Nyári akcióellenőrzés: a munkaügyi hatóság tapasztalatai

Ahogy az elmúlt években, a Pénzügyminisztérium Foglalkoztatás-felügyeleti Főosztálya az idén nyáron is lefolytatta „a munkavállalók jogviszonyának rendezettsége érdekében a foglalkoztatásra vonatkozó alapvető szabályok érvényre juttatására irányuló akcióellenőrzést”. A tapasztalatok vegyesek.

• A szabálytalanul foglalkoztatók aránya az elmúlt három év hasonló akcióellenőrzéseihez képest csökkent.
• A feketefoglalkoztatás miatt kellett a legtöbbször intézkedni a hatóság munkatársainak és a legtöbb munkavállalót is ez a szabálytalanság érintette.
• A feketefoglalkoztatás az elmúlt négy év ugyanilyen tárgykörű akcióellenőrzéseit figyelembe véve a következőképpen alakult. Az ellenőrzéssel érintett munkavállalókra figyelemmel
  2015: 21 százalék,
  2016: 25 százalék,
  2017: 34 százalék,
  2018: 28 százalék;
  a szabálytalansággal érintett munkavállalókra vetítve:
  2015: 29 százalék,
  2016: 23 százalék,
  2017: 40 százalék,
  2018: 40 százalék;
  az érintettek számát tekintve:
  2015: 961 fő,
  2016: 996 fő,
  2017: 1157 fő,
  2018: 873 fő.
• Az egyes ágazatokban ellenőrzéssel érintett munkavállalók és a feketén foglalkoztatott munkavállalók aránya növekedett a kereskedelem és a feldolgozóipar területén csökkent a vagyonvédelem, mezőgazdaság szektorokban és stagnál a vendéglátásban. ·
• Az építőipar területén továbbra is kiemelkedően magas volt a feketefoglalkoztatás, annak ellenére, hogy az ágazatban ellenőrzéssel érintett munkavállalók és feketén foglalkoztatott munkavállalók aránya csökkent. Az építőiparban az akcióellenőrzés tapasztalatai alapján minden 2. munkavállalót feketén foglalkoztatnak.
• Egyes szociális szövetkezetek foglalkoztatási gyakorlata – a megküldött tapasztalatok alapján – a rendeltetés ellenes joggyakorlás gyanúját veti fel.
• A munkaidő-nyilvántartással és munkaidő-beosztással kapcsolatos szabálytalanságok száma továbbra is jelentős, melyek elfedik az esetleges egyéb szabálytalanságokat is.
• A munkabérrel kapcsolatos szabálytalanságok az elmúlt évhez képest csekélyebb mértékben volt tapasztalhatóak.
• Az akcióellenőrzés megerősítette az elmúlt 1,5 év tapasztalatát, hogy a minimálbérrel és garantált bérminimummal kapcsolatos szabálytalanság továbbra sem jellemző.
• A bejelentés nélküli foglalkoztatás ugyanakkor továbbra is jelen van a munka világában.

A munkaügyi hatóság a 2018. évi hatósági ellenőrzési terv szerint 2018. június 18. és július 6. között lefolytatta a munkavállalók jogviszonyának rendezettsége érdekében a foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályok érvényre juttatására irányuló akcióellenőrzést. Ezt a célzott vizsgálatot a munkaügyi hatóság az ellenőrzési tapasztalatai alapján az utóbbi években minden nyáron visszatérően megtartja, így jelen jelentés nem csak az idei, hanem a 2015-től a „nyári” akcióellenőrzéseken szerzett reprezentatív adatok összehasonlítására is kitér, rámutatva e tárgykörben a foglalkoztatási gyakorlat alakulására.

A munkaügyi hatóság célja a foglalkoztatók által elkövetett legsúlyosabb jogsértések feltárása volt. Ennek megfelelően az akcióellenőrzés fő irányai az alábbiak voltak:

• a foglalkoztatási jogviszonyok rendezettsége, különös tekintettel az írásba foglalt munkaszerződés és bejelentés nélküli, illetve színlelt szerződéssel történő foglalkoztatásra, a munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatos jogszabályok megtartása, valamint a harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatásának szabályszerűsége,
• a munkavállalók anyagi biztonságát, megélhetését érintő – munkabér mértékére és védelmére vonatkozó – jogszabályok megtartása,
• a kötelező legkisebb munkabér és garantált bérminimum biztosítására vonatkozó szabályok betartása, · a munkavállalók pihenéshez való jogának érvényesülése,
• a munkaidőre és az azzal kapcsolatos adatok nyilvántartására vonatkozó jogszabályok megtartása.

