A vártnál kisebb hatással volt a nettó keresetek alakulására a minimálbér illetve bérminimum idei jelentős emelése. Ugyan a vállalkozások formálisan eleget tettek törvényi kötelezettségüknek, ám azt részben ellensúlyozták például a cafeteria keretek további csökkentésével.
Idén januártól a minimálbér összege 74 ezer forintról 85 ezerre, a szakmunkás nettó minimálbér (garantált bérminimum) 86 ezerről 107 ezer forintra nőtt. A magyar vállalatok többsége kisvállalkozás, s jellemzően alacsony bérszínvonalon működnek. A jelentős mértékű béremelés pont ezen réteget érinti leginkább, a nagyobb vállalatok jellemzően minimálbér felett foglalkoztatják alkalmazottaikat, így az emelés rájuk kisebb mértékben hat.
A GKI márciusban egyszer már megvizsgálta, hogyan változott a kötelező minimálbér-emelés hatására a minimálbérre bejelentett munkavállalók fizetése. Az akkori vállalati felmérésből az rajzolódott ki, hogy a vállalkozások számos megoldást találtak a költségnövekedés mérséklésére. Csaknem minden harmadik cég emelte a normát. A vállalatok 14-19 százaléka csökkentette a hivatalos munkaidőt, vagy más munkakörbe sorolta alkalmazottait.
A GKI májusban a lakosság körében is megszondázta a minimálbér-emelés hatásait: a vizsgálat azt mutatta, hogy a főállású dolgozók 14 százaléka minimálbért keresett. Megkérdezték őket, hogy mennyit kerestek decemberben, illetve ez hogy változott 2017 májusára. A válaszok alapján három kategóriát alakított ki a GKI; az “adóoptimalizáló” minimálbéres, a normál minimálbéres és a szakmunkás minimálbéres.
A nettó (kézhez kapott) bér változása ezen csoportok esetében jelentősen eltért. Míg az “adóoptimalizálók” esetében 2 százalék és a “normál” minimálbéren foglalkoztatottaknál 8,5 százalék volt a növekedés, addig a szakmunkás minimálbér 9 százalékkal növekedett átlagosan. Ezen számok jóval elmaradnak a 15-25 százalékos előírt emelkedéstől! Ennek oka, hogy nem a “bevallott”, hanem a ténylegesen megkapott jövedelemre kérdeztünk rá. Vagyis a minimálbér-emelés a vártnál kevésbé érintette a nettó kereseteket, s ugyanakkor a vállalati bérkiadásokat is.
Az életkor szerinti bontás szintén árulkodó. A 30 év alattiak esetében 9 százalék körül alakult a tényleges nettó béremelkedés mind a minimálbéres, mind a szakmunkás minimálbéresek esetében. A legjelentősebb emelés (12 százalék) a már tapasztalt középkorú szakmunkások körében történt. Ezzel szemben az idősebb szakmunkások kedvezőtlenebb tárgyalási pozíciójuknak köszönhetően csupán egy szerényebb, 2,4 százalékos béremeléssel kellett, hogy beérjék.
A település szintű bontásból kirajzolódik, hogy a budapesti minimálbéres szakmunkások jártak a legjobban. Esetükben a valós “nettó” bérük 15,5 százalékkal nőtt, ami kiemelkedő érték, de továbbra is elmarad a kötelező 25 százaléktól. Ezzel szemben a fővárosi minimálbéreseknek nem változott a nettó fizetése az előző év decemberéhez képest. A többi településtípus esetében a növekedés átlagosan 6 és 9 százalék között szóródott, melyből kiemelkedtek a községi minimálbéresek (11,6 százalék).
A májusi lakossági felmérésből tehát kiderült, hogy bár a vállalatok formálisan eleget tettek törvényi kötelezettségüknek, azonban a nettó fizetéseket nem növelték ilyen mértékben. Ha ehhez hozzávesszük a cafeteria további csökkentését is, akkor talán érthető, hogy a tényleges vásárlóerő miért alacsonyabb a hivatalos számok alapján vártnál. Összességében tehát kijelenthető, hogy a kötelező béremeléseknek fehérítő hatása volt (amelyet a bérstatisztikák is mutatnak), s a korábbi szürke pénzek csökkenése érzékelhető a nettó kézhez kapott kereset szerényebb emelkedésében.
