Mikor indul a várva-várt nagy pályázatdömping? Mekkora az érdeklődés a már kiírt kkv-s pályázatok iránt? Mi lesz a késedelmes projektekkel? Milyen vitáink vannak az unióval? – Csepreghy Nándor fejlesztéspolitikai kommunikációért felelős helyettes államtitkárral beszélgettünk.
– Az idei évre tervezett több mint 130 pályázatból még nem sokat láttunk, két régóta várt kkv-s kiírás, összesen mintegy 85 milliárd forint értékben azonban már nyár elején megjelent. Mekkora az érdeklődés?
– A GINOP-1.2.1-15 (mikro- kis és középvállalkozások termelési kapacitásának bővítése) pályázatra augusztus 11-ig összesen 43 pályázat érkezett, az igényelt támogatás 67,3 milliárd forint; a GINOP-1.2.2-15 (mikro- kis és középvállalkozások kapacitásbővítő beruházásainak támogatása) kiírásra pedig 1642 pályázatban összesen 39,4 milliárd forintot igényeltek.
– Mennyi pénzre pályázhatnak az idén a magyarországi vállalatok?
– Év végéig nagyjából 2700 milliárd forintra írunk ki pályázatokat. Ezeken belül a mikro-, kis- és közepes vállalkozások eszközfejlesztésre, energiahatékonyságot javító beruházásokra pályázhatnak, de lesznek kiírások, amelyek a kkv-k exportpiacokra jutását támogatják. Az új innovációs pályázatok abban térnek majd el a korábbi, hasonló célú kiírásoktól, hogy a projektciklus végén egy konkrét terméket is be kell mutatni.
– Mikor jön a nagy hullám?
– Lesz néhány kiírás még augusztusban is, de az igazi dömping szeptembertől várható. Az őszi hónapokban jelenik majd meg az idei kiírások többsége.
– Többször hallottuk, hogy a csúszások hátterében a Miniszterelnökség és a Nemzetgazdasági Minisztérium közötti viták állnak, mindenekelőtt a foglalkoztatási feltételek körül.
– A NGM-é a szakmai, a Miniszterelnökségé a politikai felelősség. Nem értünk mindenben egyet, de úgy gondolom, ezek hasznos, építő jellegű viták. A mi álláspontunk az, hogy el kell választani a munkahelyteremtést célzó beruházásokat a gazdasági növekedést támogató projektektől, és az utóbbiak esetében nem helyes túlságosan szigorú feltételeket szabni arról, hogy hány új munkahelynek kell közvetlenül létrejönnie.
– Lázár János a napokban arról beszélt, hogy nem akarják hét évre elhúzni a pályázatokat. A gazdaságfejlesztést célzó kiírások esetében ez milyen határidőt jelent?
– A kormány a 2020-ig tartó uniós ciklus teljes keretösszegére kiírja a pályázatokat 2017. június 30-ig. A döntésnek az a célja, hogy olyan beruházások valósuljanak meg, amelyek az ország exportképességét növelik, vagy új munkahelyeket teremtenek. Az összes EU-s pályázat kiírása 2017 júniusáig olyan versenyelőnyt nyújt a hazai szereplőknek, amelyre nem csak hazánkban, de az Európai Unió más tagállamaiban sem volt még példa.
– A korábbi évekhez képest sokkal kevesebb területet támogatnak uniós forrásokból.
– Méghozzá tudatos döntés nyomán. Az előző támogatási időszak legnagyobb hibája éppen az volt, hogy a gépgyártástól a szolgáltató szektor legapróbb szegmenseiig minden területet támogatni akartak. Politikailag ez érthető volt, hiszen így mindenkinek ígérhettek valamit, a válság azonban mindent gyökeresen megváltoztatott. Miután az olcsó beruházási hitelkonstrukciók eltűntek a piacról, az uniós források vették át a védőháló szerepét – holott ezek feladata az, hogy tartós növekedési pályára állítsák a gazdaságot. A fókuszpontok – mindenekelőtt a feldolgozóipar – kijelölésével a kormány felvállalja a konfliktusokat, de abban a meggyőződésben, hogy a támogatott fejlesztések hatása tovább fog gyűrűzni, és a szolgáltató szektorban is érezhető lesz.
– A fenntarthatóságot szolgálja az is, hogy az új pályázatokon csökkenteni kívánják a vissza nem térítendő források arányát?
– Ideális esetben nem lenne olyan uniós pályázat, amely kizárólag vissza nem térítendő forrást nyújt. Olyan rendszert szeretnénk, amelyben a visszatérítendő és a vissza nem térítendő támogatás a kamattámogatott hitelekkel és az önerővel együtt jelenik meg. Egészen máshogy vág bele egy vállalkozás egy projektbe, ha a források egy részét magának kell előteremtenie, és tudja, hogy a projektnek végül meg kell térülnie. Ezt a célt szolgálja a GINOP nyolcadik pillére, amelyben 700 milliárd forintos keretösszegben lehet – a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül – támogatott hiteleket igényelni.
– Az előző ciklusban az ingatlanvásárlást támogató GOP-konstrukció volt hasonló szerkezetű. Akkor sok kritika érte rendszert, amiért telephelyvásárlás címén a támogatásból lakásokat vásároltak a mikrovállakozások.
– A Magyarországon bejegyzett vállalkozások többsége magánlakásba van bejegyezve. Ha az Európai Bizottságnak nem probléma, ha egy multi a gyártelepfejlesztés keretében menedzserlakásokat is épít – ahogy a Mercedes is tette Kecskeméten –, akkor ez ellen sem emelhetne kifogást.