Az akcióellenőrzésnek kiemelt ágazati területe nem volt, a hatóság munkatársai a célpontok kiválasztása során törekedtek minden nemzetgazdasági ágazatban a munkáltatók minél szélesebb körét ellenőrizni. A „nyári szezon” miatt nagyobb figyelmet kapott az építőipar, a kereskedelem, (pl. élelmiszerbolt, sportruházati üzlet, órabolt, virágbolt, zöldség-gyümölcs árusító hely, dohánybolt, húsbolt) és a vendéglátás (étterem, fagylaltozó, söröző, pizzéria, kávézó, cukrászda), továbbá az úgynevezett „egyéb” ágazatokban (pl.: utazási iroda, fogászati rendelő, számítástechnikai szerviz, szolárium, fodrászat, lottózó, pénzváltó, edzőterem, szoftverfejlesztő cég) is nagyobb volt az ellenőrzések száma, melynek egyik oka, hogy 2018-ban az ellenőrzési irányelv kiemelt hangsúlyt helyez ezeknek a területeknek vizsgálatára, így biztosítva az ott dolgozó munkavállalók jogait. Előfordult ellenőrzés továbbá fesztiválokon, strandokon, mezőgazdasági területeken (dinnyeföld, almás, paprikaföld, baromfitelep) és feldolgozóipari létesítményeknél (vágóhíd, fafeldolgozó üzem, hűtőház, borászati üzem). A hatóság munkatársai törekedtek a munkaidőn túl történő ellenőrzésekre is, így éjszaka is történt ellenőrzés például Békés megyében, Budapesten.

A munkaügyi ellenőrzések és eljárások egy része még folyamatban van, így a megállapítások a jelentés elkészítésekor ismert tényeken, adatokon alapulnak.

Ellenőrzési adatok

Az akcióellenőrzés 1 037 vállalkozás – 3 119 munkavállalóját érintő – foglalkoztatási gyakorlatát vizsgálta. Az ellenőrzések a munkáltatók 80 százaléknál tártak fel a vizsgálatba vont munkavállalók 72 százalékát érintő valamilyen munkaügyi jogsértést.

Az előző évek akcióellenőrzéseihez képest idén volt a legalacsonyabb a szabálytalan munkáltatók aránya, mivel 2015-ben 1 036 foglalkoztató 84 százaléknál, 2016-ban 1032 munkáltató 86 százaléknál, míg 2017-ben 1 143 vállalkozás 83 százaléknál találtak valamilyen szabálytalanságot a kormánytisztviselők. A jogsértéssel érintett munkavállalók aránya az idei ellenőrzési adatok alapján nem változott a tavalyi adatokhoz képest (ugyancsak 72 százalék), de meghaladja a 2015-ben érintett munkavállalói arányt (64 százalék). Pozitív tapasztalat azonban, hogy az elmúlt két év nyári akcióellenőrzése esetén a 2016. évben tapasztalt kiugróan magas munkavállalókat érintő jogsértési aránytól (78 százalék) elmaradt.

A fenti diagramokból megfigyelhető, hogy az akcióellenőrzések közel azonos munkáltatót érintettek az elmúlt években, de az ellenőrzés alá vont munkavállalók száma az elmúlt három évhez képest csökkent, mivel az idei évben túlnyomó többségben a kisebb létszámú munkáltatók kerültek a hatóság látókörébe. Ennek egyik oka, hogy 2015-ben a gépiparban is hangsúlyosabban került sor ellenőrzésre, illetve 2016-ban a feldolgozóipart vizsgálták kiemelten az ellenőrzési irányelveknek megfelelően a hatóság munkatársai, mely ágazatokban működő munkáltatók 4 általában nagyobb létszámú munkavállalót foglalkoztatnak. A másik ok, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján megállapítható, hogy az említett ágazatokban a „feketefoglalkoztatás” csekélyebb mértékben van jelen, így a „nyári” akcióellenőrzések során – melynek egyik fő célja a feketefoglalkoztatás visszaszorítása – ezek az ágazatok kevésbé kiemelt célpontok.

Megyénként változó a szabálytalan munkáltatók aránya, míg Komárom-Esztergom, Szabolcs- Szatmár-Bereg és Somogy megyében az ellenőrzött munkáltatók mindegyikénél találtak valamilyen szabálytalanságot a munkaügyi hatóság munkatársai, addig Győr-Moson-Sopron megyében az ellenőrzött munkáltatók 21 százalékánál találtak hiányosságokat, így magasan itt volt a legkedvezőbb helyzet az akcióellenőrzés időszakában, ami a jogkövető munkáltatókat illeti. Szintén kedvezőbb tapasztalatok voltak Vas megyében, ahol „csak” a munkáltatók felénél volt valamilyen szabálytalanság, illetve Hajdú-Bihar megyében, ahol a munkáltatók 59 százaléka foglalkoztatott szabálytalanul, ami az országos adatoktól alacsonyabb arány.

