2017. március 17. péntek, 17:45
Pániq Szoba, szabadulószoba, franchise, fiatal vállalkozó
A 2012-ben indult Pániq Szoba egyike a legelső és legnépszerűbb magyarországi szabadulószobáknak. Koltai Balázs alapítóval beszélgettünk a szabadulószobák sikeréről, vállalkozásról és a Pániq Szoba külföldi lehetőségeiről.

 

– Hányadik szabadulószoba Magyarországon a Pániq Szoba?

– A második. A ParaPark volt az első, ami 2011-ben nyílt. Én akkor láttam meg, hogy ez egy jó üzlet, és 2012 elején vágtam bele. A mi Pániq Szobánk 2012. március 15-én nyílt meg.

– Kifejezetten olyan tematikára építenek szobákat, hogy ijesztőek legyenek?

– Nem feltétlenül. Két típus van: a családiasak és a kicsit a misztikusabbak. Olyan témáink vannak például, mint a Fűrész, a Lost vagy az Észvesztő, ezek kicsit ijesztőbbek. Élő emberes beavatkozást nem alkalmazunk közben, csak a hangulattal és a zenével szoktuk érzékeltetni, hogy egy sejtelmes pályáról van szó. A családi pályák közé tartoznak például a Sherlock témájúak, amelyek inkább a feladványok megoldására, a nyomozásra koncentrálnak. Úgy alakítottuk ki a pályarendszerünket, hogy a legfiatalabbtól a legidősebbig mindenki megtalálja a neki megfelelő pályát.

– Egy pályának átlagosan mekkora a maximális befogadóképessége?

– Ez pályánként változik, de az összes terjedelem 2–15 fő. Van kettő nagyobb befogadóképességű – ezek a 15 fősek – a Lurdy Házban és a Dürerben. A többinél inkább 4–6 fős csoportokra, baráti társaságokra koncentrálunk.

– Önnek miért volt vonzó, hogy belekezdjen a szabadulószobák „iparába”?

– Amikor még csak a ParaPark volt, oda szerettem volna időpontot foglalni. Év vége volt, december környékén, és akkor mondta a helyi operátor, hogy már csak az újévre tud időpontot adni. Akkor elkezdtem utánaszámolni, és elhatároztam, hogy én is nyitok egy hasonlót.

– Mivel foglalkozott előtte?

– Dolgoztam egy pénzügyi cégnél tanácsadóként, még az egyetem mellett. Hitelekkel, befektetésekkel foglalkoztunk. Az egyetem alatt is sok mindenbe belekóstoltam, foglalkoztam futárkodással, hostolással különböző rendezvényeken.

– Jelenleg milyen szerepet tölt be a Pániq Szoba működtetésében?

– Van egy üzlettársam, Ureczky Balázs. Ő egy-másfél év után csatlakozott a Pániq Szoba csapatához, régi jó barátom. Kezdte magát kinőni a vállalkozás, egyedül nehéz volt csinálni, kellett még valaki. Ketten vagyunk tulajdonosok jelenleg; mi a háttérben dolgozunk, minden szobának van egy üzletvezetője. Mi ritkán vagyunk itt, inkább tárgyalgatunk, külföldi befektetőkkel beszélünk. A pénzügyi résszel, a tervezéssel, a háttérrel foglalkozunk. Mi határozzuk meg az irányokat, az üzletvezetés és a munkatársak pedig végrehajtják. Operatívan nem veszünk részt az üzemeltetésben. Körülbelül három év kellett ahhoz, hogy ez így kialakuljon. Az elmúlt egy évben vált önjáróvá a cég.

– Hogyan jutottak el odáig, hogy franchise legyen belőle?

