Nem sikerült Oroszországban a mezőgazdaság kellő mértékű helyzetbe hozatala. Pedig az egy éve Moszkva által meghirdetett agrárembargó egyik célja a hazai termelés felfuttatása lett volna.
Pavel Grugyinyin, egy Moszkvához közeli, Lenin nevét viselő termelőszövetkezet elnöke borús arccal ült a napokban egy moszkvai sajtótájékoztatón. Előtte egy nagy ládában paradicsom piroslott, mintegy demonstrálva, hogy kívülről talán minden szebb, mint amilyen a helyzet valójában belülről. Grugyinyin ugyanis az agrárminisztérium figyelmét arra karta felhívni, hogy pillanatnyilag nem kifizetődő a termesztés, az állam nem ad elég dotációt, hiányosak az értékesítési feltételek, sokba kerül az olcsó munka.
Mindez nem is lenne különösebben érdekes, az orosz agráriumban ezek mindennapi gondok, ám a gazdálkodók úgy gondolták, hogy az amerikai és európai uniós agrártermékek behozatalára meghozott tilalom után, az állam több figyelmet fordít a hazai termelésre. Ezt nem mellékesen meg is ígérte Vlagyimir Putyin államfő.
Az embargó tavaly augusztusi elrendelése óta bőven lenne helye az orosz agrártermékeknek a hazai piacon. A vámhatóság minapi közlése szerint egy év alatt 40 százalékkal csökkent a nyugati termékek behozatala, főleg gyümölcsből, zöldségből, tejtermékekből és húsból érezhető a hiány a boltokban. A más piacokról, főleg Ázsiából és Dél-Amerikából érkező agrártermékek behozatala viszont alig több mint 10 százalékkal emelkedett egy év alatt, míg a hazai termelés inkább stagnált, mint nőtt.
A lengyel mellett hiánycikk a magyar alma, a baromfi, a pulyka, a sertéshús ugyanúgy, mint a francia sajtok vagy éppen a norvég lazac. Igaz, sokan vannak, akik igyekeznek ügyeskedni. A svéd Ikea például néhány napja már nem Norvégiából viszi az oroszországi lakberendezési áruházak éttermeibe a lazacot, hanem a Feröer-szigetekről, mert azt semmi sem tiltja.
Alekszandr Tkacsov orosz mezőgazdasági miniszter az egyéves embargó mérlegét megvonva azt közölte, hogy áruhiány nincs, legfeljebb az elosztás akadozik néha és néhol. A miniszter nem mondta ki, de egyértelmű, hogy a hiánypótlás sok pénzbe kerül. Csak erre az évre 50 milliárd rubelt irányoztak elő a központi költségvetésből plusz keretként agrárcikkek előállítására, majdnem azt a politikát követve, hogy kerül, amibe kerül, csak legyen.
Grugyinyin tsz-elnök szerint a finanszírozással az a fő gond, hogy a banki hitelt havonta pontosan kell törleszteni, nekik történetesen 22 százalékos kamattal, az állami dotáció viszont mindig később érkezik, ráadásul elképesztő papírmunkát igényel a bürokrácia. A három hónapos késleltetett fizetés már-már természetes, de előfordulnak kilenc hónapos csúszások is.
Egy másik tsz-elnök pedig azzal hozakodott elő, hogy amíg egy szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozó lengyel gazda hektáronként 500 eurós támogatást kap az államtól, addig ez az összeg Oroszországban szintén 500, csak éppen rubelban – az pedig édeskevés.
Az állam azzal sem törődik eleget, hogy éppen milyen területet kellene jobban támogatni. A zöldségpiac telítettségét a gazdák 100 százalékosnak tartják, ott normális a dotáció mértéke is, de a sertés-, a marhatenyésztőknél és a baromfi ágazatban a dupla összeg is kevés lenne.
Az senkit sem vígasztal, hogy a statisztikai adatok alapján az orosz agártermékekből az elmúlt egy évben 10-12 százalékkal kevesebb fogyott, mert ennyivel csökkent a fizetőképes kereslet. Egy közvélemény-kutatás adatai alapján a megkérdezettek 24 százaléka mondta azt, hogy a hasán igyekszik spórolni.
Az agrárembargót nem mellékesen Vlagyimir Putyin jövő augusztus 7-ig meghosszabbította. Folytatódhat a nagy átrendeződés az orosz agráriumban – és a hivatalnokok fejében is.
KamaraOnline