Az akcióellenőrzés egyik kiemelt célpontja a feketefoglalkoztatás feltárása volt: az ellenőrzésbe vont 3 119 munkavállalóból 28 százalék (873 munkavállaló) jogviszonya volt rendezetlen. Ez csökkenést jelent 2017. évhez képest, amikor az ellenőrzött munkavállalók 34 százalékát érintette a feketefoglalkoztatás valamelyik formája, de meghaladja a 2015-ben (21 százalék) és 2016-ban (25 százalék) tapasztaltakat.

A szabálytalanságok egy része olyan súlyos volt, illetve ismételt szabályszegésnek minősült, hogy a jogsértések miatt a jelenlegi adatok alapján 425 db munkaügyi bírság kiszabása, valamint 149 szabálytalanság megszüntetésére irányuló kötelezés, 294 szabálytalanságot megállapító határozat meghozatala várható.

A gazdasági válság miatt bevezetett kis- és középvállalkozások támogatását célzó enyhébb szankciók mára már nem feltétlenül tartották vissza a jogsértésektől az egyebekben gazdaságilag egyre inkább magukra találó munkáltatókat. A többség már tudatában volt annak, hogy a legsúlyosabb esetben sem kell a bírságszankcióval számolnia és más hátrányos következménye sincs az első jogsértésnek, viszont a bejelentés nélküli foglalkoztatással jelentős költségcsökkentést érhettek el a befizetendő adók és járulékok „megtakarításával”.

E tapasztalatok figyelembevételével szükségesnek mutatkozott a minimális foglalkoztatási szabály megszegése (a bejelentés elmulasztása) esetén változtatni a korábbi jogkövetkezményeken, így 2018-tól kezdve ez a szabálytalanság már első esetben is munkaügyi bírságot von maga után. Az új szabályok alkalmazása megmutatkozik a döntések számának alakulásán is, alábbi diagramon jól kivehető a munkaügyi bírságok számának megugrása, míg a figyelmeztetések gyakorlatilag eltűntek az előző évek „nyári” akcióellenőrzéseihez képest.

Az ellenőrzések 13 százaléka (136 db) során társhatóságok is közreműködtek, így a vizsgálatok egy része a kormányhivatalok szervezeti egységeinek együttműködésével zajlott: így többek között a fogyasztóvédelmi, népegészségügyi, élelmiszerlánc biztonsági feladatokat ellátó kormánytisztviselők is részt vettek a vizsgálatokban, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal is együttműködött a munkaügyi hatóságokkal. Előfordult ellenőrzés az önkormányzatok közterület-felügyeleti feladatot ellátó munkatársaival is. A legtöbb vizsgálatban hagyományosan a rendőrség, valamint a munkavédelmi hatóság vett részt.

Külön említést érdemel Budapest, mely az akcióellenőrzés időszaka alatt 50 munkáltató ellenőrzésébe vont be társhatóságot, továbbá Győr-Moson-Sopron megye, ahol 21 ellenőrzés történt, ami azt jelenti, hogy a társhatósággal való együttműködés több mint fele ebben a két megyében valósult meg.

Tipikus jogsértések

Az akcióellenőrzés során a munkaviszony létesítésének, illetve az egyszerűsített foglalkoztatási jogviszony bejelentésének elmulasztása miatt kellett a leggyakrabban intézkednie a munkaügyi hatóságnak. A jogsértéssel érintett munkavállalók közül 40 százaléknál volt megállapítható a 7 feketefoglalkoztatás, mely szám a tavalyi évben lefolytatott akcióellenőrzéssel megegyezik, míg az összes intézkedésből 43 százalék ennek a szabálytalanságnak a jogkövetkezménye volt.

A legrosszabb kép az építőiparban mutatkozott, figyelemmel arra, hogy a hatóság a feketefoglalkoztatással érintett munkavállalók 60 százalékát ebben az ágazatban találta, igaz a vizsgálatok több mint harmada terjedt ki ezekre a vállalkozásokra. Az ágazatban ellenőrzéssel érintett munkavállalók számához viszonyítva az építőiparban dolgozók több mint felét (54 százalék) foglalkoztatták feketén, mely a tavalyi évhez képest (58 százalék) kisebb „javulást” jelent, de az ágazatban az elmúlt évek tapasztalatait figyelembe véve jelentős növekedés tapasztalható, ami a feketefoglalkoztatást illeti.

