd. Európa után most elérkezett a keleti nyitás is. Meddig lehet terjeszkedni?
– Egyelőre a Holdra nem tervezünk automatákat, de a bővülésnek nincsen határa. Egyre több olyan ország éri el a fejlettségnek azt a szintjét, amely igényli a gépeinket. Amerikai gépek is vannak Európában, mi miért ne szállíthatnánk oda? Folyamatosan érdeklődnek a termékeink után, és sorra kapjuk a megrendeléseket.
– Hol tartanak a nemzetközi szervízhálózatuk kiépítésével?
– Azokban az országokban, ahol legalább ötven automatánk működik, mint Magyarországon kívül Lengyelországban, Csehországban és Romániában, saját munkatársunk dolgozik. A kevesebb gépes országokban helyi céggel szerződünk a karbantartásra.
– Hárman kezdték, ma már 40 fős a csapat. Hány termékfejlesztővel dolgoznak?
– Összesen nyolccal, hárman alkalmazásban vannak, öten pedig szerződéses partnerek.
– Ideálisnak tartja a fejlesztői létszámot?
– Mindig az adott igényektől függ, hogy mi nevezhető ideálisnak. Például jövőre nem tervezünk hardver-fejlesztést, ezért eggyel kevesebb mérnökkel dolgozunk majd, amíg nem lesznek új feladatok.
– Hol lát lehetőséget az előrelépésre? Miben változtatna?
– Miben? Mindenben! A cég folyamatosan, négyes mátrix mentén halad, mindig is erősen koncentráltunk a belső szervezeti fejlesztésekre. Általánosságban elmondható, hogy ha valami belül rohad, arról egy idő után ugyan milyen kép lesz kifelé?! Mi ezt semmiképpen nem engedhetjük meg magunknakt, ezért hat év alatt olyan fejlődésen mentünk át, amit sok tekintetben a multik is megirigyelhetnek, a belső folyamatszabályozásunk például világ színvonalú.
– Nyilván ez a folyamatos tanulás eredménye.
– Mindig, mindenből tanulni kell. Folyamatosan figyelni kell magunkat. Ha látjuk, hogy a versenytársakhoz képest valamiben gyöngébbek vagyunk, azon változtatunk.
– Magyarországon egyre több területen panaszkodnak, hogy kevés a szakember. Önök jól állnak?
– Tény, hogy nem könnyű megtalálni a legjobbakat. Nálunk az átlagnál magasabbak a fizetések, és kimondottan emberszerető és a dolgozót megbecsülő feeling van a cégnél. Pici, de jellemző példa: ősszel mindenki kapott egy hidegpárásítót, reggelente egy kolléganőm körbejár, feltölti finom illóolajokkal. Ez nem csak a közérzeten javít, hanem segít a betegségek megelőzésében. Három gyereket neveltem fel, tudom, hogy mi kell a dolgozó édesanyáknak, és nagyon komolyan vesszük a családbarát megoldásokat.
– Vannak olyan termékek, amelyeket inkább Magyarországon vásárolnak, vagy olyan, ami külföldön népszerűbb?
– Minden országnak van egy piaci érettségi foka, amely mutatja, hogy mennyire elterjedt az adott szektorban például az automatizálás. Ha egy piac érett, ott több és fejlettebb termék talál vevőre. A legkapósabb termékünk változatlanul a SavePro ipari adagoló automata.
– Milyen lehetőségeket lát az arab piacban?
– Nagyon komolyakat. Novemberben érkezik az idei utolsó IVM Akadémiára egy arab üzletember. Három hónappal ezelőtt ő keresett meg minket, és most jutottunk el odáig, hogy Székesfehérvárra jön tanulni. Külsős munkatársunkként fog dolgozni. Ritka jó szakembernek tartom, meghatározó volt a személye, hogy egyáltalán elinduljunk az arab piacon.
– Arabokon kívül kik tanulnak még az Akadémián?
