Családias légkörű, kis szálloda – színvonalas kiszolgálással, patinás környezetben. Horváth István, a St. George Hotel front office managere szerint ezek mind versenyelőnyt jelentenek. Márpedig a budai Várban hatalmas a küzdelem a vendégekért. Horváth István a KamaraOnline-nak azt mondja: egy luxus hotelt is lehet nyereségesen üzemeltetni.

Áprilisban volt tíz éve, hogy megnyitotta kapuit Budapest első All Suite szállodája, a St. George Residence. A hotel az 1785-ben épült egykori Fortuna Fogadó épületében található. Luxus környezetben, luxus szolgáltatásokat kínál – egyáltalán nem hivalkodó módon. A budai Várban sétálók többsége elképzelni sem tudja, hogy mi mindenről tudnának mesélni ezek a falak. Beszél helyettük Horváth István, a hotel front office managere.

– A St. George romantikus luxus hotelnek hirdeti magát. A luxust értem, s ebben a környezetben a romantikát sem kell külön megmagyarázni.

– Elárulom, hogy a luxus azért egy kicsit reklámfogás is, amivel ki tudjuk emelni magunkat a budapesti standard hotelek közül. Az lakosztályok mérete a bútorok stílusa, minősége a patinás környezet az, ami miatt a luxushotel címet bátran felvállaltuk. A mai rohanó világban egy kis szálloda, egy régi épület korhű bútorokkal és családias, mégis színvonalas kiszolgálással, kiváló alapul szolgál az intimitásra vágyóknak.

–  Tavasszal a szálloda 10. évfordulóját hogyan ünnepelték meg?

–  Munkával.

– Javarészt külföldi vendégeket fogadnak?

– Igen, 95 százalékban a határon túlról érkeznek hozzánk.

– Egy évtized alatt lettek már törzsvendégeik? Mivel kedveskednek a visszatérő vendégeknek?

– Igen, vannak, igaz, még kevesebben, mint szeretnénk, hiszen a külföldiek privát emberként más-más városokat néznek meg minden magyarországi utazásuk alkalmával. Viszont sok vendégünket Budapesthez köti a munkája, ők évente több alkalommal is vissza-visszatérnek, és van olyan is, akit az elmúlt évtizedben évente 4-5 alkalommal is a szállodánkban köszönthettünk. Törzsvendégeinknek 10 százalék kedvezménnyel és magasabb kategóriájú lakosztállyal kedveskedünk.

– A nyugdíjasoknak kiemelten ajánlják a szállodájukat. Mivel csábítják őket?

– A környezet az, ami igazán vonzó az idősebbek számára. Egy tőlünk induló rövidebb sétával rengeteg látnivaló elérhető. Sokan értékelik a Várnegyed sokkal csendesebb környezetét a Belváros forgatagával szemben.

– A vendégeknek milyen látnivalókat ajánlanak Budapesten és vidéken?

– A klasszikus látnivalókon kívül igyekszünk a vendégek érdeklődésének megfelelő programokat, látnivalókat ajánlani. Ez manapság többnyire egyszerű, mivel a vendégek közül egyre többen kész tervvel érkeznek hozzánk. Vidéki túrák esetén többnyire fél, egy naposak a legkedveltebb úti célok, azok közül is elsősorban a Budapesthez közeli helyszínek. Ilyen Szentendre, Visegrád, a Sisi kastély Gödöllőn, a nyári szezon alatt Siófok, de az etyeki bortúra szintén népszerű.

– Állandó idegenvezetői körrel dolgoznak együtt?

– Igen, szeretünk a már bevált, megbízható emberekkel dolgozni.

– Nyereségesen üzemeltethető a luxus hotel?

– Mivel nem a Four Seasons színvonalán vagyunk, így a válaszom: igen.

– Mire épül a marketingjük? Van a szállodának szlogenje?

– Jobbára az online foglalási rendszerek és a vendég-elégedettség az, amire építünk, az interneten nagyon gyorsan híre megy, ha valakinek tetszett a szolgáltatás. Természetesen van szlogenünk: „Élje át a történelmet!”

– Évente hány céges rendezvényt szerveznek?

– Mivel városi hotel vagyunk, és méretre a legkisebb 5 csillagos Budapesten, a nagyobb cégek megrendeléseiről többnyire lemaradunk. De még így is havi 1-4 kisebb rendezvényt bonyolítunk le szállással, vagy anélkül – főleg a tavaszi és őszi szezonban.