A feketén foglalkoztatottak 9-9 százalékát adta a kereskedelem és a vendéglátás. A kereskedelem területén, ez a szabálytalanság az ellenőrzéssel érintett munkavállalókhoz viszonyítva a legrosszabb arányt hozta, az elmúlt 4 év hasonló tárgyú akcióellenőrzéseit figyelembe véve.

A vendéglátás a tavalyi akcióellenőrzéshez képest stagnálást mutat, ami az ágazatban foglalkoztatott munkavállalók és feketén foglalkoztatott munkavállalók arányát illeti és tartja a javuló tendenciáját, 2015-höz és 2016-hoz képest.

A feldolgozóiparban az elmúlt akcióellenőrzésekhez képest jelentős növekedés figyelhető meg az ágazatban ellenőrzéssel érintett munkavállalók és feketén foglalkoztatott munkavállalók arányát tekintve. (A 65 fő „feketemunkásból” 49 főt egy Csongrád megyei zöldségcsomagoló munkáltató foglalkoztatott egyszerűsített foglalkoztatás keretében az illetékes adóhatósághoz történő bejelentés nélkül.)

A vagyonvédelem területén idén kevesebb munkavállaló volt ellenőrzéssel érintve és feketén foglalkoztatva a tavalyi évi akcióellenőrzéshez képest. Az elmúlt 3 évben a „nyári” akcióellenőrzéseken vagyonvédelemben foglalkoztatottak körülbelül harmadát érintette feketefoglalkoztatás. A tavalyi évhez képest azonban kisebb csökkenés volt tapasztalható 2018-ban.

A mezőgazdasági ágazatban a tavalyi kiugróan kedvezőtlen tapasztalatok (58 százalék) mérséklődtek (29 százalék), ami az ágazatban ellenőrzéssel érintett munkáltatók és a feketefoglalkoztatás arányát illeti és hasonlóak a 2015. (29 százalék) és 2016. (32 százalék) évi akcióellenőrzések adataihoz.

Az elmúlt évek tapasztalatainak megfelelően kiemelkedő volt a nyilvántartási kötelezettség megszegése (hiányos, hamis nyilvántartás, illetve nyilvántartás hiánya) is. Az intézkedések 31 százalék át ezek a jogsértések adták. A jogsértés az építőipar és a feldolgozóipar területén dolgozó munkavállalókat érintette legnagyobb számban (24 százalék és 21 százalék). A bejelentés hiánya mellett a nyilvántartási kötelezettség megszegése is az építőipar jellemzője, mely főként úgy valósul meg, hogy egyáltalán nincs munkaidő nyilvántartás.

A munkaidő nyilvántartására vonatkozó szabályok megkerülése a kereskedelem és a vendéglátás, területén is jellemző, a szabálytalansággal érintett munkavállalók 15 és 14 százaléka került ki ezekből a szektorokból. Említést érdemel, hogy tavaly a kereskedelemben foglalkoztatottakat érintette legnagyobb számban ez a szabálytalanság, az idén azonban lényegesen kisebb volt ez a létszám az ágazatban.

Az intézkedések 13 százaléka történt a munkaidőre vonatkozó szabályok meg nem tartása miatt. Ez a szabálytalanság a korábbi tapasztalatoknak megfelelően a munkaidő-beosztással, munkaidőkerettel kapcsolatos rendelkezések megszegésével történt. Az idei akcióellenőrzés során ez a szabálytalanság közel azonos számban érintette a feldolgozóipar (104 fő) a vendéglátás (97 fő) és a kereskedelem (95 fő) területén dolgozó munkavállalókat.

A pihenőidővel kapcsolatos szabálytalanságok idén érintették a legtöbb munkavállalót az előző „nyári” célzott ellenőrzésekhez viszonyítva, mely annak köszönhető, hogy egy Komárom- Esztergom megyei feldolgozóipari munkáltató 244 munkavállaló vonatkozásában nem tartotta be a munkaközi szünetre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. A pihenőidővel kapcsolatos más szabálytalanságok (napi, heti pihenőidő mértékének megszegése) nem volt jellemző az akcióellenőrzés során.

A munkabérrel kapcsolatos jogsértések – mind az intézkedések számát, mind az érintett munkavállalói létszámot tekintve – idén volt a legalacsonyabb 2015-től kezdve. Az intézkedések 4 százalékát a munkabérrel kapcsolatos szabálytalanságok alapozták meg, az érintett munkavállalói létszám az összes szabálytalansággal érintett munkavállalóhoz viszonyítva szintén 4 százalék volt.