– Hogy állnak a tárgyalások a tavasszal felfüggesztett GINOP-kifizetések ügyében?
– Néhány héten belül lezárjuk az ügyet. A pontos korrekciós összeget egyelőre nem hozhatjuk nyilvánosságra, annyit azonban már most kijelenthetek: csak a költségvetés túlvállalását fogja csökkenteni, nettó veszteséget nem jelent az országnak.
– A bizottság súlyos, rendszerszintű problémákról beszélt, Lázár miniszter úr szerint azonban csak néhány projekthez fűztek pár megjegyzést. Nincs itt ellentmondás?
– Hetvenezer projektből kiválasztottak 17-et, és ezekből vontak le messzemenő következtetéseket. Az ügyek ráadásul egyáltalán nem olyan súlyosak, amilyennek azt beállítják. Amikor például egy vállalkozás a tervezett gépvásárlást felülárazta, akkor nem arról volt szó, hogy milliókat „lopott el” a rendszerből, hanem a hiányzó önerőt próbálta pótolni. Ez is szabálytalanság, ezt is szankcionálni kell – de ez olyan probléma, amilyennel a bizottság 2008 óta minden tagállamban találkozott, így kissé álszent dolog 2015-ben magyar ügyet kreálni belőle.
A bizottság álláspontja persze érthető: az újonnan csatlakozó országok, amelyek teljesítették a feltételeket, megnyitották a piacaikat, jogosan tartanak igényt a szerződésben megígért kohéziós forrásokra, miközben a nettó befizető államok folyamatosan ezeknek az alapoknak a csökkentéséért lobbiznak. Egyszerű, de felettébb inkorrekt dolog, ha a nettó befizetőknek úgy járnak a kedvében, hogy a kifizetéseket olyan hibákra hivatkozva függesztik fel, amelyekkel évek óta tisztában voltak és amelyeket – ilyen szigorúan legalábbis – nem szankcionáltak.
Tovább árnyalja a képet, hogy a kohéziós forrásokból végrehajtott beruházásoknak éppen azok a nettó befizető tagállamok a legfőbb haszonélvezői, amelyek a leginkább vonakodnak teljesíteni a kötelezettségeiket. Az Európai Parlament költségvetési ellenőrzési albizottságában hangzott el nemrégiben, hogy 1 eurónyi, Kelet-Közép-Európában végrehajtott beruházás a német gazdaságban – nem közvetlenül, nagyjából 10 éves távlatban, de – 2 eurónyi megrendelést generál. Magyarországon több mint 10 ezer olyan támogatott projekt van, amelynek beszállítói nettó befizető tagállamok cégei, további közel 10 ezer, ahol ott vannak a beszállítók között. De ahol nincsenek ott a beszállítók között, a beszerzett eszközöket nagy valószínűséggel akkor is náluk állítják elő.
– A napokban tették közzé a késedelmes projektek – felettébb hosszú – listáját. Hány projekt szerepel ezen?
– Az augusztusi állapot szerint 1091 projekt volt késedelemben, ezekben az összes, szerződéssel megítélt támogatás 1312 milliárd forint, a 2015. II. negyedéves céltól való elmaradás pedig közel 211 milliárd forint. Ez a futó projekteknek kevesebb mint 10 százaléka, és a tapasztalatok alapján nagyjából a 10 százalékukról valószínűsíthető, hogy elbukik.
– Az utóbbiakkal mi történik?
A legkönnyebb eset az, amikor a kivitelezési munkák még nem kezdődtek el – ilyenkor a projekt minden látható következmény nélkül leállítható, a kifizetett pénz pedig visszakövetelhető. Ha a beruházás már elindult, akkor két esetet kell megkülönböztetni. Ha a projekt szakaszolható és az új időszakban is támogatható, akkor az elkészült részt le kell zárni, a fennmaradót pedig át kell vinni az új ciklusra. Más a helyzet, ha a bebukott, de szakaszolható projekt folytatása az új ciklusban már nem támogatható, ilyenkor a befejezést a költségvetés finanszírozza. Az állam szempontjából a legrosszabb eset, ha a menthetetlenül késedelmes projekt nem szakaszolható – ilyen például két szomszédos település közötti útszakasz. Ilyenkor költségvetési forrásból kell visszafizetni az uniós támogatást, és állni kell a befejezés költségét is.
– Ha már utakat említett: mi a helyzet a leállított M4-es szakasszal?
– A kormány döntése alapján a 4-es utat legkésőbb 2019-ig gyorsforgalmi úttá fejlesztik; ez a beruházás nem uniós, hanem költségvetési forrásból valósul majd meg. Az Abony és Fegyvernek közötti, eredetileg autópályának tervezett szakasz – amely lényegében egy szolnoki elkerülő – ebbe fog beépülni. A különbség annyi, hogy nem lesz leállósáv, nem lesz oldalzárás, ami jelentősen csökkenti a költségeket. A leállás miatt nem lesz feltétlenül veszteség.
– Az autóút építésére pályázhatnak az eredetileg autópálya-építőnek kiválasztott cégek is?
– A Gazdasági Versenyhivatal jelenleg is vizsgálja, hogy megállja-e a helyét a kartellezés vádja. Ha a vád nem igazolódik be, akkor semmi akadálya, hogy az új közbeszerzésen ezek a cégek is pályázatot nyújtsanak be.
Csaba Ferenc
