Az uniós pénzből jelenleg is zajló vasúti fejlesztések után a vonatok csak adminisztratív és technikai akadályok leküzdésével juthatnak át egyik országból a másikba.

2016-ban a magyar–szlovén vasúti határállomást, Hodost úgy villamosította európai uniós forrás felhasználásával a szlovén fél, hogy ott dízelmozdony segítsége nélkül a magyar áramnemű mozdonyt nem lehet szlovén áramneműre cserélni – mondta a Magyar Időknek Kovács Imre, a Rail Cargo Hungaria (RCH) vezérigazgatója.

Nemcsak arról van szó, hogy a vonatok nem tudnak megállás nélkül áthaladni egyik országból a másikba – ahogy ez Európa nyugati felén megszokott és hagyományos –, de a villanymozdonyokat külön még át is kell vontatni az egyik villamosított vonalról a másikra. Ezért a szolgáltatásért a szlovén vasút alkalmanként 50 euró díjat kér.

Hasonló elképesztő történet, ami két európai uniós ország határán eshet meg 2016-ban: egy idén decemberben modernizálás után újranyíló lengyel–német határátmeneten minden vonatnak meg kell állnia majd a nyílt vonalon, hogy a vonatbefolyásoló berendezést a mozdonyvezető átkapcsolja egyik ország rendszeréről a másikra.

A vasúti liberalizáció papíron egyenlő feltételeket teremtett az EU-n belül, azonban az, hogy ebben ki hol tart, annak a függvénye, milyen infrastrukturális alapokról indult – mondta Kovács Imre.

Nyugaton már 1500 méteres tehervonatokat, vezető nélküli szerelvényeket terveznek, és a vasúti szállítmányok határokon át, csak árufuvarozásra használt korridorokon haladnak.