A bejelentés nélküli foglalkoztatás megvalósulási formái és ágazati megoszlása

Az elmúlt évek tapasztalataival egyezően továbbra is a munkaviszonyban foglalkoztatottak bejelentésének elmulasztása volt a leggyakoribb előfordulási forma, emellett jelentős az egyszerűsített foglalkoztatás keretében dolgozók bejelentésének elmulasztása is. Megállapítható, hogy a feketefoglalkoztatás több mint 85 százaléka a bejelentés elmulasztásával valósul meg.

Egyszerűsített foglalkoztatás bejelentésének hiánya hátterében továbbra is a közterhek befizetésének elkerülésére, illetve az egyszerűsített foglalkoztatás időbeli korlátainak kijátszására irányuló szándék húzódik meg. A munkavállalók és a munkáltatók képviselőinek elmondása alapján sokszor éppen azért választják ezt a foglalkoztatási formát a hagyományos, munkaszerződéssel létesített munkaviszony helyett, mert így a kifizetett munkabérből a munkáltató nem vonja le a különböző tartozásokat, letiltásokat (pl. banki követeléseket, köztartozásokat, gyermektartásdíjat, stb.). A munkáltatóknak és nyilvánvalóan a munkavállalóknak is kényelmesebb lenne a munkaszerződéses forma, de ezt a többnyire szerény körülmények között élő és levonandó tartozással rendelkező munkavállalók anyagi okokból kerülik.

Az akcióellenőrzés során több munkáltató hivatkozott arra, miszerint úgy tudták, hogy egyszerűsített foglalkoztatáshoz kötődő bejelentést csak reggel 8 óráig lehet tenni. Vélhetőleg összetévesztik a jogviszony törlésével, amit valóban a foglalkoztatás napján reggel 8 óráig lehet sikeresen benyújtani az illetékes adóhatóság felé.

Általános tapasztalatként elmondható, hogy a bejelentés nélküli foglalkoztatással leginkább fertőzött ágazat az építőipar.

Egyre többször találkoznak az ellenőrzések során a hatóság munkatársai „természetes személy” (ún. „kontár”) foglalkoztatóval. Ezekben az esetekben a munkáltató nem rendelkezik vállalkozással, sokszor pl. az építtető tulajdonos nem is tudja, hogy a megbízott szakember nem vállalkozó. Az építés-kivitelezési munkaterületeken ilyen esetekben nehézkes, összetett bizonyítást igénylő feladat a munkáltató kilétének megállapítása. Egyes megyékben (Heves, Baranya) megfigyelhető, hogy a magánszemély munkáltatók száma ugrásszerűen növekszik. Ezek egy része a nyilvántartások alapján beazonosítható okból magyarázható, pl. egyéni vállalkozó a vállalkozási tevékenységét az ellenőrzés napján szünetelteti, vagy már megszüntette; kényszertörlés alá került társas vállalkozás esetében az ügyvezető, mint természetes személy terhére esik a feltárt jogszabálysértés. Más esetben a gazdasági tevékenységet végző személy a tevékenység folytatásához nem rendelkezik engedéllyel/azt nem jelentette be, így ezekben az ügyekben jelzéssel él a munkaügyi hatóság az illetékes jegyző felé.

A legtöbb esetben a foglalkoztatás csak a munkaügyi ellenőrzés napjára és az azt megelőző rövidebb időszakra állapítható meg. A bejelentés nélkül foglalkoztatott munkavállalók bejelentése iránt a munkáltatók jellemzően már a helyszíni ellenőrzés során, vagy még aznap intézkednek.

Azok a munkáltatók, akik az egyszerűsített foglalkoztatás keretében foglalkoztatott munkavállalót az adóhatóság felé bejelentik, általában – annak ellenére, hogy a jogszabály nem teszi kötelezővé – egyszerűsített munkaszerződést is kötnek a munkavállalókkal, mert így a munkaidő-nyilvántartás vezetésével és a munkabér írásba foglalt elszámolásával kapcsolatos adminisztráció nem kötelező.

Bejelentés nélküli foglalkoztatás során a feltárt esetek nagy részében a munkavállalók nem rendelkeztek írásba foglalt munkaszerződéssel sem. A munkaszerződések hiánya általában szorosan összefügg a bejelentés hiányával, így amikor a bejelentést szabályszerűen megtették a munkáltatók, a munkaszerződés hiánya ritka, ha ilyen előfordul, akkor a földrajzi távolságok vagy adminisztratív nehézségek miatt nem kerül rá sor.