– Házasságkötésre népszerű helyszín a szállodájuk?

– Évente 15-nél több esküvő megrendezésére kérnek fel minket.

– Tipikusan milyen családi rendezvényeknek adnak otthont?

– Többnyire születésnapok, keresztelők, érettségi, diplomaosztás azok az alkalmak, amelyek megünneplésére a szállodánkat választják.

– Hányan dolgoznak a St. George-ban? Sokan panaszkodnak a munkaerő-hiányra. Önöknél milyen a helyzet?

– A dolgozók létszáma 20–25 fő között változik. A munkaerő kérdése nálunk is probléma, de egy rutinos, összeszokott csapattal sok minden megoldható.

– Öt idegen nyelven „beszél” a hotel. Tanulnak új nyelveket? (Egyre több kínai jön Budapestre…)

– A kínait nem tervezzük egyelőre, inkább a meglévő nyelvtudásunkat csiszolgatjuk. Elég meglepetést képes ugyanis okozni néha egy ausztrál vagy ír vendég, amikor elfelejti, hogy külföldön van, és az otthoni nyelvjárásnak megfelelően szól hozzánk.

– Milyen fejlesztéseket terveznek a következő években?

– Szóba került a szálloda bővítése, de ez egyelőre a távlati terveink között szerepel. Jelenleg a gyorsan változó műszaki igényeknek szeretnénk megfelelni. Végre lehetőségünk nyílik optika internet kapcsolat bevezetésére, ezzel komoly sávszélesség növelésre teszünk szert a szállodánkban, ami az okostelefonok miatt ma már elengedhetetlen. Ennek megfelelően a WiFi hálózat korszerűsítése lesz a következő lépésünk.

– A szállodákban nem illik „pletykálni” a vendégekről, de biztos van kedvenc élménye.

– Nálunk vacsorázott például az „Angyal”, Roger Moore, nagy élmény volt, amikor találkoztam vele. Volt egy vendégünk, aki elfelejtette közölni érkezéskor, hogy magával hozta a kedvenc kéttenyérnyi görög vagy mór teknősét. A teknőst szabadon hagyta a szobájában sétafikálni, több szobalány kapott frászt, mire kiderült, hogy mi okozza a kaparászást a szobában.

– Ha külföldön jár, betér kastélyszállodákba?

– Sajnos mostanában erre nem volt lehetőségem.

– Mióta partnerük a Hunt in Hungary? Milyenek a tapasztalatok?

– Újkeletű még az ismeretség a két cég között, ezért jelenleg még a bizakodó szakaszban vagyunk.

– Miért lettek a Magyar Kastélyszállodák Szövetségének a tagja?

– Ha jól emlékszem, 2008-ban léptünk be. Természetesen a közös érdekek miatt vállaltuk az együttműködést. Ilyen a műemlék épületek gondozása, az elhivatottság és érdeklődés a történelem iránt, a hasonló marketing és üzleti megoldások, hiszen többnyire kisebb szállodákat tömörít a szövetség.

A turista menütől a fine diningig

Békési Attila séf a Tabáni kakasban töltötte tanulóéveit, majd szakácsként ott maradt 2 évig. Katonaság után 10 évig a K&H bank konyháján dolgozott, idővel konyhafőnök lett. 2012-be jött a St. George Étterembe dolgozni, itt 5 év után lett konyhafőnök, de lényegében már néhány hónap után ő koordinálta a konyhai munkát.

– Hányan dolgoznak a konyhán?

– Ketten vagyunk, sajnos a szakácshiány minket is utolért.

– A Várban hatalmas a konkurencia, milyen kínálattal lehet kitűnni?

– Valóban nehéz a helyzet, sok a jó helyszín. Az igények teljes kiszolgálása a minőségi, de olcsóbb turista menütől a fine diningig bezárólag próbálunk minden igényt kielégíteni.

– Hogyan őrizték meg az egykori Fortuna kávéház-művészetét?

– Gasztronómia szinten szerintem sehogy, sajnos a turisták gyorséttermi sebességben gondolkoznak, már nem számít olyan időtöltésnek a kávéház/étterem, mint anno.

– Mi volt az eddigi legspeciálisabb rendelés, a legnehezebb feladat?

– Egyszer fordítási és kommunikációs hibából kifolyólag egy 40 fős igényes orosz csoportot az előrre elkészített vacsora helyett étlapról kellet kiszolgálni. Embert próbáló feladat volt…

– Mi a kedvenc étele?

