Milyen kötelezettség terheli a munkáltatót, ha a munkavállaló fizetés nélküli szabadságot kíván igénybe venni? Melyek azok az esetek, amikor köteles a munkáltató azt engedélyezni, és mikor dönthet róla mérlegelési jogkörében eljárva? A Vállalkozói tudástár új cikkében dr. Bogdány Beáta ügyvéd, az iLex együttműködő partnere válaszol a kérdésekre.
A fizetés nélküli szabadság kiadására vonatkozó egyes szabályokat a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) rendelkezései tartalmazzák.
Bizonyos esetekben alanyi jogon illeti meg a munkavállalót a fizetés nélküli szabadság. Ezeket az eseteket az Mt. 128-132. §-ai szabályozzák.
A fentiek érelmében alanyi jogon illeti meg a fizetés nélküli szabadság a munkavállalót az alábbi négy esetben:
I. A munkavállaló a gyermeke harmadik életéve betöltéséig – a gyermek gondozása céljából – fizetés nélküli szabadságra jogosult (Mt. 128. §). A fizetés nélküli szabadság az alábbi esetekben megszűnik:
- a gyermek halva születése esetén,
- ha a gyermek meghal, a halált követő tizenötödik napon,
- ha a gyermeket – a külön jogszabályban foglaltak szerint – ideiglenes hatállyal elhelyezték, átmeneti vagy tartós nevelésbe vették, továbbá harminc napot meghaladóan bentlakásos szociális intézményben helyezték el, a gyermek elhelyezését követő napon.
Fenti esetben a fizetés nélküli szabadság tartama – a szülést követően – hat hétnél rövidebb nem lehet.
II. A munkavállalónak gyermeke személyes gondozása érdekében fizetés nélküli szabadság jár a gyermek tízedik életévének betöltéséig, a gyermekgondozási segély, gyermekgondozást segítő ellátás folyósításának időtartama alatt (Mt. 130. §).
III. A munkavállalónak hozzátartozója tartós ápolása céljából az ápolás időtartamára, de maximum 2 évre fizetés nélküli szabadság jár (Mt. 131. §), azzal, hogy az ápolás tényéről és indokoltságáról szükséges igazolást a kezelőorvos állítja ki.
IV. A munkavállalónak fizetés nélküli szabadság jár a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés időtartamára (Mt. 132. §).
Az Mt. 133. § (1) bek. értelmében a munkavállalónak a fizetés nélküli szabadság igénybevételét legalább 15 nappal korábban írásban kell bejelentenie a munkáltató részére. Ezen határidőtől a munkavállaló javára a felek megállapodása vagy kollektív szerződés eltérhet.
Az Mt. 133. § (2) bekezdése rendelkezik a fizetés nélküli szabadság megszűnésének időpontjáról, ennek értelmében a szabadság a munkavállaló által megjelölt időpontban, de legkorábban a szabadság megszüntetésére irányuló jognyilatkozat közlésétől számított 30. napon szűnik meg.
A tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés időtartamára biztosított fizetés nélküli szabadság kiadására a fent rögzített határidők nem vonatkoznak.
A munkavállaló a jogszabályban rögzített esetektől eltérően is igényelhet a munkáltatótól fizetés nélküli szabadságot. Ezen esetekben a munkáltató mérlegelési jogkörében eljárva jogosult eldönteni, hogy a munkavállaló részére engedélyezi-e a fizetés nélküli szabadságot, és milyen feltételekkel (szabadság megkezdése, időtartama, megszűnése).
Amennyiben a munkavállaló nem a törvényben szabályozott esetekben (alanyi jogon) veszi igénybe a fizetés nélküli szabadságot, úgy a fizetés nélküli szabadság ideje alatt biztosítási jogviszonya szünetel.
Ebben az esetben annak érdekében, hogy a munkavállaló egészségügyi szolgáltatás igénybevételére jogosult legyen egészségügyi szolgáltatási járulékfizetésre válik kötelezetté, mely kötelezettséget annak keletkezésétől számított 15 napon belül a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz (NAV) kell bejelenteni.
Az egészségbiztosítási járulék összege 2017. január 1. napjától havi 7110 forint (237 forint/nap), melyet a bejelentkezés időpontjától havonta, a tárgyhót követő hónap 12. napjáig kell megfizetni.
dr. Bogdány Beáta ügyvéd,
az iLex együttműködő partnere