Pozitívum azonban, hogy amennyiben munkaszerződést kötnek a munkáltatók a munkavállalókkal, azok az Mt. szabályainak megfelelő tartalmúak és a tájékoztatási kötelezettségüknek is eleget tesznek a foglalkoztatók.

Esetenként előfordult, hogy a munkavállalók részmunkaidőben történő bejelentése valójában teljes vagy magasabb heti munkaidőben történő munkavégzést leplezett. E jogsértés feltehetően nagyobb számban fordul elő (különösen a minimálbér és a garantált bérminimum jelentős emelkedése miatt), de az esetek döntő többségében a bizonyítást megnehezíti, hogy a munkájukat féltő munkavállalók nem mernek a munkáltatójuk ellen nyilatkozni.

Az akcióellenőrzés adatai szerint nem jellemző a harmadik országbeli állampolgárok engedély nélküli foglalkoztatása. Összesen három esetben tárt fel (2015-ben két esetben 2016-ban és 2017-ben szintén három esetben) a hatóság ilyen jogsértést: a kereskedelem a vendéglátás és a mezőgazdaság területén. A mezőgazdasági ágazatban 24 ukrán munkavállalót foglalkoztatott munkavállalási engedély nélkül egy munkáltató.

A színlelt szerződéssel történő foglalkoztatásnál is gyakori a jogszabályok téves alkalmazása, a munkáltatók sokszor „úgy gondolják”, hogy a megbízási szerződéssel történő foglalkoztatási forma megfelel a jogszabályi előírásoknak. Az akcióellenőrzés azonban nem tárt fel számottevő mértékben ilyen szabálytalanságot, mely az utóbbi évek tapasztalataival egybevág.

Ugyanakkor Békés megyében terjedni látszik az a munkáltatói eljárás – nemcsak a vendéglátási, hanem a feldolgozóipari ágazatban is –, hogy az alkalmi munkavállalás havi 15 napos keretét egy tulajdonosi körbe tartozó, de két különböző szociális szövetkezet bevonásával úgy oldják meg, hogy maguk a munkavállalók erről semmit sem tudnak, a jelentéti íveken csak az egyik szociális szövetkezet elnevezése van feltüntetve. A munkavállalók tehát úgy dolgoznak egyszerűsített foglalkoztatás és munkaerő-kölcsönzés keretében egy adott munkahelyen, hogy akár 30 napot is foglalkoztatják őket két különböző szociális szövetkezet bejelentése mellett (15 nap után) felváltva. Ez a több munkáltató által létrehozott gyakorlat a joggal való visszaélés gyanúját veti fel, a jogalkotó szándéka nyilván nem erre irányult, amikor az alkalmi munkavállalás jogi kereteit kijelölte.

A feketemunkával érintett munkavállalók 60 százaléka az építőipar területén dolgozott, ami alátámasztotta az elmúlt évek tapasztalatait, mely szerint az ágazatban egyértelműen a feketefoglalkoztatás a legtipikusabb szabálytalanság. Jól jelzi az ágazat „fertőzöttségét”, hogy volt olyan megye (Tolna), ahol valamennyi, az építőipari ágazatban ellenőrzött munkavállaló esetében feketefoglalkoztatást (bejelentés nélküli, illetve munkaszerződés nélküli foglalkoztatást) tártak fel a szakügyintézők.

A feketefoglalkoztatás szerkezeti megoszlása kapcsán megállapítható, hogy legtipikusabb formája a munkaviszonyhoz, illetve egyszerűsített foglalkoztatáshoz kapcsolódó bejelentés hiánya, egyéb formái (pl. színlelt szerződéssel történő foglalkoztatás) kevésbé jellemzők az építőiparban.

Az építőiparban a fővállalkozó – alvállalkozó – további alvállalkozók láncolataiból következően a sor végén vannak azok a kisebb vállalkozások, munkáltatók, amelyek a nehezebb, kétkezi, tényleges fizikai munkákat végzik el. Ezek a munkáltatók – elmondásuk szerint – szinte „rá vannak kényszerülve” arra, hogy szabálytalanul foglalkoztassanak munkaerőt, mivel a sor végére érve már kevés pénz jut a vállalkozásnak az elvégzendő munkáért.

Ami az intézkedések számát illeti, az építőipar után a vendéglátásban intézkedtek a legnagyobb számban a hatóság munkatársai, ám ezek az intézkedések jellemzően 1-2 főt érintettek.