– A paradicsomos káposzta sült oldalassal. Szeretem az édest sós ízekkel párosítani és kedvelem a házias konyhát.

A ciszterci apát 600 forintért vette az épületet

A mai Fortuna köz és utca déli oldalán fekvő házat 1392-ben Kanizsai Miklós tárnokmester kapta meg, 1483-ban és 1488-ban István asztalos tulajdonában volt a sarki északi házhely környéke. 1464-ben Péter péterváradi ciszterci apát vett itt egy épületet 600 forintért.

1777-ben a Nagyszombatról Budára költözött egyetem, majd a Helytartótanács birtokába került.

1784-ben az épületet Buda városa vette meg, és itt Fortunáról elnevezett vendégfogadót nyitott, az utcát erről a népszerű fogadóról kezdték elnevezni. 1879-ben az FKT megtartotta ezt a közkeletű elnevezést, így az utca tulajdonképpen éppen az épületről kapta a nevét.

1940-ben a Magyar Kincstár tulajdonába került az ekkor 476 50/100 négyszögöles ingatlan. A II. világháború után, 1951-ben az ingatlan kezelője a Tanfolyamellátó Vállalat, 1960-ban a Pest-Budai Vendéglátó Vállalat lett. 1966. június 10-én azt jegyezték a tulajdoni lapra, hogy a Fővárosi Műemlékfelügyelőség12987/2/1966 sz. megkeresése szerint az ingatlan műemléki védettség alatt áll.

Szobaárak 45 krajcártól 1 forint 15 krajcárig

Buda 1686-os visszafoglalásakor mindhárom középkori ház megsérült, de továbbra is használható állapotban maradt. 1696-ra egyesült a két déli házhely. A sarokháznak ekkor még jó falai, boltozatai és pincéje volt.

1784-ben a helytartótanács hozzálátott az épület átalakításához fogadó, vendéglő és kávéház céljára, amelyet még abban az évben be is fejeztek. Valószínű, hogy ekkor keletkezett a klasszicizáló későbarokk (copf) homlokzati architektúra. 1787-ben az épületben Lessner Jakab cukrászmester és kávéfőző kávéházat, míg Wittmann György fogadót működtetett. A kávéház két nagy, biliárddal ellátott nagyobb és két kisebb helyiségből állt, amelyhez konyha, kamra, fáskamra és pince tartozott.

A Fortuna fogadó volt ekkoriban Buda társasági életének egyik központja. Kocka és kártyajátékokat űztek, billiárdoztak. Mind az ötfogásos ebéd, mind a vacsora bőséges volt. A nagyteremben néha alkalmi színielőadásokat tartottak. Míg a konyhával kapcsolatban mindig elismerő jelzőket olvashatunk a híradásokban, a borokkal már sokszor volt probléma, a fogadós sokszor vízzel hígította.

1805-ben az épület „Publicum Cvitatense” néven, a városi közösség házaként szerepel. 1807-ben Buda városa két kategóriába sorolta a városi szállodákat és megszabta az árakat. A Fortuna a jobbik kategóriába került, ahol a szobaárak 45 krajcártól 1 forint 15 krajcárig terjedtek.

1835-ben a török követ és 32 fős kísérete, 1837-ben pedig Ferdinárd főherceg és kísérete voltak a Fortuna illusztris vendégei. 1849-ben Hentzi tábornok is itt szállt meg, emiatt a szabadságharcosok ágyúval lőtték az épületet. Egy golyó be is csapódott az udvar egyik falába, amely – áthelyezve – az udvaron ma is látható.

Rajziskola, bűnfenyítő osztály, bíróság

1851-ben az épületben néhány helyiséget rajziskola számára alakítottak át. Az átalakításokat ifj. Kimnach Lajos budai építőmester végezte, akinek legfontosabb műve a Dísz téri evangélikus templom volt.

1868-tól a földszinti kávéházi és egyéb helyiségeket továbbra is fenntartották, ám az emeletet lakásokká alakították át.

1875-től helyezték el az épületben a budapesti királyi törvényszék bűnfenyítő osztályát. 1890-től egy időre a pénzügyminisztérium bérelte az épületet, majd 1897-től a magyar királyi közigazgatási bíróság működött itt.

Az épület a II. világháborúban súlyos sérüléseket szenvedett. A Vendéglátóipari Múzeum 1966-2006 között működött az épületben.

Szerdahelyi Csaba

Fotók: St. George Hotel