– A szabadulószobák Magyarországról indultak el robbanásszerűen. Egyes elméletek szerint Ázsiában már voltak korábban is, de az láz, ami most a szabadulószobákat övezi, nem volt jellemző. Így 2014-ben keresett meg minket egy magyar befektetőcsapat, hogy kivinnék ezt a brandet ​külföldre. Az első külföldi Paniq RoomLos Angelesben nyílt meg, személyesen segédkeztünk benne Balázzsal. A magyar vállalkozástól függetlenül, egy önálló csapatként dolgozik az amerikai részleg is. Jelenleg már a hatodik amerikai PaniqRoom nyílt meg. A második külföldi Paniq Room Sydneyben, Ausztráliában jött létre. Velük is folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, két hete ültünk le ottani partnerünkkel, hogy megbeszéljük, mikor nyitjuk a negyedik pályát és milyen formában. Legutóbb Németországban nyílt egy egységünk 2016 novemberében, jelenleg pedig Marseille-ben készítjük elő a legújabb szobáinkat. Ott most találtuk meg a megfelelő ingatlant. Nagyon szerencsések vagyunk, mert mi sosem kerestük annyira a befektetőket, inkább ők találtak meg minket. Volt már legalább száz érdeklődő, de ténylegesen 3–4 valósult meg belőle. Mi minden megkeresésnek örülünk.

– Ön szerint mi a szabadulószobák sikerének titka?

– Szerintem a flow élmény. Aki eljön egy szabadulószobába, az teljesen kizárja a külvilágot, és csak arra koncentrál, amit éppen csinál. Ennek következtében teljesen átjárja a flow élmény. Nagyon sokszor előfordul, hogy sokkal rövidebbnek érzik a bent töltött időt, mint amennyit valójában a szobában töltenek. Az a meglátásunk, hogy az emberek nagyon szeretik a filmeket, szeretnek filmek világába bekerülni. Mi is ezekre építettük fel a legtöbb szobát. Sőt, kutatások szerint, a szabadidős tevékenységekben a mozi a szabadulószoba igazi konkurenciája.

– Ön szerint megvalósítható lenne nagy, 30–40 fős szabadulószobákat kialakítani? Vagy az inkább megölné a koncepciót?

– Inkább az utóbbi. A 15 fős pályát is azért találtuk ki, mert volt arra igény, hogy ne szakadjanak szét a nagyobb társaságok. Pont az az egésznek a lényege, hogy kis csoportokban lehessen játszani. Ha 30 ember bejön egy pályára, akkor valószínűleg sokan unatkoznának. A végén meg már akkora lenne a szoba, hogy nem is lehet normálisan működtetni.

– Mennyi pályájuk van összesen Magyarországon?

– Hat van a Mária utcában, egy a Lurdy házban és kettő a Dürer–kertben. A Heinekennel van egy megállapodásunk, az egyik pályánk kifejezetten „Heineken-pálya”, ez a Heineken Paniq Pub. Győrben van franchise partner, két pálya van ott is, de már épül a harmadik. Más magyarországi településeken nem vagyunk jelen.

– Tervezik, hogy másik vidéki városban is nyíljon?

– Szegeden volt egy, azt mi üzemeltettünk. De rájöttünk, hogy nem érte meg az energiát, amit bele kellett fektetni, így inkább bezártuk.

– Elsősorban milyen területen szeretnének fejlődni, továbbmenni?

– Három ilyen terület van: a fejlesztés, a HR és a külföldi terjeszkedés. A pályafejlesztés nagyon fontos, mert a piac megelőzi az adott vállalkozást, ha az nem fejleszt. Ha az első pálya színvonalához hű pályát építenénk most, az nem lenne versenyképes. Az első verziók még a lakatokra és kulcsokra alapoztak, most már sokkal inkább szükség van elektronikai eszközökre. Ezek már második-harmadik generációs szobák. A Heineken-pálya például teljes egészében elektronikai játékelemekre épül, mindössze egyetlen lakat található a pályán. A HR azért nagyon fontos, mert egy szolgáltatást nyújtunk, és erre megfelelő alkalmazottakra van szükség. Fontos, hogy a munkatársak pozitívan álljanak hozzá, mosolyogjanak, stb. Ezekre mindig tartanak oktatásokat az üzletvezetők, nekünk is vannak heti megbeszéléseink az üzletvezetőkkel. A külföldi terjeszkedés pedig továbbra is fontos cél. Itthon már annyira nem terjeszkednénk, inkább külföldön. Nehéz egyébként kitalálni, hogy mivel foglalkozzunk. Ez egy nagyon gyorsan fejlődő iparág. Nehéz jó emberekkel dolgozni, nehéz őket megtalálni. Az amerikai piacon a most induló New York–i beruházásban vállalunk közreműködést és segítjük az egység létrejöttét.Viszont akkor tudunk az üzletben továbbmenni, ha vannak befektetők, és emiatt folyamatosan tárgyalunk.

