Kellemetlen, ha egy álláshirdetésben a jelentkezőtől kérik a fizetési igény megjelölését. Mit célszerű ilyenkor írni? Milyen normák érvényesülnek a magyarországi bérezésekben?

„Annak oka, hogy önéletrajzban nem szívesen jelöljük meg a kívánt bért, elsősorban a bizonytalanság és a tájékozatlanság” – mondta el Repka Ágnes tanácsadó a HVG Állásbörzén tartott előadásában. A reménybeli munkavállalók általában nem tudják, mi számít jó vagy rossz fizetésnek, félnek attól, hogy a bérigény megjelölése során alul- vagy felülárazzák magukat. Érdemes utánajárni a munkakör valós tartalmának, a szakmában jellemző béreknek és az egyéb juttatásoknak is.

A társaságoknak a kívánt fizetés megjelölése elsősorban a munkaerőpiac monitorozása miatt fontos. Minden cégnek szükséges felmérnie, hogy az adott pillanatban milyen a munkaerőpiac állapota, „mennyibe kerülnek” a jelöltek. Ezenkívül lehetővé tesz egy előszűrést, ami után könnyebb válogatni az álláskeresők között. A 2000-res évek elején még működött, hogy valaki a korábbi keresetének 120 százalékát adta meg bérigényként, de ez a mentalitás ma már nem tud érvényesülni. „Hibás hozzáállás, hogy a következő állásban biztosan többet kérhetünk” – hívta fel a figyelmet a szakértő. A 2008-as gazdasági válság összezavarta a bérszinteket a magyar munkaerőpiacon. Sokan voltak, akik feleakkora bérért tudtak csak elhelyezkedni, mint amennyiért előző állásukban dolgoztak, a fizetések arányos növekedéséhez kell igazodni ma is.

A tanácsadó szerint vannak fontos tényezők, amelyek egy részét a munkavállalónál, másik részét a piacon kell keresni. Figyelembe kell vennie minden álláskeresőnek, hogy mit szeretne: az alapszükségleteit kielégíteni, azokon túl megtakarítani – vagy álomfizetést. „Mindig mérlegeljünk, hogy keresett vagy ritka szakmáról van-e szó.” Keresett szakmáknál nem igen lehet a piaci átlagnál magasabb fizetést kérni. Ügyelni kell a várható jelentkezők számára, hiszen sok jelentkező esetén az első szűrőt a megjelölt bér jelenti. Mindezeken túl fontosak az adott cég sajátosságai is, hiszen ugyanazt a pozíciót lehet, hogy az egyik vállalat jobban megfizeti, mint a másik.

Ezek után kell megvizsgálnunk a saját szempontjainkat: hol vagyunk az álláskeresési szakaszban, milyen gyorsan kell állást találnunk? Milyen előrejutási, képzési lehetőségek vannak a cégnél, beleillik-e a karrierünkbe ez az állás? A tanácsadó hangsúlyozta: ha részmunkaidős állásra pályázunk, ne fogadjunk el az arányosan csökkentett összegnél kevesebb fizetést. Azaz ha napi 8 óra helyett 4 órában dolgozunk, a 8 órás fizetés felét kell megkeresnünk. Ha ennél kevesebbet ajánlanak, akkor érdemes az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordulni. Aki szeret távmunkában dolgozni, annak feltehetően megéri, ha egy kicsit alacsonyabb bérért kapja meg az állást – de ebben a formában.

Hogy ne a bérigény megjelölésén csússzon el a jelentkezésünk, érdemes online és offline kutatómunkát végeznünk. A legcélszerűbbek a KSH-statisztikák, az állásportálok hírei, közintézmények esetén az illetménytábla, illetve azok az álláshirdetések, amelyek megadják a fizetést. Érdemes használni a LinkedIn-t és a Facebook-ot is. Bátran érdeklődhetünk közvetítő és fejvadász cégeknél is.

Az előadás zárásaként Repka Ágnes hangsúlyozta: állásinterjú során csak akkor szabad rátérni a bérezésre, ha biztosan tudjuk, hogy velünk akarnak dolgozni.

Kovács Réka Fruzsina