Az Olajág Otthon intézményeiben élő idősek 46 százaléka sportol, 12 százalékuk pedig akkor döntött a rendszeres mozgás mellett, amikor beköltözött az idősotthonba – derül ki az Olajág belső felméréséből, amelyet egy sajtóbeszélgetésen ismertettek.
A közhiedelemmel ellentétben a magyarországi idősotthonokban java részt nem magatehetetlen embereket ápolnak, többségében olyan lakóik vannak, akik aktívan élik napjaikat – mondta dr. Szirmai Viktor. Az Olajág Otthonok főigazgatója egyedülállónak nevezte kezdeményezésüket, hogy a lakók között felmérést végeztek, s annak eredményei alapján, ha kell, módosítanak munkájukon.
A bevásárlásban a megkérdezettek 36 százaléka szorult segítségre a beköltözés előtt, harmaduk megbízott segítséget tudott igénybe venni. Az idősek 32 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a beköltözés előtt segítségre szorult a közlekedésben, 43 százalék pedig a takarításban.
Tornáznak, úsznak, sétálnak
Az otthonban élő megkérdezettek 46 százaléka sportol vagy mozog valamilyen rendszerességgel: gyógytornáznak, tornáznak, úsznak vagy sétálnak. Az idősek 20 százaléka arról számolt be, hogy az otthonba költözést követően többet sportol, mint korábban. Ezek a válaszolók mind 70 éven felüliek. Az összes megkérdezett 12 százaléka az otthonban kezdett sportolni, 8 százaléka intenzívebben sportol, mint a beköltözést megelőzően. A kutatásból az is kiderül, hogy a 82 éven felüli lakók 22 százaléka többet sportol, mióta beköltözött az otthonba.
A felmérés szerint a lakók 54 százaléka jóval több programon vesz részt, mint a beköltözést megelőzően, 20 százalék viszont nem változtatott szokásain. A lakók 68 százaléka legalább havi egy alkalommal részt vesz valamilyen programon, míg az összes megkérdezett 27 százaléka havonta többször is választ magának valamilyen szervezett elfoglaltságot.
A beköltözés előtt kisebb-nagyobb rendszerességgel magányosnak érezte a megkérdezettek 52 százaléka, 60 százalékuknak jobb a hangulata mióta az otthon lakója lett, 32 százalékuk azt mondta, hogy nem változott a hangulata, 8 százalékuk viszont arra panaszkodott, hogy otthonlakóként romlott a kedélyállapota.
A felmérés kitért a szubjektív jól-lét szondázására is. A megkérdezettek 50 százaléka úgy érezte: javult az egészségi állapota, 38 százalékuk szerint nem változott. 10 százalékuk arról számolt be, hogy kissé romlott az állapota, 2 százalékuk pedig egyértelmű egészségi állapot hanyatlást érez.
Idősotthonok a kistelepüléseken is
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2014-ben 14 161 férfi és 36 482 nő élt Magyarországon idősotthonokban. Ez 2010-hez képest 5 ezer fős növekedést mutat, s a főigazgató úgy látja, hogy további emelkedés várható. Ennek egyik fő oka nyilván az lehet, hogy az elmúlt évtizedekben teljesen megváltozott a családok együttélése. A főigazgató szerint korábban szinte elképzelhetetlen volt, hogy kis településeken is idősotthon működjön, de ma már igény van rá.
A beszélgetésen részt vevő 86 éves, immár dédnagypapa Schmied János elmondta, hogy amíg korábban három-négy generáció élt egy fedél alatt, addig ma az a modell, hogy mindenki külön háztartást választ magának, ha teheti. Hat éve azért választották az otthont a feleségével, mert nem akartak a gyerekek terhére lenni. A munka miatt eleve nagy gond lett volna, ha betegként ellátásra szorulnak, itt viszont minden ellátás helyben van.
Demográfiai előrejelzések szerint néhány évtized múlva komoly problémát jelenthet az egyre öregedő társadalomban a nyugdíjasok ellátása. Vannak olyan számítások, amelyek szerint több százezer embernek alig lesz nyugdíja, vagyis egyre nagyobb szükség lenne az öngondoskodásra.
Ennél persze derűsebb témák is szóba kerültek a beszélgetésen, például arról, hogy mennyire aktív az itt lakók jó része. Lendvay Erzsébet szociális szakmai igazgató szerint minden otthonukban külön főszervező feladata a külsős és belsős programok népszerűsítése, amelyeket sokszor az otthonban lakók ötletei alapján színesítenek. Így volt nyáron bográcsolás, és így szerveznek több kirándulást. Az otthon saját 16 személyes buszával viszi a külsős programokra a lakókat, de ha kell, nagyobb buszt is szereznek.
Parkolási engedély csak magánszemélyeknek
Örsi Klára szerint a kis busszal két baj is van. Az egyik éppen az, hogy kicsi, túl szűk a gyakran nehezebben mozgó időseknek. A másik pedig az, hogy például színházak közelében nem tudnak parkolni, mert ha nincsen mozgáskorlátozott kártyára jogosult a buszon, akkor nem állhatnak meg speciális parkolóhelyen. Tény: mozgáskorlátozott parkoló engedélyt csak magánszemélyek igényelhetnek, intézmények, akár idősotthonok, nem. Talán érdemes lenne, ha illetékes helyen ezen elgondolkodnának, s az elméleti szigort közelítenék a gyakorlati igényekhez.
A lakók arra is „panaszkodtak”, hogy annyi a program, hogy néha képtelenség választani. Nagyon kevesen vannak, akik teljesen visszahúzódva élnek, a közösség java meglehetősen aktív. Dr. Breuer Katalin, az Olajág másik szociális igazgatója szerint nagyon fontos a mozgás népszerűsítése. A zuglói otthonban például, a lakók kezdeményezésére, alakult nordic walking klub, az eszközöket az intézmény vásárolta. Ugyancsak sokan járnak az intézmény uszodájába, ahol fizikoterápiás kezeléseket is igénybe vehetnek.
Azért a „nagyhatalmú” televízióval a programok csak részben tudnak versenyezni, akadnak sorozatfüggők, akiket nehéz kimozdítani a képernyő elől. Egy másik képernyő, a számítógépé viszont szintén beköltözött az otthonba, az internet ma már itt is megkerülhetetlen. Valószínűleg annál nem volt jobb hírverése a mozgásnak, amikor Klára több előadáson mesélt az El Caminón szerzett élményeiről, a 38 nap alatt végigjárt zarándokútról.
Szerdahelyi Csaba