– Milyen visszajelzéseket kaptak eddig a külföldi partnerektől, egységektől?

– Az egyik legjobb egységünk Sydneyben található. Fél év alatt visszapörgette a beruházást és ráadásul a külföldi egységekhez képest még jóval kevesebb pénzből épült fel. Németországban más egy kicsit a helyzet. Ott november 15-én nyitottuk a szobát, most már ott is lesz profit valószínűleg. A beindítás nyilván nem arról szól, hogy egyből kifizetődik a beruházás. Bár ott egy kicsit más a mentalitás. Magyarországon a Fűrész a legnépszerűbb pályánk, és oda is azt vittük ki, de ott nem annyira sikeres. Ők megijednek a Fűrésztől, itthon pedig szeretik az ilyen ijesztő témákat.

– Az összes külföldi egységnél van magyar kapcsolat?

– Mindenhol magyarokkal dolgozunk. Lehet, hogy a nyelv miatt, vagy mentalitás miatt könnyebben összehangolódtunk. A németországi tulajdonosok közül is az egyikőjük magyar. Ausztráliában, Amerikában is magyarok az üzemeltetők. Adtunk már el egyébként pályát külföldieknek Ausztráliában. Sosem találkoztunk még velük, mindig Skype–on beszéltünk csak. Terveztünk nekik két pályát, és eladtuk.

– Hogy születik meg egy szoba?

– Az első pályát még én raktam össze 2012-ben. A második pályában már az operátorok segédkeztek. Amikor a második pályát csináltuk, akkor voltunk hárman a vállalkozásban. Onnantól kezdve pedig kialakítottunk rá egy kreatív csapatot. Mi a vezetőséggel meghatározunk egy irányt, utána leülünk a kreatív csapattal, ők pedig kitalálják a játékot. Ebben mi már nem veszünk részt, mi csak teszteljük.

– Átlagosan mekkora költsége van egy szobának, a létrehozástól a működtetésig?

– Az első pályát 5–600 ezer forintból raktam össze, még saját régi bútorokkal, önerőből. Most, a legújabb szobát nagyjából 5 millió forintból hoztuk ki. Ebben benne van az összes munkabér, a generál kivitelezés, a játékelemek, a festés, minden. Körülbelül két-két és fél hónap, mire összejön egy ilyen pálya. De ez az összeg megy feljebb, ahogyan fejlődik a piac.

– Terveznek mással is olyan együttműködést, mint a Heinekennel?

– Ez nagyon érdekes, általában a partnerek találnak meg minket, a Heineken is úgy keresett fel. Van egy másik cégünk, a Pániq Instant, amiben kitelepülésekkel foglalkozunk. Mobil szabadulószobákat tudunk kialakítani. Részt vettünk az Aranyélet című sorozat promóciójában két szobával a Deák téren, valamint bekapcsolódtunk a H&M egyik kampányába is tavaly tavasszal. A Heineken–es pálya egy fix, hosszú távú együttműködés. De természetesen mi bármit nagyon szívesen fogadunk.

Kovács Réka Fruzsina

A Vállalkozás rovat támogatója: STARJOBS Magyarország Kft.

Cég és szolgáltatás kereső
Twitter megosztás Google+ megosztás
A szerkesztő ajánlja