A jogsértéssel érintett munkavállalók számát tekintve az építőipar területén volt a legmagasabb ez az arány az ellenőrzéssel érintett időszak alatt. A többi ágazat között közel azonos arányban (69 százalék) oszlott meg a feketén foglalkoztatott munkavállalók létszáma. Mindössze 3 százalékos szeletet foglal el a vagyonvédelem az ágazati megoszlást tekintve, ám az akcióellenőrzés során kevésbé töltött be ez a terület központi szerepet az ellenőrzött munkáltatók kiválasztása során.

A feldolgozóiparban az alacsonyabb intézkedésszám ellenére magasabb munkavállalói létszámot érintett a szabálytalanság, mely az ágazat sajátosságára, a nagyobb létszám igényű munkákra, valamint a már fentebb említett Csongrád megyei példára vezethető vissza.

A munkaügyi hatóságok beszámolói szerint a vállalkozások egy része tudatosan figyelmen kívül hagyja a jogszabályokat, más része nem ismeri, illetve nem tudja alkalmazni azokat.

A „feketefoglalkoztatással” kapcsolatban a munkáltatók képviselői részéről gyakori hivatkozás volt a folyamatosan változó jogszabályi környezet, annak ellenére, hogy a munkajogi szabályozás érdemben hosszú ideje nem változtatott a munkaviszony létesítésekor kötelező alakszerűséggel és bejelentési kötelezettséggel kapcsolatban, így a kifogás kevésbé életszerű.

A munkavállalók nagy része ugyancsak nincs tisztában a munkajogi szabályokkal, amely a munkáltatók részéről esetleges visszaéléshez, a munkavállalók tudatlanságának kihasználásához vezethet. Természetesen ennek van másik oldala is, amikor a munkavállaló tisztában van az előírásokkal, de állását féltve saját érdekében nem mer fellépni.

A fentieken túl vélelmezhető egyes munkáltatók részéről a tudatosság, mivel – az ellenőrzés elmaradása esetén – a munkaerő költsége így alacsonyabbra szorítható. Évek óta bevett szokás a „kockáztatás”. Egyes cégek nehezen megközelíthető, „eldugott” helyen tevékenykednek, nem számolnak ellenőrzéssel. A járási hivatalok beszámolói szerint ezt támasztja alá, hogy a foglalkoztatáshoz kapcsolódó bejelentésről a munkáltatók a már előzőekben kifejtettek szerint még aznap intézkednek, mivel ismerik a jogszabályi kötelezettséget és a bejelentés teljesítésének előírt módját, valamint a bejelentés megtételéhez szükséges munkavállalói adatokkal már a munka megkezdése előtt rendelkeznek.

Példa a szándékosságra és az őszinteségre, hogy – Békés megyei tapasztalat szerint – az ellenőrzést végzők jogsértés okait boncolgató kérdéseire a munkáltatók képviselőitől sokszor érdemi válasz helyett csak a következők hangzanak el: „Minek beszéljek mellé?”, „Utólag majd pótolom.”

A munkáltatók (amennyiben a helyszínen jelen vannak) gyakran hivatkoznak arra, hogy a szabálytalanság oka nem szándékos mulasztás, elfelejtették a bejelentést, vagy sok dolguk volt, ezért nem volt rá idejük. Feketefoglalkoztatás esetén a munkáltatók egyik tipikus kifogása, hogy a könyvelőjük mulasztása miatt maradt el a munkavállalók jogviszonyának bejelentése, a könyvelők pedig legtöbbször azt nyilatkozzák, hogy a munkáltatók nem szolgáltatnak elegendő adatot (nem tudják, hogy adott napon dolgozik-e a munkavállaló, vagy nincs meg valamennyi, bejelentéshez szükséges adat) a bejelentés megtételéhez.

Sok munkáltató a Nemzeti Adó- és Vámhivatalra „mutogat”, mert véleményük szerint nem egyértelműek a bejelentésekre vonatkozó adminisztrációs szabályok, iránymutatások.

Természetesen a jogkövető munkáltatók nem osztják ezt a véleményt.

A munkáltatók jelzése alapján a feketemunka legújabb keletű okai közé sorolható, hogy a munkavállalók jelentős része maga kéri a bejelentetlen foglalkoztatás lehetőségét, több okból is: Valamilyen tartozás (banki, gyerektartás stb.) miatti levonások a munkabérből, valamilyen nyugdíjban részesülők, akiknél a járulékfizetésnek már nincs jelentősége, ill. azok a fiatalabb munkavállalók, akik nem bíznak a nyugdíjrendszer jövőjében és inkább választják a jelenlegi magasabb jövedelmet.

