Ötödik alkalommal került sor a „Gazdaságról közérthetően” címmel meghirdetett pódiumbeszélgetésre a BKIK Ipari Tagozatának szervezésében, Dr. Bogár László és Dr. Boros Imre részvételével. Ezúttal a főváros elmúlt 20 éve került mérlegre.
Csúri Ákos moderátorként a következőképpen összegezte az este fő témáját és kérdéseit: az elmúlt 20 évet meghatározó két budapesti főpolgármester két teljesen különböző városvezetési filozófiát képviselt. 2010 előtt és után mi jellemezte a főváros gazdaságstratégiáját, találni-e hasonlóságokat a két korszak között, illetve Budapest mikor nyert és mikor veszített?
Dr. Boros Imre válaszát valamivel régebbről, 1990-től indította válaszát, amellyel a mindenkori főpolgármester előtt álló kihívásokat is vázolta. Szavai szerint a rendszerváltás Budapestet is megviselte, hiszen korábban az ipari kibocsátás közel fele innen származott, az azt követő években viszont az itt élők gyorsuló ütemben átmentek a szolgáltatószektorba, miközben jelentős népességcsökkenéssel is szembe kellett néznie a fővárosnak. A rendszerváltás az SZDSZ elképzelései mentén haladt, akik be akarták dönteni az országot – fogalmazott. És ugyan minden folyamatért nem okolható a városvezetés, hiszen valódi függetlenséggel a főpolgármester sosem rendelkezett, azt el kell mondani, hogy nem készítették fel a várost azokra a kihívásokra, amelyekre például Prágát igen. Ez pedig az eredményeken is megmutatkozott: míg nálunk néhány gigaberuházást próbáltak végigerőltetni, számos, jóval mögülünk induló régiós főváros leelőzte Budapestet életminőségben vagy éppen a turisztikai vonzerőben.
Dr. Bogár László ezt azzal egészítette ki, hogy egy város lehetőségeit, valamint azt, hogyan formálja meg önmagát, az ott élő közösség összetétele is meghatározza. A „magyarnak nevezett” gazdaság két nem igazán szervesen illeszkedő részből áll: 75-80 százaléka nem magyar tulajdonban van és nem magyar rendelkezés alatt áll. A fennmaradó rész kis- és középvállalkozás, és az alapvető stratégiai feladat, hogy a két rész a lehető legharmonikusabban illeszkedjen egymáshoz. Azok az országok jártak jól, ahol nem gyarmatosító jellegű megoldások honosodnak meg, ahol az elmaradottság tengerében szigetekként léteznek a külföldi beruházások. A külföldi tulajdonú vállalatok vezetőinek döntő többsége Budapesten él, a globalizáció a fővárosban jobban érvényesül, mint máshol az országban. Országosan a felső 3-5 százalékot képviselik „a globalitás helytartói”, 12-15 százaléknyi az értelmiségi réteg, akiknek a feladata az ő kiszolgálásuk és az ország üzemeltetése. Budapesten viszont 15-17 százalékot a globális szuperelit tesz ki, az értelmiségi réteg pedig 35 százalék. Vagyis a népesség fele vagy a globalitás helyi képviselője, vagy az azokat kiszolgáló réteg. Ez nem csak a politikai állásfoglalásban, de az értékrendekben is megmutatkozik. Sehol az országban nincsenek egymástól ennyire eltérő lakossági igények, mint Budapesten. Ezt a stratégiai döntéseknél és a mindennapi üzemeltetésben is figyelembe kell venni. Tarlós István sajátos karakter, aki az elmúlt években ügyesen tudott ezen a pengeélen egyensúlyozni, és ebbéli teljesítményét olyanok is elismerik, akik a kormánypárttal nem szimpatizálnak.
A beszélgetés végén hallgatói kérdésben felmerült az az aktuális probléma is, hogy miért és meddig gyengül a forint. Bogár László válaszában kifejtette, hogy a természetes pénzmozgásokat alapul véve a forintnak erősödnie kellene. Ezért a jelenség mögött inkább pszichológiai folyamatok állnak. Az inflációra hagyományosan nagyon érzékeny a magyar lakosság, a devizahitel miatt pedig az árfolyamtól is félnek. A spekuláció mozgathatja az árfolyamot, például a magyar deviza-állampapírok eladásával. Ezzel próbálják „beugratni” a tömegeket. A lengyelek, románok jól állnak a nyugati országoknál, a cseheket kicsit megrángatták, de a legerősebb támadások minket érnek – fogalmazott.