– Évente most már öt akadémiát rendezünk külföldieknek, egyet pedig magyaroknak. Általában 8-14 fős csoportokat tanítunk, akik általában 6-8 országból érkeznek. Az idei évzárón lesznek például olaszok, litvánok, finnek, szlovénok és franciák is. Megrendelésre egyébként „házhoz” is megyünk, így csinálunk Németországban német nyelvű akadémiát is.
– Hat év alatt mennyire futott fel a termelés?
– A tízszeresére. Míg az első évben 50 automatát helyeztünk ki, addig idén már 500-at. Jövőre 700, 2018-ra 1000 automata a terv.
– Ehhez nagyon tudatos, célzott marketingstratégia szükséges.
– A legelterjedtebb keresőkben az angol nyelvű oldalunk a 10 kulcs kereső szóra benne van az első ötben, és kb. 17 egyéb marketing csatornát használunk az ügyfelek elérésére.
– Ehhez képest itthon vannak, akik lebecsülik a marketing szerepét.
– A magyar cégek többsége azért sikertelen, mert nem foglalkoznak a marketinggel. Ebből a szempontból sok magyar cégvezető nagyon régi módi, mert maximum brosúrák nyomtatásában gondolkodik. Mi viszont az első perctől kezdve márkanevet építünk. A szakmában mindenki ismer minket. A Linkedln-en az egyik legnagyobb amerikai konkurensünk vezetője azt kérdezte tőlem, hogyan csináljuk azt, hogy kicsi magyar vállalkozásként rólunk beszél egész Európa a szakmában.
– Elárulta neki?
– Annyit válaszoltam, hogy előbb-utóbb eladók leszünk, vegyen meg!
– Gondolkodnak azon, hogy a közeljövőben tőzsdére mennek?
– A közeljövőben biztos nem. Esetleg öt év múlva lehet ez kérdés, addigra elérhetjük az évi 3– 4 milliárd forintos forgalmat.
– Ön orvosi egyetemen tanult Pécsett, most az iparban dolgozik. Hogyan vezetett idáig az út?
– Voltam én már minden, csak akasztott ember nem! Az egyetem után az Egyesült Államokban tanultam sebészetet, majd egy amerikai cég sebészeti szaktanácsadójaként dolgoztam, aztán elmentem Ausztriába programozónak. Voltam itthon az OEP regionális igazgatója, majd céget alapítottam, és most itt van az IVM. Hatalmas a munkabírásom, és elég bátor vagyok ahhoz, hogy belevágjak ismeretlen területekbe. Pont ilyen volt az OVI márkanév is, amit szintén 2010-ben találtam ki. Azóta minden második magyarországi óvoda tőlünk rendeli a munkaruhát. Az OVI is igazi márkává nőtte ki magát.
– A karrierjét nézve, nem az IVM a végállomás.
– Én sem gondolom, hogy az lenne. Azért (is) csinálom az IVM-et, hogy pénzem legyen a folytatáshoz. Pszichológiával, fiatalok személyiség fejlesztésével foglalkozom évek óta. Mellette aromaterápiával és az orvoslás speciális ágával, amely személyre szabott gyógyítást kínál. Fiatalokkal, nem ritkán súlyos lelki sérült betegekkel foglalkozom most is a munkaidőm után és hétvégeken. Ahhoz kell komoly tőke, hogy egy olyan képző- gyógyító helyet hozhassak létre, ahol a fiatalok tanulhatnak, fejlődhetnek és gyógyulhatnak, elindíthatják a sorsukat a boldog beteljesülés felé.
– Ennyi munka mellett marad ideje, hogy a hobbijainak éljen, kikapcsolódjon?
– A síelés megmaradt, de már nem vadászom és nem siklóernyőzöm. Igaz, változatlanul vitorlázok, motorozok, és rengeteget járunk túrázni párommal, Péterrel. Ezekből nem szabad engedni, mert különben kiég az ember. Minden héten szükségem van egy nap kikapcsolódásra, amikor a természetben fel tudok töltődni vagy épp lányaimmal, Lillával és Lolával, fiammal, Valentinnal kiélem az anya-gyerek kapcsolat boldog pillanatait.
Szerdahelyi Csaba
Fotó: Csapó Gábor
