A Vállalkozói tudástár mai cikkében a szoftver forráskódletét szabályait és ehhez kapcsolódóan egy ilyen tartalmú szerződésmintát mutatunk be.
Az iLex és a KamaraOnline ingyenes jogi iratminta-adatbázisában, a Vállalkozói tudástárban a vállalkozók számára legfontosabb dokumentumokról szakértők foglalják össze az alapvető tudnivalókat.

Egy szoftver üzleti felhasználása jelentős üzleti kockázatot jelenthet, hiszen befektetéssel jár és az üzleti folyamatokat is gyakran hozzá kell igazítania a vállalkozónak (a felhasználónak). A felhasználó legtöbbször olyan kontrollt kap szoftver fölött, amely csak egy adott pillanatban működő változatra vonatkozik, és csak az adott célú felhasználást teszi lehetővé. A működés, a sokat változó jogi-szabályozói és gazdasági környezet azonban gyakran szükségessé teszi a szoftver további igazítását, módosítását. A használt programozási nyelvtől függően a szoftvert gyakran csak a futtatást lehetővé tévő formában kapja meg a felhasználó, és a futtatásra használt programformát (a tárgykódot) nem fogja tudni módosítani, mivel ehhez a programnyelv elkészítéshez használt (az emberi olvasást/írást elősegítő) formára, az ún. forráskódra is szüksége lenne (és még sok más információra, többek között a fordítási környezettel kapcsolatosan).

A fejlesztők azonban csak indokolt esetben adják át a szoftver feletti teljes kontrollt, a lefordított programoknál a forráskódot sem feltétlenül adják át. Nem csak a szerzői jogi törvény, de a magyar bírói gyakorlat is azt az álláspontot osztja, hogy a program fejlesztőjének – kifejezett szerződéses rendelkezés hiányában – nem kötelezettsége a forráskódot is átadni, még akkor sem, ha egyébként a felhasználó széleskörű felhasználási joggal bír.

A forráskód feletti rendelkezés a fejlesztő számára egy fontos kontroll, ugyanakkor ez a szoftverek felhasználóinak kockázat. Kockázat, mert bármilyen váratlan esemény esetén a szoftver forráskódjának hiányában a felhasználó fél üzleti működése is ellehetetlenülhet, pl. a fejlesztést végző jogi személy csődbe megy, vagy a szoftverre irányadó licenc szerződésben vállalt kötelezettségeit egyszerűen nem teljesíti.

Ennek a kockázatnak a mindkét fél által elfogadható rendezési módját kínálja a letét jogintézménye. A letéti szerződés esetében a letéteményes a szerződésben meghatározott ingó dolog megőrzésére és annak a szerződés megszűnésekor történő visszaadására, a letevő díjfizetésére köteles [Ptk. 6:360. §]. A letétek egyik gyakorlati fajtája a forráskódletét, amely rendelkezik azzal az előnnyel, hogy a letétbe helyezett forráskód megfelelőségének ellenőrzésére is egy meghatározott eljárást nyújt.

Az eljárás lényege az, hogy induláskor egy független tesztkörnyezetben bizonyosodnak meg a felek arról, hogy a letétbe helyezett forráskódból (és esetleges más komponensekből) valóban előállítható-e a szoftver. Ezen vizsgálat kielégítő lefolytatásához szakértelemre van szükség, ezért a forráskód letétkezelést jellemzően erre külön specializálódott vállalkozások végzik. Ezt követően a felhasználónak (azaz itt a kedvezményezettnek) a biztosítékot pedig az adja, hogy a szerződésben felsorolt „kiadási esetek” bekövetkeztekor már a letevőtől függetlenül személy, a letéteményes köteles a forráskód kiadásáról gondoskodni. A hagyományos letéthez hasonlóan a forráskódot a letéteményes nem használhatja, legfeljebb a kiadásáról gondoskodhat.

Tehát a letét létrejötte egy bizalmi helyzet a letevő és a letéteményes között, amely szintén megfelelő bizalom esetén a kedvezményezett felhasználó számára is nagyobb biztonságot eredményez. A gyakorlatban mindig kritikus kérdés, hogy ki fizesse a „révészt”, azaz a letéteményes költségeit, de ugyanígy kritikus kérdés, hogy vajon a letéteményes kellő tőkével és felelősségbiztosítással rendelkező személy-e ahhoz, hogy egy akár több száz millió forint értékű piacot megalapozó szoftver forráskódját szerződésszerűen és biztonságosan megőrizzen.

A forráskódletéti szerződés egy speciális esete az is, amikor a letevő köteles az időközben megváltozott (pl. frissített) forráskódot is ismételten átadni a letéteményesnek. Ez a rendelkezés a letét speciális tárgyával magyarázható, hiszen a forráskódnak minden elemében naprakésznek kell lennie. Ellenkező esetben a letét által biztosítani kívánt cél kerülne veszélybe, az, hogy a szoftverre épülő üzleti folyamataik ne akadjanak meg a fejlesztő esetleges kiesése esetén.


Cég és szolgáltatás kereső
Twitter megosztás Google+ megosztás
A szerkesztő ajánlja