Egyes megyékben, mint például Vas megyében, ahol szinte minden ágazatban munkaerő-hiány van, a feketefoglalkoztatás nem volt meghatározó (legtöbbször a keleti megyékből érkező és az építőiparban segédmunkásokat alkalmazó munkáltatókat érték bejelentés nélküli foglalkoztatáson). Ugyancsak pozitív kép volt tapasztalható Győr-Moson-Sopron megyében. A kedvezőbb számnak, illetve aránynak elsősorban az lehet az oka, hogy a korábbi évekkel ellentétben a munkáltatók már nemcsak eseti jelleggel éltek a kedvezőbb – csak napi 500 vagy 1000 Ft – közteherviseléssel és kevesebb adminisztrációval járó egyszerűsített foglalkoztatással, hanem ez a foglalkoztatási forma már tömegessé vált, és a munkavállalók jelentős részét – elsősorban a vendéglátásban és a kereskedelemben – egyszerűsített foglalkoztatás keretében foglalkoztatták.

Egyéb jogsértések és azok okai

A bejelentés nélküli foglalkoztatás mellett kiemelkedőek a munkaidő-nyilvántartásokkal kapcsolatos jogsértések (hamis, illetve kettős nyilvántartás). A munkaidő-nyilvántartással összefüggő legjellemzőbb szabálytalanság, hogy a munkáltató nem rögzíti a nyilvántartáson a munkaidő kezdő és befejező időpontját (ez a látszólag csekély szabálytalanság leplezi legtöbbször a napi maximális munkaidő túllépését, illetve a rendkívüli munkavégzést). A munkaidővel kapcsolatos adatok – egy-egy munkanapra vonatkozó – hiányos nyilvántartása mögött figyelmetlenség, feledékenység, a következetesség hiánya mutatkozik, szándékosság nem feltételezhető a munkáltatók részéről.

Szándékos munkáltatói magatartásra utal viszont az az eset, amikor a munkaidő-nyilvántartás nincs a munkavégzés helyén, a későbbiekben a hatóságnak megküldött iratanyag alapján pedig jellemzően nem állapítható meg jogsértés, pedig számos esetben áll fenn a gyanúja annak is, hogy a munkavállalókat a megengedettnél többet foglalkoztatják. Az építőiparban fokozottan igaz, hogy nem is akarnak a munkáltatók munkaidő-nyilvántartást vezetni, hiszen az visszamenőleg is igazolná mind a bejelentés nélküli foglalkoztatás tényét, mind a munkaidővel, illetve pótlékfizetéssel kapcsolatos előírások megszegését.

A vizsgálat tapasztalatai szerint ritkábban fordult elő, hogy a munkavállalók munkaideje meghaladta a napi munkaidő megengedett legmagasabb mértékét, emellett viszont gyakran előfordult a munkaidő-beosztás szabályainak megsértése, melynek hátterében egyrészt a jogszabályok ismeretének hiánya, másrészt a rendkívüli munkavégzés leplezésére irányuló szándék állt.

Szabadsággal kapcsolatos szabálytalanságok nem jellemzőek, de Vas megyei tapasztalat, hogy a kereskedelmi és a vendéglátó-ipari ágazatban egyre többször találkoznak azzal a jogsértéssel, hogy a munkaviszony ideje alatt a munkáltató kifizeti a szabadság egy részét a munkavállalóknak. A munkáltatók az ellenőrzéskor el is mondják, hogy hiába hirdetnek és kérdeznek körbe az ismeretségi körében, nem tudnak a szabadságolás idejére helyettesítő munkaerőt felvenni és inkább kifizetik a bejelentett munkavállalóiknak a szabadság egy részét hogy ne veszítsék el őket is.

A munkabérrel összefüggő jogsértésekkel kapcsolatosan a legtöbb intézkedés és a legtöbb érintett munkavállaló is a vendéglátás területén volt. A munkabérrel kapcsolatos szabálytalanságok közül az esetek nagy részében a pótlékok kifizetésének (rendkívüli munkavégzésért járó pótlék, műszakpótlék) elmaradása miatt kellett intézkedni a hatóság munkatársainak.

Az idén második lépcsőben megemelt kötelező legkisebb munkabér és garantált bérminimum miatt a hatóság fokozottan ellenőrizte a béremelések gyakorlati megvalósulását, ám a szabálytalanság mindössze 4 munkavállalót érintett és alátámasztja az elmúlt 1,5 év tapasztalatát, hogy a szabálytalanság tömegesen továbbra sem fordult elő.